Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vicc vagy véletlen? Spermium a Tövisek és virágokban

2011.12.06

http://www.irodalomtortenet.hu/pdf/IT_2011-3.pdf 

 

3.-kep.jpgVicc vagy véletlen? Spermium a Tövisek és virágokban

 

Kazinczy Ferenc (1759–1831) 1811-ben kiadott epigrammagyűjteményének[1] jelentőségét nemcsak azok a viták jelzik, melyeket megjelenése a korabeli irodalmi életben kiváltott, hanem az a kiemelt figyelem is, melyet az irodalomtörténészek szenteltek neki.[2] A kiadvány felkeltette a művészettörténészek érdeklődését is: az Ars Hungarica 2010-ben megjelent duplaszámában ketten is foglalkoztak vele.[3]

A Tövisek és virágoknak két címlapját ismerjük, melyek közül egyiken kerek vignettában Herkules buzogányát ábrázoló, Falka Sámuel (17661826) által készített rézmetszet[4] látható.  Az illusztráció, melynek előképét Kazinczy 1792-ben a pesti Egyetemi Könyvtárban Bernard de Montfaucon (1655–1741) francia régiségkutató albumából[5] másolta ki, nemcsak a kötet programadó nyitó versét (Herculeszhez) illusztrálta, hanem – egyfajta önreprezentációként – már a kortársak számára is a hazai irodalom Augias-istállójának kitrágyázására vállalkozó Kazinczy elszánt, harcias, provokatív attitűdjét jelképezte. „Die Titelvignette dieses neuen Genialen Products von Franz v. Kazintzi…stellt die Keule des Hercules vor, und das Werkchen beginnt mit einer Dedication an Hercules, den Säuberer der Ställe des Augias.” – írta Rumy Károly György (1780–1847).[6]

A kiadvány másik, illusztrációt nem tartalmazó címlapján a Tövisek és virágok. Werke des Geists und der Kunst sind für den Pöbel nicht da. Göthe. Kevés számú Nyomtatványokban. Széphalom, 1811. szöveg olvasható. Az epigrammagyűjteményből napjainkra kevés példány maradt fenn. A hazai közgyűjteményekben őrzött darabok némelyikében csak a metszet nélküli címlap található (pl. Országos Evangélikus Könyvtár), másokban mindkettő (pl. ELTE Egyetemi Könyvtár).

A címlapok készüléséről Kazinczy levelezésében is találunk adatokat. 1811. január 16-án a költő a következő üzenetet küldte Szemere Pálnak (1785–1861): „cselekedje hogy Prof. Fehér Úr[7] tudósítson, hogy Falka dolgozza e’ Epigrammáimnak czímerét és hogy értte ’s a’ 200 szép papírosra teendő nyomtatványért mennyi fizetést kíván.”[8] 1811 elején Vályi Nagy Ferenc (1765–1820) sárospataki professzor, költő, műfordító több levelében is említést tett a készülő kötetről, melynek kiadását – például a nyomtatáshoz szükséges papír, illetve a cenzúraengedély beszerzését – ő intézte.  Január 21-én kelt levelében így ír: ”A’ Typographus pedig tudni kívánja, hogy a’ czím-nek hagyjon é üres paginát vagy ne? nem tudván, hogy a czímlap különösen fog e nyomtattatni, vagy sem?”[9] Néhány nappal később arról számol be Kazinczynak, hogy a „fát, a’ Cuprumot, a’ M. Kenderesy Úr Levelét, ’s a’ Lisztet nagy köszönettel vettem. A’ Cuprumot, és a’ Mélt. Kenderesi Úr levelét eggy kevéssé magamnál marasztom: nem sok idő mulva épségekben haza küldöm.”[10] A Cuprum vagy egy Kazinczy által küldött, illusztráció nyomtatásához szükséges rézlemez vagy egy lemásolásra alkalmas rézmetszet volt, a korban ugyanis a kifejezést mindkét dologra alkalmazták. Mivel Kazinczy megbízásából Vályi Nagy intézte az éppen ekkoriban kiadás alatt lévő Relatio – vagyis a győri csatában (1809) elesett Zemplén megyei vitézek tervezett sátoraljaújhelyi emlékművéről írt jelentés[11] – ügyeit is, a Cuprum erre a kiadványra is vonatkozhatott. Az mindenesetre bizonyos, hogy a Tövisek és virágokhoz megrendelt rézmetszet ekkor még nem volt kész, Vitkovics Mihály (1778–1829) ugyanis február 19-én ezt írja Pestről Kazinczynak: „A mi a Töviseid és Virágid” Czímlapját illeti, azt Tiszt. Fejér Úr régtül Falka’ kezébe adta, és ez, hogy a jövő hétnek vége felé elkészíti, erősen megígérte.”[12]

A kötet 1811. február 24-ére készült el: „Ez órában kaptam Patakról Töviseimet ’s Virágimat.” – írta aznap Kazinczy Berzsenyi Dánielnek (1776–1836),[13] de azt nem tudjuk, hogy a január 19-én még csak ígéretként említett Falka-metszet benne volt-e – a szűk időhatár miatt nem valószínű. A Herkules buzogányát ábrázoló díszcímlapok – úgy tűnik – nem egyszerre készültek el, s utólag lettek bekötve a kötetek elé. Bár a hazai sajtó március közepén már a díszcímlapos kötet megjelenéséről tudósít: „Széphalom Ura a’ nevetlen Szerző, Sáros-Patakon nyomtattatott, Budán Falka Úr metszette hozzá hazafiúságból a’ nagy értelmű Vignettet, és ennek rézképének nyomtatását Fejér György Urnak jeles buzgósága áldozta fel a’ munka ékesítésére”[14], 1811 áprilisában Szemere még arról számol be Kazinczynak, hogy „Gábriel István, jövendő Sógora a’ mi Fáy Andrisunknak, viszi a réznyomtatványokat (200) a’ Tövisek és Virágok eleibe.”[15] Feltehetően a Tövisek és virágokhoz készíttetett címlapokról írt 1811. április 28-án kelt levelében Vályi Nagy Ferenc is: „Mind becses Levelét a’ Tek. Ass. Urnak, mind a’ haza küldött dolgokat úgy mint 1.) Virgilt, 2.) Fejér’ Anthropologiáját, 3.) Spangárt vettem: ’s velek eggyütt a’ Typographiának küldött 20 Rftokat, ’s a’ rézbe metszett 15 czímlapokat igen nagy köszönettel. A’ melléjek tett Levelet is Losonczi Uramnak által küldöttem.”[16] Hogy a levél utóirata: „U.I. A’ Cuprumot nagy köszönettel küldöm vissza.”[17] mire vonatkozik, itt sem tudjuk teljes bizonyossággal meghatározni.

Kazinczy 1811. május 1-én Rumy Károly Györgyhöz írt levelében is megemlíti, hogy egy golopi vulkanikus tufát tartalmazó doboz mellett elküldi a Tövisek és virágok címlapképét: „Die Schachtel mit der Tufwacke von Golop ist bereits auf der Reise. So auch die Kupfertitel zu den Tövisek und Virágok. Und da dieses Monath Kaufleute von Ujhely nach Pesth gehen, so will ich Ihnen auch Ihr Leipziger Heft bald schicken.”[18]

 

*

 

Csanádi–Bognár Szilvia említett tanulmányában felhívta a figyelmet egy olyan rézmetszetre, mely a Tövisek és virágok 1811-es kiadásának az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött egyik példányában (190.547/1 jelzeten) található, s mellyel tudomásom szerint korábban sem az irodalom-, sem a művészettörténészek nem foglalkoztak. A buzogányos díszcímlap nélküli kötetet egy természettudományos jellegű, nem figurális címlapelőzék díszíti. (1. kép) Az azonosítatlan metszetet Csanádi–Bognár Herkules buzogánya nehezen megfejthető, titkos értelmet hordozó, Kazinczy által a kötetbe köttetett szimbolikus ábrázolásaként értelmezte.[19]

A kép azonosításához a lap alján olvasható, a kor szokása szerint a nyomdásznak vagy a könyvkötőnek szóló utasítást tartalmazó, a rézlemezre metszett sor („IV. Theil von B. allg. N.”) jelenti a kulcsot. Mivel egy nyomdában egyszerre több illusztrált kiadvány is készülhetett, az illusztrációt készíttető szerző, szerkesztő vagy kiadó valamilyen rövidített formában gyakran ráíratta a lapra, hogy melyik kiadványhoz kell majd bekötni. Többdarabos mű esetén szerepelhetett a feliratban a kötet száma is, ha pedig egy könyvhöz készült több illusztráció, rámetszették a lapra, hogy melyik oldalhoz tartozik.[20] A Tövisek és virágokban található metszet tehát a felirata szerint egy B betűvel kezdődő nevű szerző természettudományos munkája német nyelvű kiadásának negyedik kötetéhez kellett, hogy készüljön. Valóban, a metszet a kor egyik legnagyobb hatású természettudósa, a francia Georges-Louis Leclerc de Buffon (1707–1788) monumentális természettudományi munkája (Histoire naturelle générale et particulière) német nyelvű fordításának negyedik kötetéből származik.[21] A kötet végén található hét illusztráció közül ez az első tábla (16,5 x 10 cm), mely – mint a szerzőnek a könyv 19–20. oldalán olvasható magyarázatából kiderül – egy kivégzett bűnöző még meleg holttestének herezacskója, s az abból kivágott „férfimag” mikroszkópos vizsgálatát mutatja.  

Mivel a metszet az általam ismert Tövisek és virágok példányok közül csak ebben található meg, felvetődik a kérdés, hogy vajon Kazinczy köttette-e bele a kötetbe, vagy másvalaki. Az, hogy Kazinczy epigrammáit – a képhez mellékelt magyarázó szöveg híján anélkül, hogy ezt mások tudnák – spermiumok ábrázolásával díszíti, tulajdonképpen nem lenne idegen szemléletétől: „Nem gondolok én vele, ha némellyek szokatlan szabadságomra [kiemelés Kazinczytól] megbotránkoznak is…s azt vásottságnak [kiemelés Kazinczytól] veszik, ’s bölcsek lesznek azt ítélni, hogy 51 esztendős emberhez az olly pajzánság nem illik. Én igaz fija vagyok az én mesteremnek, Kalvinnak, noha Servetet csak ugyan nem engedtem volna megégetni; s szeretem az indoloclasist. Az epigrammának más Morálja van.” – írta 1811. március 25-én Kis Jánoshoz.[22]

Az olvasók többsége számára megfejthetetlen, nem szokványos illusztráció közreadása a népszerű, szórakoztató irodalomtól való tudatos elkülönülésre irányuló irodalmi törekvéseinek sem mondana ellent. A Tövisek és virágokban – ahogy az irodalomtörténetírás hangsúlyozza – már nem az ortológusok és neológusok közötti harc folyt, mert Kazinczynak fel kellett ismernie, „hogy az új helyzettel új ellenfél is megjelent a színen – őt nevezi meg a Tövisek és virágok Goethétől vett mottójának legfontosabb szava: a „Pöbel”. Ez az irodalom világának – ahogy ő fordítja – „alja népe” vagy a „nép sepreje.” A provinciális Magyarország.”[23] A közízlés fölé emelkedést nevezte meg műve egyik céljának Kazinczy három nappal a kötet megjelenése előtt Rumy Károly Györgyhöz írt levelében is: „Die Auflage ward (siehe das Titelblatt) für ein zahlreiches Publicum nicht veranstaltet, denn das Werk wird gewiss nicht communis saporis werden, worauf auch das Motto, welches hier mehr als einer Rücksicht zu stehen scheint, anspielt.”[24]

Bizonyos körülményekből ugyanakkor arra következtethetünk, hogy a metszetet nem Kazinczy köttette bele a példányba. Önéletrajzi írásaiban, naplóiban,[25] illetve levelezésében nem található utalás a Buffon-kötet metszetének felhasználására, pedig köztudott, hogy a saját munkái és az általa szerkesztett kiadványok illusztrációiról (köztük a Herkules buzogányát ábrázoló metszetről) általában számtalan barátjának, számtalanszor írt, magyarázott. Az is bizonyos, hogy Buffon munkája nem volt meg a sárospataki könyvtárban, ahova 1806-ban Kazinczy első könyvgyűjteménye került, s nem szerepelt abban a listában sem, melyet 1808-ban készített második könyvgyűjteményéről.[26]   

Nem Kazinczy közreműködésére utalnak a kötet kézírásos bejegyzései sem. A címlapelőzékként szolgáló Buffon-féle metszet hátoldalán egy halvány tintával írt, részben kalligrafikus szöveg található: QUODLIBET Harmadik Darabja. Ugyanez a kéz ugyanezzel a tintával írta a címlapra a mottó alá: Kazintzy Ferentz által – vagyis akkurátusan bejegyezte a tulajdonában lévő, a szerző neve nélkül megjelent könyvbe a szerző nevét.

A könyv egykori tulajdonosának meghatározásában segít a Buffon-féle metszet hátoldalán, a „Quodlibet Harmadik Darabja” szöveg alatt olvasható, sötétebb tintával rótt „Sebestyén Gáboré” bejegyzés. Sebestyén Gábor (1794–1864) főtörvényszéki tanácsos, Sebestyén István (1761–1841) debreceni majd pápai református professzor fia kortársai közül rendkívüli olvasottságával, nagy műveltségével tűnt ki, „magánbeszélgetéseiben pedig kifogyhatatlan elmésségeivel, élczeivel, szójátékaival és rögtönzéseivel, a miért magyar Demokritosnak nevezték el.”[27] Sebestyén Gábor Kazinczy ismeretségi körébe tartozott: „Itt esmerkedém meg Sebestyén Gáborral, az én kedves ifjú barátommal; itt látá nálam legelőször Külföldi Színjátékainak I. kötetét, ’s örömmel tele el a’ csinos kiadásonn. […] Igaz Zsebkönyvét csak tegnap kapám meg Sebestyéntől.”[28] – írta 1821 júliusában Pápáról Pápay Sámuel (1770–1827) Kazinczynak.[29] Édes Gergely 1822 augusztusában Kazinczyhoz írott sorai pedig – „Válaszát régenn nem kaptam, de megelégedésemre volt az-is hogy Sebestyén Gábor ifjú barátomhoz írtt Levelébenn megemlített.”[30] – azt jelzik, hogy Kazinczy és Sebestyén Gábor levelezett egymással. „Az Édes Gergely és Sebestyén Sonettjei után én Bártfaynak 2 Sonettjét mutatom-be.”[31]  – írta 1822 elején Szemere is Kazinczynak.

Zádor György (1799–1866) 1826 októberében Kazinczynak küldött levele ugyanakkor arról tanúskodik, hogy a széphalmi költő és Sebestyén Gábor az irodalmi csatározásokban nem egy oldalon állt: „Trattner műhelyéből jött-ki a’ Neologismus’ Rostálgattatása Vidovocs Ágoston Pápai káplán neve alatt. Dr. Zsoldos’ Előbeszédével; ’s főként a’ Tekintetes Úr ellen van intézve. Hogy a’ Pápai Orthologok egy illyen tárgyú nagyobb munkát és ugyan a’ Politikai szakaszban Pápay Sámuel, a’ Természettudományiban Dr. Zsoldos és a’ Szép Literatúraiban Sebestyén Gábor dolgozni szándékoznak, azt még két évek előtt magától Sebestyéntől hallottam; de mi részök legyen ezeknek a’ fenn említettem könyvben? nem tudom. Ez ugyan olvasást ’s annyival inkább feleletet nem érdemel, ’s nagy bajnok a’ béketűrésben, a’ ki ezen sivatag homoktengeren átgázolhat.”[32]

Azt, hogy egykor Sebestyén Gábor birtokolta a könyvet, az is megerősíti, hogy a címlapon, illetve a címlapelőzék hátoldalán található kézírás megegyezik az általa írt levelekben található írásmóddal.[33] Az epigrammagyűjtemény – mint a címlap hátoldalán található „364/1891 Pfeifer Manótól vétel” bejegyzés mutatja – a 19. század végén került a nemzeti könyvtárba.

Mivel a Tövisek és virágok eredeti kiadásának mind körülvágott, mind körülvágatlan példánya ismert,[34] nem tudjuk, hogy ez a 18 x 11 cm nagyságú kötet eredetileg milyen méretű volt. Elképzelhető, hogy körülvágatlan volt, s a metszet egykori tulajdonosa kérte meg a könyvkötőt, hogy a lapokat a Buffon-metszet (17 x 9,5 cm) méretére vágja körül. Az mindenesetre bizonyos, hogy a kiadvány valóban úgy néz ki, mintha ezt a címlapelőzéket éppen ehhez a könyvhöz készítették volna, a metszet mérete ugyanis pontosan megegyezik a szöveget tartalmazó lapok nagyságával.

 

*

 

Felmerülhet annak a lehetősége, hogy Sebestyén Gábor nem tudta, mit ábrázol a metszet, csupán úgy vélte, hogy a leveles ágacskáknak kinéző rajzok – tüskés ágakként értelmezte őket a kép eredetét nem ismerő modern kutató is[35] – tartalmilag illenek a Tövisek és virágok címet viselő kötethez. Erre a kérdésre nem adhatunk biztos választ, az azonban bizonyos, hogy tulajdonában volt a Buffon-sorozat negyedik kötetében található mind a hét illusztráció, amennyiben tehát ezeket nem önálló lapokként, eredeti helyükről más által kiemelve szerezte meg, hanem saját Buffon-kötetéből szedte ki őket, tisztában kellett lennie eredetükkel és jelentésükkel.

A Tövisek és virágok – mint az Országos Széchényi Könyvtár katalógusából kiderül – egykor egy 12 nyomtatványból álló kolligátumkötet első darabja volt. A ma a 190.547/1 és 190.547/12 közötti jelzeteken nyilvántartott nyomtatványokat a 20. század második felében önálló kötetekre bontották, melyek közül néhány az Aprónyomtatványok Tárába került, majd vissza a törzsgyűjteménybe.[36] A kolligátumkötet – ezt jelzi a Tövisek és virágok címlapelőzékének hátoldalára írt Quodlibet Harmadik Darabja bejegyzés is – vegyes tartalmú kiadványokból állt, s a tulajdonos harmadik gyűjtőkötete volt. Sebestyén a kolligátumkötet más darabjait is a Buffon-sorozat negyedik kötetéből származó illusztrációkkal díszítette. Az egykor harmadik darabként szereplő, Házi kereszt, vagy szabad akaratból felvállalt hosszas tortúra… című, 1816-ban Miskolcon megjelent, házassági témájú vers utolsó lapja után[37] a természettudományos kiadvány második illusztrációja (Tab. II.) látható. A Buffon-kötet harmadik metszete (Tab. III.) Mátyási József (1765–1849) nyelvművelési témájú pályaművében[38] van – a többitől eltérő módon nem a kötetben hetedik darabként bekötött nyomtatvány elején vagy végén, hanem a szövegben (48–49. oldal között). Az egykori kilencedik darab (História egy Árgirus nevű király-firól és egy Tündér szűz leányról. Budán, [é.n.]) utolsó lapja után található a Buffon-kötet negyedik illusztrációja (Tab. IV.).

Az Országos Széchényi Könyvtárban 814.367–814.378 jelzeten található egy szintén 12 nyomtatványból álló kolligátumkötet, melynek első darabja Kazinczy Vitkovics Mihály barátomhoz (Széphalom, 1811) című munkája. A mű címlapján a Tövisek és virágok köteten találhatóval megegyező szövegű és kézírású bejegyzés (Kazintzy Ferentz által) látható, a csörgőbotos szfinx képével díszített címlappal szemben pedig Buffon természetrajzi munkája negyedik kötetének V. táblája, mely a tintahal (calmar) magjának (Samen) mikroszkopikus képét ábrázolja. A metszet hátoldalán a Tövisek és virágok címlapelőzékével megegyező kézírással és tintával a „Quodlibet Második Darabja”, illetve – ugyanúgy, mint az epigrammagyűjtemény esetében – „Sebestyén Gáboré” bejegyzés, a gyűjtőkötet gerincén pedig a Quodlibet 2 cím olvasható.

A Vitkovicshoz írt Kazinczy levélen kívül még két helyen találunk a Quodlibet 2 gyűjtőkötetben a  Buffon-féle természettudományos sorozat negyedik kötetéből származó, a kutya és a házinyúl spermáit (Samenthierchen, Animalcula spermatica) ábrázoló metszeteket. A VI. táblát ahhoz az alkalmi költeményhez kötötték be, mely Tresztyánszky Imre kecskeméti plébánosnak Kámánházy László (1750–1817) váci püspök által a középkorban elpusztult tereskei bencés  apátság címzetes apáturává szenteléséről emlékezett meg (Kolligátum 5), a VII. táblát pedig az Antal, vagy egy szegény flautásnak a’ maga sorsával való meg-elégedése. Szabadon fordította Cseri Péter. (Pesten… 1811) című, Johann Schwaldopler (17771808) munkája nyomán készült regényfordításhoz (Kolligátum 12). Ez utóbbi esetben a könyvkötő meghagyta a könyvecske eredeti jelzetlen címlapelőzékét, s ez elé kötötte be mintegy első címlapelőzékként a Buffon-kötet illusztrációját.

A Tövisek és virágok, illetve a napjainkig szerencsésen egyben maradt Quodlibet 2 kolligátumkötet egykor egy gyűjteménybe való tartozását erősíti meg az utóbbi borítójának belső lapján olvasható „364, 1891 Pfeifer Manótól vétel” bejegyzés, hiszen – mint láttuk – ugyanezen a számon, s szintén a Múzeum körúti antikváriummal rendelkező Pfeifer Manó könyvkereskedőtől került a könyvtárba Kazinczy 1811-es epigrammagyűjteménye. Az Országos Széchényi Könyvtár szerzeményi naplójának 364. folyószámon történt bejegyzése szerint 1891. augusztus 4-én Pfeifer Manótól 5 kötet ponyvairodalmi termék (összekötött művek) került 50 Ft értékben beszerzésre.[39] Elképzelhető, hogy közöttük volt az egykori könyvgyűjtő Quodlibet 1 kötete is, ennek azonban nem bukkantam nyomára.

A Quodlibet 2 gyűjtőkötetben efemer kiadványok (apátúri felszentelésre, illetve esküvőkre írt alkalmi költemények (Kolligátum 5, 6, 7) és egy Pesten kiadott csízió (Kolligátum 11) mellett egy rövidebb vígjátékot (Kolligátum 8) és két regényt – köztük egy orientalizálót[40] (Kolligátum 10) – is találunk. Rövidebb, efemer kiadványok mellett egy hosszabb regény – Klementi Laura vagy a’ Velentzei szép leány. Egy rajzolatja az emberi indulatoknak. Pozsony – Pest, 1813 (Kolligátum 12) – szerepelt az egykori Quodlibet 3 kötetben is.

 Sebestyén több nyomtatványnál – a két Kazinczy-kiadványhoz hasonlóan – ráírta a címlapra a szerző nevét, s néha apró megjegyzéseket, hibajavításokat fűzött a szövegekhez. A Próba-tételek, mellyeket készített Székely József Debretzenben M.D.CCC.IV. (Quodlibet 2, Kolligátum 2) címét például – feltehetően tréfás szándékkal – Szerencsétlen Próba-tételekre változtatta, a Debretzenben helynevet pedig Debretzeni bőr harangra.

Nemcsak kortársai által is hangsúlyozott élcelődő kedvét, hanem a katolikus papsággal szembeni (talán reformátusságában gyökerező) ellenérzését is jelzi Szaitz Antal Mária (17641792) szervitarendi szerzetes 1791-ben Pesten névtelenül megjelent kiadványa (Quodlibet 3, Kolligátum 5) címének: „A’ Trenk’ mérő-serpenyőjének öszve-törése. Az-az felelet azokra a hazug vádakra, mellyekkel Trenk a’ papságot az egész világ előtt igen méltatlanul terhelte” a következő módon való elferdítése: „A’ Trenk’ mérő-serpenyőjének öszve-tör[hetetlensége]. Az-az [hazug] felelet azokra a[z] [igaz] vádakra, mellyekkel Trenk a’ papságot az egész világ előtt igen mélt[án] terhelte.  

A kiadványok mindegyike magyar nyelvű volt, s néhány közülük debreceni vonatkozású. A Debrecennel ádáz „pörben” álló Kazinczy két, a nyelvújítási harcnak új lendületet adó kötete[41] mellett közéjük tartozik Székely József említett, Debrecenben megjelent Próba-tétele (Quodlibet 2, Kolligátum 2), a Szabad és királyi Debreczen városának tűz ellen való rendelései…Debreczenben, 1774 esztendőben (Quodlibet 2, Kolligátum 3.) című rendelet, illetve a debreceni Fazekas Mihály (1766–1828) Ludas Matyija (Quodlibet 2, Kolligátum 4). Sebestyén Gábor debreceni születésű volt, s itt végezte iskolái egy részét, illetve jogi tanulmányait is.[42]  

 

*

 

A 19. század első felében a kiadók gyakran díszítették olyan illusztrációkkal kiadványaikat, melyek más könyvekben korábban megjelent lapok másolatai voltak. Az átvett illusztráció tartalmilag többnyire kapcsolódott a kiadvány témájához – az osztrák kalózkiadásokban például gyakran találkozunk az eredeti németországi könyvekből helyi mesterekkel újrametszetett lapokkal – de arra is számos példát találunk, hogy a „kölcsönvett” kép nem kapcsolódott a kiadvány szövegéhez, csupán hangulatfestő, díszítő, vevőcsalogató szerepe volt.

Az illusztrációk „újrafelhasználásának” módszerével – mint a fenti példa mutatja – alkalmanként az olvasók is éltek. A különböző stílusú, jellegű, műfajú metszetek (divatképek, látképek, híres emberek arcképei, műtárgyreprodukciók, könyvekből kiszedett illusztrációk, stb.) gyűjtése, albumba rendezése a 19. században kedvelt szokás volt. A gyűjtemény egy-egy darabját elajándékozhatták, elcserélhették, vagy – mint látjuk – unikális könyvdíszként használták fel.

Nem tudjuk biztosan rekonstruálni, hogy Sebestyén Gábor miért éppen a Buffon-sorozat egyik kötetének metszeteivel díszíttette könyveit. Lehet véletlen is, de nem zárható ki egy élcelődő – vagy éppen a Mondolatnak (1813) a Parnasszusra szamaragoló Kazinczyt (?) ábrázoló címlapjához hasonló durván gúnyolódó[43]  – szándék sem. Az emberi és állati ivarsejteket ábrázoló metszetek elhelyezése Kazinczy munkái, a tereskei bencés apátság címzetes apátjának beiktatását ünneplő költemény, egy regényfordítás előtt vagy Mátyási József vitairatában mindenesetre – úgy vélem – a korban nem volt szokványosnak mondható. Sebestyén talán szándékosan akart éppen ezekkel a metszetekkel sajátos, egyedi, hangsúlyos interpretációt adni könyveinek, s az egybekötött nyomtatványok közül éppen ezeknek.  Arra ugyanakkor nem figyelt, hogy melyik kiadványhoz melyik metszetet társítsa, hiszen a Buffon-kötet illusztrációi eredeti sorrendjükben kerültek bekötésre a harmadik, majd a második kolligátumkötetbe.

Sebestyén Gábor könyveihez nem csupán passzív befogadóként, hanem aktív és szisztematikus alakítóként – amennyiben tudatosan választotta a képeket, akkor értelmezőként – viszonyult. A possessorbejegyzéseknek, a könyvekben található olvasói javításoknak, értelmezéseknek a könyvtörténeti kutatások régóta figyelmet szentelnek. Kiterjedtebb anyaggyűjtés után érdemes lenne vizsgálat alá vonni azokat az egyedi és sokszorosított grafikákat is, melyeket a tulajdonosok helyeztek el a könyvekben, hiszen tudományos feldolgozásuk – az ex librisekéhez hasonlóan – új szempontokkal gazdagíthatja az olvasó- és olvasáskutatást, illetve az illusztráció és a szöveg kapcsolatát vizsgáló modern szó–és–kép kutatást.[44]  

 

Képaláírás:

1. Könyvillusztráció. In Tövisek és virágok. Széphalom, 1811. (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, 190.547/1 jelzet)

                                                                                                             Papp Júlia

                                                


[1] Tövisek és virágok. Széphalom, 1811.; Kazinczy Ferencz Tövisek és virágok. Széphalom 1811. A Tövisek és virágok egykorú bírálataival kiadta Balassa József. Budapest. 1902. (Régi Magyar Könyvtár. Szerk.: Heinrich Gusztáv. XX.); Hasonmás kiadások: Miskolc (1986, 1991); Sátoraljaújhely (1998).

[2] Újabban ld. például: Hász–Fehér Katalin: A strukturált irodalom kánonképzési paradoxonai: a Tövisek és Virágok. In Közösségi és elkülönülő irodalmi programok a 19. század első felében. (Fáy András irodalomtörténeti helye). Debrecen, 2000. 7486.; Bíró Ferenc: A legnagyobb pennaháború. Kazinczy Ferenc és a nyelvkérdés. Budapest, 2009. 485488.; Czifra Mariann: Az írás megmarad? – Kazinczy és a Tövisek és Virágok. In Leleplezett mellszobor – Nyomozások Kazinczy birtokán. (Szerk.: Czifra Mariann) Budapest, 2009. 82107.; Bence Erika: Művészeteszmény és irodalomértés (Kazinczy Ferenc Tövisek és virágok című kötetében) In Debreczeni Attila – Gönczy Mónika (Szerk.): Ragyogni és munkálni. Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről. Debrecen, 2010. 5357.

[3] CsanádiBognár Szilvia: Kazinczy Ferenc és a magyar művészettörténeti nyelv. In Ars Hungarica 2008/12. [Recte 2010] 146147.; Papp Júlia: Adatok Kazinczy Ferenc és Blaschke János munkakapcsolatához – tények és tévedések a művészettörténeti szakirodalomban. In Ars Hungarica (36) 2008/1–2. [Recte 2010] 192–194.

[4] Tövisek és virágok. Széphalom MDCCCXI. Vö.: Csatkai Endre: Kazinczy és a képzőművészetek. (1925) Szerk.: Galavics Géza. Budapest, 1983, 75.; Saur Allgemeines Künstlerlexikon. Die Bildenden Künstler aller Zeiten und Völker. München – Leipzig, 2003. Band 36. 404.

[5] Bernard de Montfaucon: L’Antiquité expliquée et representée en figures… 1719, Tome Premier… Seconde Partie. 1719. CXXXII. Pl. a la 218 page. T. I. 6. kép. A kimásolt képeket ld.: Excerpta ex Montfaucon et II. Tomis Herculaneum Reliquia in Bibliotheca Universitatis Pesthiensis 1792. men. Xbri. MTAK Kézirattár. Magy. Ir. RUI 2° 1. Vö.: Gergye László: Kazinczy Ferenc kéziratos hagyatéka. Budapest, 1993.120.  1812-ben Kazinczy az 1792-ben kimásolt képek adatainak pontosítására kérte Helmeczy Mihályt (1788–1852). Kazinczy Ferenc levelezése. Közzéteszi Dr. Váczy János. Budapest. I–XXI. kötet. 1890–1911. Kazinczy Ferencz levelezése. Közzéteszi Harsányi István. XX. kötet. Budapest, 1927. Kazinczy Ferenc levelezése. XXIII. kötet. (1927 óta előkerült, és kötetbe nem foglalt levelek gyűjteménye.) Közzéteszi: Berlász Jenő, Busa Margit, Cs. Gárdonyi Klára, Fülöp Géza. Budapest, 1960. (továbbiakban: KazLev) X. 1900. 2276. levél. 28–29.

[6] Allgemeine Literatur-Zeitung. Halle und Leipzig. 1812. II. 31. Idézi Balassa 1902, i.m. 88.

[7] Fejér György (1766–1851).

[8] KazLev VIII. 1898. 1911. levél. 274. 

[9] KazLev VIII. 1898. 1915. levél. 284.

[10] KazLev VIII. 1898. 1922. levél. 299.

[11] Cserneki és tárkői gróf Dessewffy József és kazinczi Kazinczy Ferenc kiküldött táblabíráknak vélemények a’ Tek. Zemplény-Várm. rendeihez a’ Győrnél MDCCCIX. Jún. XIV. elesett vitézeknek állítandó emlék’ dolgában. Sáros-patakon, 1811. 2. kiadás. Vö.: Hőgye István: Kazinczy zempléni közszolgálata. In Kazinczy Abaújban és Zemplénben. (Zempléni Füzetek) 1978. 143–160.; Sinkó Katalin: A nemzeti emlékmű és a nemzeti tudat változásai. In Művészettörténeti Értesítő (22) 1983/4. 188.

[12] KazLev VIII. 1898.  1941. levél 336.

[13] KazLev VIII. 1898. 1947. levél. 348.

[14] Hazai és Külföldi Tudósítások 1811. 21. szám (március 13.). Vö.: KazLev VIII. 1898. 653.

[15] KazLev VIII. 1898.  1975. levél. 428.

[16] KazLev VIII. 1898.  1991. levél. 468.

[17] KazLev VIII. 1898. 1991. levél. 469.

[18] KazLev VIII. 1898. 1993. levél. 478. A Zemplén megyei helységben található tufával Rumy tudományosan is foglalkozott. Vö.: Neuestes Conversations-Lexicon, oder Allgemeine deutsche Real-Encyclopädie für gebildete Stände. Von einer Gesellschaft von Gelehrten ganz neu bearbeitet. Siebenter Band. Wien, 1827. 455.

[19] Csanádi–Bognár 2008, i.m. 145–147.

[20] „P. 145” – olvashatjuk például Kazinczy Marmontel fordításának egyik illusztrációján. A Ludwig Maillard (?–1806) és Blaschke János (1770–1833) által készített metszet a 145. oldalon leírt jelenetet ábrázol, s ez elé az oldal elé van bekötve. Kazinczynak fordított egyveleg írásai. Első kötet. Széphalom, Abaújban, 1808. [Kazinczynak fordított egyveleg írásai. Első kötet. Marmontelnek szívképző regéji. Két könyvben.]

[21] Herrn von Buffons allgemeine Naturgeschichte. Vierter Band. Mit k. k. Hofcensurfreiheit. Troppau, gedruckt bei Joseph Georg Traßler, und im Verlag der Kompagnie. 1785.

[22] KazLev VIII. 1898. 1965. levél. 399.

[23] Bíró 2009. i.m. 487.

[24] KazLev VIII. 1898. 1943. levél. 341. Vö.: Hász–Fehér 2000/2, i.m. 74.; Csanádi–Bognár 2008, 146.

[25] Kazincy Ferenc: Pályám emlékezete. Sajtó alá rendezte Orbán László. Debrecen, 2009.

[26] Francisci Kazinczii Bibliotheca Antiquaria. Széphalmi, 1808. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára: Oct. Lat. 2.

[27] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. XII. kötet. Budapest, 1908. 815.

[28] KazLev XVII. 1907. 3998. levél. 499, 501.

[29] KazLev XIX. 1909. 603. (jegyzet)

[30] KazLev XVIII. 1908. 4103. levél. 122. 

[31] KazLev XVIII. 1908. 4046. levél. 24.

[32] KazLev XX. 1910. 4702. levél. 146.

[33] Sebestyén Gábor levelei Jankovich Miklóshoz (1772–1846). (1819. szeptember 2.; 1820. július 6.; 1834. július 6.) Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár. Fond 16/582.

[34] Az Országos Széchényi Könyvtárban található például a Tövisek és virágok körülvágatlan, 30 x 13 cm nagyságú – szintén a buzogányos díszcímlap nélküli – példánya (190.369 jelzeten), s egy körülvágatlan kötet került 2006. november 17-én 500000 forintért értékesítésre a Központi Antikvárium könyvárverésén is. Az antikvárium másik árverésen ugyanakkor (2008. december 5.) egy körülvágott példány kelt el. (www.axioart.com)

[35] Csanádi–Bognár 2008, i.m. 146.

[36] Országos Széchényi Könyvtár, 190.000-190.999 közötti jelzetek naplója.

[37] Nem zárható ki természetesen, hogy ez az ábrázolás eredetileg a következő kötet címlapelőzékeként szerepelt, csupán a 20. századi könyvtári könyvkötő tette ebbe a kiadványba.

[38] Vélekedés, mellyet a’ magyar nyelv eránt ország eleibe tétetett tudós kérdésre, rövid és együgyü feleletül adott Mátyási József. Pesten, 1806. Mátyási a Bécsi Magyar Kurir 1804. évi 31. számában feltett „Tudománybeli Jutalomkérdésre válaszolt, hogy ti. „Mennyire ment már a’ Magyar nyelvnek kimíveltetése? Mitsoda eszközlések ’s módok által kellene azt nagyobbra vinni? Miképp lehetne ezen eszközöket foganatosakká tenni?” I.m. 5.

[39] Magyar Nemzeti Múzeum könyvtári Szerzemény Könyv. 1891.

[40] Ártatlan múlatság avagy: Flórentz és Lion vitézeknek, a’ mint-is Marcebilla török kis-aszszonynak ritka példájú története. Kónyi János által Nagy-Váradon.  

[41] Bár a Tövisek és virágok – mint láttuk – nem a kolligátumban található, egykor a gyűjtő tulajdonában volt.

[42] Vasárnapi Ujság. (11) 1864. 15. szám. Április 10. 137–138.

[43] Schoen Arnold: Prixner és a „Mondolat”. In A Műbarát. Művészeti folyóirat gyűjtők részére. I. évfolyam. 1314. szám. 1921. szeptember 1.: 248252. Újabban: Porkoláb Tibor: „Nagyjainknak pantheonja épűl” Panteonizáció a XIX. századi magyar irodalomban. PhD értekezés. Miskolc, 2004. 9.; Onder Csaba: Egy „paszkvillus anatómiája” (Kazinczy Ferenc a Mondolat címlapján?). In Debreczeni Attila – Gönczy Mónika (Szerk.): Ragyogni és munkálni. Kultúratudományi tanulmányok Kazinczy Ferencről. Debrecen, 2010. 183192.

[44] Kibédi Varga Áron: A szó–és–kép viszonyok leírásának ismérvei. In Bacsó Béla (szerk.): Kép, fenomén, valóság. Budapest, 1997. 300–321.; Varga Tünde: Képszövegek. W. J. T. Mitchell: Picture Theory. In Kulcsár Szabó Ernő – Szirák Péter (Szerk.): Történelem, kultúra, medialitás. Budapest, 2003, 202210.