Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Báthory Miklós címerének, sírkövének és Báthory András Madonnájának említései a 18. század végén és a 19. század elején.

2012.01.14

 

Báthory Miklós címerének, sírkövének és Báthory András Madonnájának említései a 18. század végén és a 19. század elején.
 
        Az emlékeket először – tudomásom szerint – Róka János váci kanonok (1727-1790) említi 1777-ben megjelent, Vácot ismertető könyvében.[1] Gróf waali és sonnenthurni Migazzi Kristóf[2] – írja Róka – „ein grosser Kenner, und Beschützer ächter Alterthümer, hatte noch das Glück zu einem in eben solchen Marmor eingehauen Wappenbilde des gedachten Bischofes Báthori zu gelangen, welches sammt einem andern Denkmaale des bathorischen Geschlechtes, nämlich einem künstlich verfertigten, und in einem kostbaren Rahmen eingefaßten Marienbilde in Waitzen aufbehalten wird.”[3]
        Lapalji jegyzetekben részletesebben is ismerteti az emlékeket: „Das Wappen stellt nebst dem Bischofsstaabe und Hut, in der Mitte einer rings herum geschlungenen Schlange, drey Zähne vor, mit der Jahrszahl 1485.” A leírásban Báthory Miklós váci püspök címerének motívumai – a pajzs fölött lévő püspöksüveg, a kört formázó „kígyó”, illetve a három fog (a Gutkeled nemzetség hármas farkas- illetve sárkányfoga) – szerepelnek. A „kígyó”, azaz a kígyófarkú sárkány az ecsedi Báthoryak címerein a Zsigmond király által alapított sárkány rendet jelképezte.[4] Róka a Báthory Miklós püspöki címerével díszített, 1485-ös évszámmal jelzett mészkő táblát említhette. Ez a faragvány – más emlékekkel együtt – az egykori vár és püspöki palota területén 1719-ben megkezdett kolostorépítéskor kerülhetett a felszínre, majd az új váci székesegyház altemplomának falában nyert 1763 és 1777 között másodlagos elhelyezést.
        A másik emlékről ezt írja: „Das Bild stellt Maria die seligste Jungfrau mit dem Jesukinde vor, mit der Unterschrift: Ora pro nobis Sancta Dei Genitrix Virgo Maria! Pax ingredientibus. Egregium hoc opus fecit fieri Andreas filius Andreae de Báthor, 1526. Auf dem Bildrahmen erscheinet ein doppeltes Wappen, links das Salische, einer schlesischen Familie, nämlich ein Baum nebst drey blauen Querstrichen, rechts, das Sikingische einer Reichs-Familie, nämlich sechs Blaue Kugeln in Schwarzen Felde. Der Bischof Michael Karl Grof von Althann hatte dieses Bild aus Böhmen nacher Waitzen mitgebracht, dessen Schwester Maria Amalia mit dem Kais. Generalfeldzeugmeister, und Kommendanten von Prag, Damian Freyherrn von Sikingen 1727 vermählt war. Der Fürst aus Siebenbürgen Sigismund von Bathor starb ebenfalls in Prag 1613. Das Bild mag also von der fürstlichen Verlassenschaft mittelst der Salischen Familie, oder auch unmittelbar in die Hände der Sikingischen, und sodann der Althannischen Familie gekommen seyn.”[5]
        Róka ismerteti Báthory Miklós márványsírköve megtalálásának körülményeit is. Althann püspök[6] a ferenceseknek engedte át a romba dőlt középkori vár, székesegyház és püspöki palota területét. „Die Mönche...haben die Grundfeste des alten Gebäudes aus der Erde, und die ungeheuern Quadersteine kamen, ihnen zum Bau ihres Klosters vortreflich zu statten. Ja sie stießen bey der Grundlegung des neuen Gebäudes sogar auf Särge, worinn noch kleine Kreutze, wie man sie den verstorbenen Bischöfen und Pröbsten umzuhängen pflegt, angetroffen wurden; man gerieth auch auf die rothmarmorne Grabdecke des Bischofs Báthori[7], aus welcher sich die klugen Ordensmänner des H. Franciscus, ein allgemeines Waschbecken verfertigen ließen.”[8]
 
       Az emlékek néhány évtizeddel később egy másik írásban is említésre kerülnek. Nagy Imre „Vátznak leírása” címmel 1818-ban történeti, statisztikai és művészeti adatokban[9] gazdag topográfiai beszámolót jelentetett meg a Tudományos Gyűjteményben.[10] A szerzőről közelebbieket nem tudunk, szinte biztos azonban, hogy váci volt: az ismertetett helyet „a’ mi városunk”-ként említi.[11] Ahhoz a hazafias és lokálpatrióta érzelmű lelkes történetbúvár réteghez tartozhatott, melyből a hazai sajtóban a 18-19. század fordulóján kibontakozó topográfiai mozgalom számos képviselője kikerült.[12]
           A szerző a város fénykorát – a történeti források alapján a Mátyás korában élő Báthory Miklós püspökségének idejére helyezi. „A’ legnagyobb ditsőségre emelkedett” – írja – „a’ mi Városunk Mátyás Király’ uralkodása alatt, midőn Báthory Miklós volt Püspökje’: mert ekkor valamint a’ Király a’ Budai Várat minden kigondolható módon ékesítette, és olly fényes ditsőségre emelte, hogy egész Európában tsudának tartatnék: úgy Báthory a’ Király’ példáját követvén Vátzot minden kitelhető módon tsinosította: ékes, és erős Várat épített, Olasz Országból építő Mestereket hivatván a’ Templomot, a’ Püspöki lakást nagy költségekkel nemes szívéhez ’s nagy lelkűségéhöz illendő méltósággal megújította; sok kellemetes kerteket, sétáló utakat, halas tavakat készítetett; a’ közel lévő dombokat szőllőkkel, gyümölts fákkal béültettette...”[13]
       A Galeottótól átvett ismertetés[14] Nagy Imrénél új, aktualizáló értelmezéssel bővült, mely a művelődésnek a felvilágosodás korában megerősödő egyetemes küldetésjellegét, megnövekedett társadalmi szerepét hangsúlyozta: „...de nem tsak költséges épületekkel, kertekkel, fákkal ékesítette Báthory ezen helyet, hanem a’ szép mesterségek’ és Tudományok’ gyakorlásával nemesítette legfőképp, mert tudta Ő azt, hogy az elmének képzete (culturája) és az észnek a’ tudományokból eredett megvilágositása adhat egyedül az emberi társaságnak igaz diszt és fényességet...”[15]
      Nagy Imre is megemlíti a Báthoryhoz kapcsolható művészeti emlékeket. „Ezen örök emlékezetre méltó Püspöknek két emlékei őriztettek Vátzott a’ Püspöki lakásban a’ mi időnkig: Először egy vörös márványba vágatott tzimere a’ boldog emlékezetű Báthorynak, tudniillik egy megkoronáztatott Paiss, mellyen a’ Püspöki süveg, és Páltza nyugszik, belől a’ pais jobb oldalán vagyon a’ képe a’ Boldogságos Szűznek, ki a’ jobb karján a’ kis Jézust, bal kezében pedig Királyi páltzát (Sceptrum) tart, a’ bal oldalán a’ paisnak egy koronás kigyó, melly kerékbe tsavarodván a’ farkába harap, a’ kígyórúl formált kerékben három fogak látzatnak.”
         A címer után Báthory András Madonnáját ismerteti: „A’ másik egy mesterségesen készíttetett, és drága rámába foglaltatott kép, melly a’ Boldogságos Szűzet a’ kis Jézussal ábrázolja ezen aláírással: Ora pro nobis Sancta Dei Genetrix Virgo Maria! Pax ingredientibus – Egregium hoc opus fecit fieri Andreas filius Andreae de Báthor.”[16] Azt a nyilvánvaló ellentmondást, hogy a Báthory Miklósnak tulajdonított emléken a püspök unokaöccsének, Báthory Andrásnak[17] a neve szerepel készíttetőként, nem említi, nem oldja fel.
       Közli a ferencesek kolostorépítése közben talált emlékek történetét is: 1719-ben a szürkebarátok azt a telket kapták meg, melyen egykor a régi váci vár állt. Kolostorépítés közben a régi kövek között „akadtak azok itt némelly koporsókra is, mellyekben ollyan keresztetskéket találtak, millyeneket a’ megholt Püspökök’, és Praepostok’ vagy Apáturok’ tetemeivel eltemetni szokás volt; sőt a’ Báthory koporsójának veres márványból készitett födelét is megtalálták, ’s ezt azután mosogató edényre fordították.”[18]                                                            
      Nagy Imre közli az említett márvány címer és a Madonna-relief sorsára, illetve eddigi történetére vonatkozó ismereteit is: „Az elsőt Kámánházy László Vátzi Püspök a’ Püspöki Palotábul kivetette, a’ másikat mintha tulajdona lett volna, a’ Nemzeti Museumnak ajándékozta 1815 – esztendőben. Ezt én itt nem azért jegyzem fel, mintha irigyleném a’ Nemzeti Gyűjteménynek azon ajándékot, éppen nem: mert azt gondolom, hogy ha már elkellett költözni azon képnek Vátzrul, a’ hol közel két száz esztendőkig tartózkodott, jobb helyre nem juthatott, mint a’ Nemzeti Kintstárba; hanem tsak azt óhajtottam, hogy a’ nevezett Püspök Úr maga költségén szerzett ritkaságokkal, ’s régiségekkel gazdagította volna a’ Nemzeti Muzeumot.”[19] Ez a szigorú, számonkérő hangvétel egyébként, mellyel Nagy Imre a váci püspököt bírálja, nem ritkaság a korban. A művelődés demokratizálódása lehetővé tette – s a sajtó ezt a lehetőséget hangsúlyozta is[20] – hogy társadalmi állásától és anyagi helyzetétől függetlenül bárkit nyilvános megbecsülés és dicséret illethet, ha a tudomány iránti tiszteletből és/vagy hazafias lelkesedésből tesz valamit az emlékek megismertetéséért és megmentéséért. Azzal, hogy az újságok és a folyóiratok számos olyan esetről számoltak be, amikor magánszemélyek művészeti emlékeket „mentettek meg”, a sajtó megerősítette azt a társadalmi presztízsértéket, melyet az emlékekkel való foglalkozás, illetve megóvásuk, birtoklásuk jelentett. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor – a társadalmi rangtól szintén függetlenül – nyilvános elmarasztalás is érhette azokat, akik lehetőségeik ellenére nem tettek meg mindent az emlékek megmentéséért. A székesfehérvári tudósító Nagy Ignác és Eszterházy Károly püspököket,[21] Jankovich Miklós több hazai püspököt bírált a művészeti emlékekkel szemben tanúsított közönyükért[22].
         A váci tudósító nem közli ugyanakkor, milyen adatokra alapozta azt a megjegyzését, mely szerint Báthory András Madonnája „közel két száz esztendő” óta, tehát a 17. század első fele óta Vácott lett volna. Talán csak a helyi hagyományok szolgáltak ismeretei forrásaként – mindenesetre a történeti tények ellentmondani látszanak ennek az adatnak. Az 1541-ben leégett, de utána még helyreállított régi várat, templomot és püspöki palotát 1626-ban a várost uralmuk alatt tartó törökök jórészt lerombolták. A török uralom alól 1684-ben felszabadult, szinte teljesen rommá lett városba 143 évi száműzetés után visszahelyezték ugyan a püspöki székhelyet, de az első váci püspököknek új hajlékot kellett maguknak építtetni. Bár a felépült szerény püspöki lakot később kibővítették, Althann Mihály Károly püspök 1732-ben egy reprezentatívabb helyen új püspöki palota építésébe kezdett. Az épület – már Migazzi Kristóf püspöksége alatt – 1774-re készült el. Nem is igen volt tehát olyan épület Vácott, melyben az emlék 200 éven keresztül megőrződhetett volna.[23] Elfogadhatóbbnak látszik Róka közlése a Madonna-relief Vácra kerüléséről – igaz, a véletlenszerű, regényes elemeket ez a változat sem nélkülözi.[24]
        Bár Róka könyvét Nagy Imre nem említi a felhasznált források között – ellentétben pl. Bonfini, Galeotto, Bél Mátyás munkáival – valószínű, hogy az egykori váci kanonok munkájából is merített. Feltűnő hasonlóság van pl. – mint láttuk – azok között a leírások között, mely Báthory Miklós feltételezett márványsírköve megtalálásának körülményeit és az emlék későbbi mostoha sorsát ismerteti.
        Az viszont, hogy a leírások között jelentős eltérések is vannak, arra utal, hogy mindketten személyesen is láthatták az ismertetett emlékeket, csak éppen részben más emléket, részben más állapotban lévőt. A Nagy Imre által leírt címer, melyen a sárkányrendes motívum mellett Mária is szerepel a gyermekkel és a jogarral, nem csak az eltérő elemek miatt nem lehet azonos azzal, amelyet Róka említett, hanem azért sem, mert az 1485-ös évszámmal jelzett faragványt nem dobták ki, hanem évtizedekkel Nagy Imre írásának megjelenése előtt beépítették a székesegyház falába. A Nagy Imre címerleírásában szereplő Madonna a gyermek Jézussal ábrázolás egyértelműen köthető Váchoz: ez a motívum szerepelt a 13. század eleje óta a váci káptalan hiteleshelyi pecsétjein.[25] Az ismertetett címer a sárkányrendes motívum, illetve a püspöki jelvények alapján elméletileg összekapcsolható Báthory Miklós nevével, a megmaradt emlékanyagban azonban tudomásom szerint nem található ilyen ábrázolás.      
         Báthory András Madonnájának leírása is eltér a Róka könyvében olvashatótól. Nagy Imre nem tesz említést a Salis, illetve a Sickingen család festett címereiről, melyek Róka idejében még az emléket díszítették. A 19. század elejére ezek az applikációk minden bizonnyal már eltűntek a relief keretéről.
                                                                                                          
                                                                                            Papp Júlia

[1]Johann Roka: Alt und neu Waitzen. Pressburg und Kaschau 1777.
[2]  Az új székesegyházat és püspöki palotát építtető Migazzi Kristóf 1756-1757, illetve 1762-1786 között volt váci püspök.
[3] Roka: i.m. 44.
[4] Vörösmárvány tábla Báthory Miklós váci püspök címerével, 1483-ból (Magyar Nemzeti Múzeum); Báthory címer 1484-ből, vörösmárvány (Nyíregyházi Jósa András Múzeum); Báthory-címer, 1485 körül (Kőfaragvány a váci székesegyházban); Báthory István címere 1488-ból (A nyírbátori református templom déli falán); Báthory-címeres tábla (A nyírbátori református templom nyugati kapuja fölött); Báthory címer a nyírbátori stallumról 1511-ből; a nyírbátori Szent György templom szentségtartója a 16. század első negyedéből. stb. V.ö.: Baranyai Béla: Zsigmond király úgynevezett Sárkány-rendje. Bp. 1926. A címerekről: Koroknay Gyula: A mátészalkai reneszánsz Báthory címer. = Művészettörténeti Értesítő. 1958/4. 253-256.; Kalmár János – Szalontai Barnabás: A Báthoriak címeres kőemlékei. = A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. II. 1959. Bp. 1961. 63-72.; Magyar Kálmán: A nagyecsedi reneszánsz vár Báthori-címeres köve. = Művészettörténeti Értesítő 1978. 67-74. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. II. Szerk.: Entz Géza. Bp. 1987. 133-152.; Lővei Pál: A Sárkány-rend fennmaradt emlékei. = Művészet Zsigmond király korában 1387-1437. Bp. 1987. 148-179.
[5] Roka: i.m. 44-45. A Báthory-Madonnáról: Pasteiner Gyula: Báthory-féle Madonna a Nemzeti Múzeumban. = Archeologiai Értesítő 1885. 378-381; Balogh Jolán: Báthory András Madonnája. = Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts. Az O.M. Szépművészeti Múzeum Közleményei 1947/1. szám 28-30. Mikó Árpád: Báthori András Madonnája. = Művészettörténeti Értesítő 1998/3-4. 167-175. Tragor Ignác Vác műemlékei és művészei című, 1930-ban Vácott kiadott könyve 24. oldalán közli Róka adatait az 1777-es kiadványt említve forrásként. A relief Vácra kerülésének története átkerült a későbbi szakirodalomba is: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. Schallaburg 1982. Kiállítási katalógus. 584-586. (Balogh Jolán ismertetése) Az 1970-ben Vácott, Dr. Bánk József szerkesztésében megjelent Váci Egyházmegyei Almanachban ezt olvashatjuk: „Fennmaradt még egy kép, amely a Boldogságos Szüzet ábrázolja, karján a kisded Jézussal...” s közlik a feliratot, illetve azt, hogy a „képet” Kámánházy 1808-ban a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 137. Képként említi a reliefet Borovszky Samu: Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye II. Bp. é.n. című munkája is. 509. A félreértést nyilván a Róka szövegében többször is szereplő „das Bild” kifejezés okozta, s nemcsak itt, hanem – mint látni fogjuk – egy 19. század eleji ismertetésben is.
[6] Gróf Althann Mihály Frigyes 1718-1734 között volt váci püspök.
[7] Estei Hyppolit esztergomi érsek, 1495 után egri püspök számadásai szerint egy itáliai mester 1506-ban Miklós püspök – talán Báthory Miklós – sírkövét faragta ki. A magyarországi művészet története. Főszerkesztő: Fülep Lajos. Bp. 1970. 208. (Báthory Miklós 1506 elején halt meg.)
[8] Roka: i.m. 41-42. A szakirodalom ezt az adatot is átveszi - igaz, az újabbak már csak feltételesen: A ferencesek „így találtak rá Báthori vörösmárvány címeres kövére, állítólag sírlapjára is, amelyből a mai lavabót faragták.” Pest megye műemlékei II. Szerk.: Dercsényi Dezső: Bp. 1958. 280. A történeti hagyomány ismerni véli Báthory Miklós sírkövének feliratát is. Tragor Ignác Pray György 1774-ben megjelent Specimen Hierarchiae Hungaricae című munkájának I. kötete (349. oldal) alapján közli a latin nyelvű sírverset, mellékelve a magyar fordítást is. Tragor: i.m. 25.
[9] Ismertetést közöl pl. a Migazzi kardinális által a 18. század második felében építtetett székesegyházról és diadalívről, stb.
[10] Tudományos Gyűjtemény 1818. IV. kötet 3-41.
[11] Talán ő a szerzője annak az N.I. monogrammal jelzett írásnak, mely a váci siket-néma intézetet ismerteti. Tudományos Gyűjtemény 1817.VII. kötet 142-150.
[12] Hazai művészeti, építészeti, régészeti emlékek leírásaival tudósok értekezéseiben, illetve az érdeklődő olvasók által beküldött beszámolókban is találkozunk. Az emlékek megismertetésében a honi városok, várak rendszerező igényű feltérképezésével, a megyéket, tájegységeket ismertető topográfiai leírások, illetve útleírások, úti beszámolók közreadásával kiemelkedő szerepet játszó Tudományos Gyűjtemény (1817-1841) mellett több-kevesebb rendszerességgel közölt topográfiai érdekű leírásokat az Allergnädigst privilegierte Anzeigen (1771-1776), a Pozsonyi Magyar Hírmondó (1780-1788), az Ungrisches Magazin (1781-1787), a Zeitschrift von und für Ungern zur Beförderung der vaterländischen Geschichte, Erdkunde und Literatur (1802-1804), a Mindenes Gyűjtemény (1789-1792), a Hazai és Külföldi Tudósítások (1808-1840) – előtte Hazai Tudósítások (1806-1808) – illetve a Taschenbuch für die vaterländische Geschichte is.
[13] Tudományos Gyűjtemény 1818. IV. kötet 11.
[14]  „Mind azt, a’ mit itt Báthory Miklósrul mondottam, bizonyítja Galeottus, ki ezen Püspöknél több ideig tartózkodott.” Nagy Imre jegyzetben közli a vonatkozó latin nyelvű szöveget, s a pontos forráshelyet is: „Galeottus Codicis de dictis, et factis Salamonis Hungarici Mathiae Corvini Cap. 30.” V.ö. Galeotto Marzio: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv. Bp. 1977. 102. Galeotto leírását közli Bél Mátyás is. Bél Mátyás: Pest megyéről. Fordította: Szabó Béla. Szentendre 1977. 49.
[15] Tudományos Gyűjtemény 1818. IV. kötet 11.
[16] U. o. 12-13.
[17] I. Báthory István országbíró fiai – többek között – Báthory Miklós váci püspök, II. Báthory István országbíró, erdélyi vajda és az ecsedi várat átépíttető Báthory András koronaőr voltak. Ez utóbbi fia volt II. Báthory András, királyi kamarás, Szatmár megye főispánja, majd nándorfehérvári bán, akinek mecénási tevékenységéhez köthető a Madonna-relief mellett a nyírbátori templom díszítése és a reneszánsz stallum elkészíttetése is.
[18] Tudományos Gyűjtemény 1818. IV. kötet 19.
[19] U. o. 13. A Nemzeti Múzeum katalógusa az ábrázolás és a felirat ismertetése mellett Báthory András életére, illetve a Kámánházy-féle, a katalógus szerint 1812-ben történt ajándékozásra vonatkozó adatokat is közöl. Cimeliotheca Musei Nationalis Hungarici...Budae 1825. 43.
[20] A hazai művészeti emlékek leírását is közölni szándékozó tervezett kiadványba – hangsúlyozza Kovachich Márton György történettudós – „minden tudós és érdemes hazafi” írhat „minden vallás, és állapotbéli külömbség nélkül". Bécsi Magyar Musa 1787. 454.
[21] Hazai Tudósítások 1806. 236.
[22] Mennyi nagyszerű emlékkel büszkélkedhetnénk ha „Báró Patatich mint Püspök Nagy Váradon – mint Érsek Kalocsán – ha Szili Püspök Szombath-helyen – ha Gróf Álthán Váczon, ha Gróf Eszterházi Egerben, Püspök Nagy Ignátz Székes Fehérvárott még fen álló Régiségek iránt ...hazafiui érzéssel...kéméléssel – lettek volna, és Püspöki székeikben még nem épen elenyészett Monostorok, Emlékek, Épületek maradványait a’ veszedelemtől inkább mentették, hogy sem a’ mesterséges képfaragásokkal, és jeles koporsó írásokkal jegyzett márványokat lap kövekre simitatván, oldal toldalékra, padolatokra nem fordították, vagy a’ régiség minden ékeivel kémélletlen a’ földben nem süllyesztették, a’ vagy a’ falakban nem vakolták volna!” Tudományos Gyűjtemény 1827. II. kötet 53.
[23] Roka: i.m.; Karcsú Antal Arzén: Vác város története V. Vácz. 1885; Tragor: i.m.; Pest megye műemlékei II. Bp. 1958. Szerk.: Dercsényi Dezső: 245-362.
[24] A relief sorsát jelenlegi ismereteink szerint 1567-ig, a művészeti emléket valószínűleg öröklő III. Báthory András Nyugat-Magyarországon bekövetkezett haláláig tudjuk végigkövetni. Vö.: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn 1458-1541. Schallaburg 1982. Kiállítási katalógus. 586.
[25] Innen kerülhetett át a karján gyermeket, másik kezében királyi jogart tartó Mária ábrázolása Vác városi címerére is. Darvasy Mihály: Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. Palaestra Calasanctiana 39. Bp. 1942. 11.; Horváth Lajos: Pest megye városi, községi és megyei pecsétjei 1381-1876. Pest megyei Levéltári Füzetek. Bp 1982. 227-232, 359-362. és Takács Imre: A magyarországi káptalanok és konventek középkori pecsétjei. Bp. 1992. 92-93. Az ábrázolás azonosításában Lővei Pál nyújtott segítséget.