Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Egyetemi Könyvtár metszet- és könyvritkaságainak 19. századi hasonmásai

2012.01.14

 

 
 
Az Egyetemi Könyvtár metszet- és könyvritkaságainak 19. századi hasonmásai
 
Bár a nevezetes műalkotások másolatait tartalmazó 17-19. századi reprezentatív metszet-albumok fontos szerepet játszottak az európai képzőművészeti akadémiák oktatási rendszerében, az igazi áttörést a művészeti ismeretek terjesztésében, a közízlés alakításában és a tudományos kutatásban a műtárgyfényképezés 19. századi fellendülése jelentette. Azokból az Európa-szerte árult fényképsorozatokból, melyek a jelentős múzeumok és gyűjtemények anyagát, illetve az egyes országok építészeti emlékeit mutatták be, nemcsak magánemberek vásároltak, hanem a múzeumi műtárgykezelésben, az oktatásban és a műemlékvédelemben is felhasználták őket.[3]
A képsokszorosítás lehetőségeit – a grafikaiét éppúgy, mint később a fotomechanikai sokszorosításét – a középkori és a reneszánsz kódexek, illetve az ősnyomtatványok hazai kutatói is kihasználták.[4] Az Egyetemi Könyvtár Winkler-kódexe egy sorának hasonmását Schwartner Márton oklevéltani munkájában már 1802-ben közzétette.[5]Legfontosabb hazai nyelvemlékeink ismertetésekor alkalmanként korábbi hasonmásaik történetére is kitért Horvát István 1835-ben megjelent illusztrált sorozatában,[6] melynek első részét a Halotti beszéd (Pray-kódex) Karacs Ferenc által készített kiváló rézmetszetű reprodukciója díszítette. (1. kép) A nyelvemlék hasonmását – írja Horvát – először Cornides Dániel készíttette el, majd Nittray Mátyás másolata nyomán Falka Sámuel „tzinbe metszette, ’s a’ kevés számú nyomatokból engem is egy példánynyal megajándékozott”. Karacs metszete Horvát tanítványának, Radetzky Augustusnak másolata után készült. A következő részben említett Bécsi (Révai)-kódexet Horvát szerint Michael Denis bécsi tudós (2. kép) mutatta meg Révai Miklósnak, aki három példányban le is másolta azt. A kéziratról a 19. század elején Sándor István bibliográfus is készíttetett rézmetszetet: erről készült az az illusztráció, mely Virág Benedek 1820-ban Budán megjelent Magyar Prosodia és Magyar írás című munkáját ékesítette.[7] (3. kép) A sorozatban Horvát a „Pesti Fő Oskola Könyvtárá”-ban – azaz az Egyetemi könyvtárban – található Winkler-kódexet (4. kép), Nádor-kódexet  (5. kép) és Weszprémi-kódexet is (6. kép) ismertette, s közölte egy-egy lapjuk rézmetszetes hasonmását.[8]
Horvát István Karacs Ferenccel és Miskovits Moysessel a Tudományos Gyűjteményben 1833-35-ben közreadott oklevéltani sorozata számára is készíttetett írásmetszeteket. Ezek olyan pontosak voltak, hogy még egy fél évszázaddal később kiadott diplomatikai feldolgozásban is illusztrációul szolgálhattak.[9]
A 19. század első felében az emlékmegőrzés mellett a nyelvészeti kutatások segítésének szándékával indította meg a hazai nyelvemlékek lemásoltatását a tudományos akadémia. A tudós társaság nagygyűlése már 1832-ben elhatározta a „lappangó régi magyar kéziratoknak ha lehet eredetiben megszerzését, ha nem, leghívebb lemásoltatása megindítását …, melyekből a’ nagy szótárhoz sok elavult, de jó magyar szavakat; a’ grammatika tekintetében sok nevezetes régi magyar szerkezetet ’s beszédejtést lehetne kiszedni” (Évk. I, 88).[10] Az 1830-as évek elején a Kinizsy Pálné Magyar Benigna imádságoskönyvét tartalmazó ún. Czech-kódexről (1513) már az akadémia évkönyvének második évfolyamában megjelentek színes, kőnyomatú hasonmások.[11] A másolatkészítés engedélyezése helyett néhány tulajdonos magát az értékes kódexet adományozta az akadémiának, elsőként – Bitnicz Lajos szombathelyi paptanár, régiségtudós közbenjárására – 1835-ben a Vas megyei Guary Miklós királyi udvarnok és táblabíró az ún. Góry (Guary) kódexet.[12]
Az 1833-tól Döbrentei Gábor, majd 1850-től Toldy Ferenc által vidéki városokban és Budapesten másoltatott kódexek között az Egyetemi Könyvtár három kézirata is szerepelt. Illés László orvos 1841-ben az akadémia megrendelésére az Egyetemi Könyvtárban másolta le a Nádor-kódexet (Ms 862), a Weszprémi-kódexet (Ms 873) és a Cornides-kolligátumot (Ms 864). A későbbi neves politikus és történész, Szalay László1836-ban elkészítette a Winkler-kódex másolatát. (Ms 875). A 19. századi kódexmásolatok nemcsak a korabeli szövegkiadások, illetve a sokszorosított grafikai hasonmás lapok elkészítésének alapját jelentették, hanem a mai kutatás számára is fontosak: az Egyetemi Könyvtár Cornides-kolligátumáról készített másolat például megőrízte a Toldy Ferenc könyvtárigazgatósága alatt öt külön kódexre történt szétválasztás előtti állapot képét.[13]
            A lemásoltatott kódexek egy-egy oldaláról – alkalmanként a kéziratban található különböző írástípusokról – készült kőnyomatos hasonmások illusztrálták az 1838-ban Döbrentei Gábor szerkesztésében Régi Magyar Nyelvemlékek címen megindított akadémiai sorozatot. Az első kötetben „minden felvett kéziratnak, vagy, csak első levele nyujtatik hűséges hasonmással, vagy, közben is, csak azon levél, mellyen a’ betük’ irásformái változnak; a’ többi nyelvszövet pedig, különösebb régi jegyek’ meghagyása mellett, mai betükkel folyand… Elejétől végig mindennek hasonmásban nyomtatását a’ társaság’ eddigi jövedelmei és több águ kiadásai sem engedték volna meg.”[14] A bibliafordításokat tartalmazó ún. Bécsi-kódexről például három színezett litográfia hasonmást közöltek, melyek a kódexben szereplő három különböző kézírást mutatták be. A képek alatt az „Eredetiről másolta Jászay Pál 1835 Bécsben.” felirat olvasható.
            Az 1840-ben megjelent második kötet az MTA Könyvtárában őrzött Czech-kódexet tette közzé. A szöveghez mellékelt, a pesti Höschl J. által 1836-ban készített „hat hasonmásnak, eredeti lapjaikról, kőre híven vésetését” a szerkesztő intézte. Döbrentei a kiadványban említi azt a kőnyomatot is, mely – mint láttuk – „A’ magyar tudós társaság’ Évkönyveinek II-dik kötetében, az első osztály’ 10-dik lapján;…” jelent meg, s mely a kódex szerzőjére és keletkezésének körülményeire vonatkozó sorok hasonmása.[15]
            A két évvel később kiadott harmadik kötet az ún. Müncheni-kódex szövegét közli, melynek „hűséges mássát vette Bécsben, 1838-ban, az oda nyert kéziratról Jászay Pál…” udvari fogalmazó, az akadémia rendes tagja. A kiadványban található 12 lapnyi „Kalendáriom, a’ másolatban lévő veres festékű írás” hasonmása.[16] A IV/1 kötetben a Góry-kódexet adták közre. Döbrentei megemlíti, hogy a kéziratot ismertető Horvát István a Tudományos Gyűjteményben már 1835-ben közölt egy rézmetszetet,[17] mely az első lapot ábrázolja, mivel azonban „azon betűk nagyobbak az eredetiben lévőknél ’s így nem épen hasonmás.”[18] Bár a Winkler-kódex szövege már 1846-ban, Döbrentei szerkesztősége alatt ki volt nyomtatva, a sorozat következő kötete csak 1888-ban jelent meg,[19] éppúgy, mint a Jordánszky-kódexet tartalmazó ötödik kötet.[20] Hasonmást egyik kötethez sem mellékeltek, pedig a Döbrentei-féle nyomtatványokat kiadó Volf György hangsúlyozta, hogy a Jordánszky-kódexet a tudós társaság már 1834-ben lemásoltatta.
A nyelvemlékeket közreadó sorozat mellett Toldy Ferenc – József nádor kormányzásának 50. évfordulójára, 1848-ra – önálló kötetben akarta kiadni az Egyetemi Könyvtár Nádor-kódexét. Mivel a nádor 1847-ben meghalt, a terv nem valósult meg. 1854-ben Toldy mégis megjelentette a kódexet,[21] (7. kép) melyet egyik lapjának hasonmása díszített. (8. kép) Toldy a bevezetésben említést tesz a szövegkiadásban szereplő hasonmás lapról: „Iratott az [ti. a kódex] finom szövetű, erős, és kellemes fejérségű papirosra, kerekbe átmenő újgot írással, melynek első lapi hasonmása, úgy számjegyei is (a 689, 690. lapok szerint) a tulsó oldalon láthatók; tintája barnás, a címek, nagybetűk, s pont és vesszőféle jelek cinóberrel írvák (a hasonmáson a vörös betűk vonalakkal jelölvék).”[22] A kiadványt 1857-ben újra megjelentette, (9. kép) annyi eltéréssel csupán, hogy a címlap utáni lapon az ekkor első alkalommal Magyarországra látogató császári párnak ajánlotta azt. Az 1854-es kiadás módosítja azt a nézetet, hogy Toldy a királyi pár 1857-es látogatására jelentette volna meg a könyvet, hiszen erre az alkalomra már csak aktualizálta a három évvel korábbi kiadványt. [23]
Az Akadémia „Nyelvemléktár” című, 1874 és 1890 között 14 kötetben megjelentetett új sorozatában csupán egy hasonmás lapot találunk,[24] pedig az albertotípia hazai térhódításával[25] a fényképalapú könyvillusztrációk ekkor már könnyen elérhetők voltak. A hazai nyelvemlékeket bemutató újabb kiadvány, Zolnai Gyula 1894-ben megjelent munkája[26] már jobban kihasználta az új technikai lehetőségeket. Az akadémia 1892. december 19-i ülésén – olvashatjuk az előszóban – elhatározta, „hogy a régi magyar nyelvnek a mohácsi vész előtti korból fönmaradt fontosabb emlékeit teljesen hű photographiai hasonmásokkal, mutatványokkal, nyelvi és történeti magyarázatokkal közrebocsátja. Alkalmat ad ezzel arra, hogy a nagyobb közönség is megismerkedhessék nyelvünk régi állapotával…[27] Számos régi kiadványról – emeli ki a korabeli recenzens – itt jelent meg először hasonmás, s a többinél is olyan oldalt választottak, amely még nem volt közölve, vagy ha volt, „ott a most közölt hasonmások hűségre és művészi kivitelre messze fölötte állanak az eddigi közléseknek.”[28]
Az akadémia figyelmet fordított a középkori, illetve reneszánsz kódexek hasonmásainak elkészítésére is. Az 1870-es években az Archaeológiai Bizottság megbízásából Bicsérdy János az akkor még Bécsben található, 142 miniatúrával díszített 14. századi Képes Krónika másolatát készítette el.[29] Bár a legnagyobb hazai sokszorosítóműhellyel rendelkező Emich Gusztáv 14000 forintos költséggel, Toldy Ferenc szerkesztésében már 1867-ben kiadta az eredeti latin szöveget, illetve a Szabó Károly által készített magyar fordítást,[30] melyet 10 kiváló minőségű, a krónika legszebb lapjairól kézi sajtón (néhányuknál 15-20 dúcról) nyomott színes fametszet hasonmás díszített, „…a kódex könyvfestészeti kutatásának alapját…”[31] sokáig Bicsérdy másolata jelentette. A másolat három lapja szerepelt az 1882-es budapesti könyvkiállításon is.[32]
            A külföldi könyvtárak, gyűjtemények magyar vonatkozású könyvritkaságai – mindenekelőtt a corvinák – hasonmásainak elkészítésében fontos szerepet játszott az 1860-as évektől egyre elterjedtebbé váló műtárgyfényképezés. Az akadémia archaeológiai bizottsága szisztematikusan próbálta beszerezni a külföldi corvinák fényképeit, gyakran a helyi könyvtárosokat, gyűjteménykezelőket kérve fel a fényképek elkészíttetésére és Budapestre küldésére. 1871-ben Rómer Flóris javaslatára az akadémia pompás díszalbumot jelentetett meg, mely a római könyvtárakban található négy corvináról Enrico Verzaschi római fényképész által készített 16 fényképet tartalmazott.[33] (10. kép) Az, hogy a Rómában tartózkodó magyar püspöki kar költségén 50 példányban megjelentetett reprezentatív kiadványból az uralkodó, József főherceg és Andrássy Gyula miniszterelnök mellett az akadémia, a Nemzeti Múzeum, az Egyetemi Könyvtár, az Erdélyi Múzeum, stb. is kapott, azt jelzi, hogy a fényképeket az 1870-es években nem csak olcsó és gyors sokszorosítási eljárásként használták, hanem arra is alkalmasnak találták, hogy a társadalom legmagasabb rangú személyei és a tudományos élet legrangosabb intézményei számára megbecsült ajándékként szolgáljanak.[34]
            1876-ban Budapesten a nagy dunai árvíz károsultjainak javára hazai magángyűjtők és intézmények kincseit bemutató kiállítást rendeztek. „Mint az egész műkiállítás egyik maradandó vívmányát kell még említenem, hogy a legérdekesebb kézirati könyvekből s nehány kötésről Dr. Henszlmann egyet. tanár és ft. Bubics apát urak szakavatott választása szerint igen sikerült fényképi hasonmások készültek Klösz itteni műtermében, mi által a műtörténet iránt érdeklődők igen becses tanulmányi anyaghoz elég könnyen juthatnak.” – tudósított Emich Gusztáv.[35]
A Nemzeti Múzeum 1879-ben a prágai egyetemi könyvtárban található három kódexről készíttetett fényképeket: „A prágai kir. egyetemi könyvtárban ... három Magyarországra vonatkozó codex őríztetik: egy Corvin-codex, egy Garázda-codex és egy II. Ulászló-féle codex. A Nemzeti Muzeum könyvtára a nyári szünidő alatt e három codex nevezetesebb czímlapjait és boritéktábláit lefényképeztette, s most ezeknek hasonmásait 15 eredeti nagyságú fényképben bírja…E fénymások megszerzése által a muzeum ismét egy dicséretes lépést tett arra nézve, hogy az európai könyvtárakban elszórt Corvina-codexek miniatur festményei hasonmásait végre valahára saját gyűjteményében biztosítsa.”[36] A könyvtár az 1880-as évek elejétől módszeresen igyekezett lefényképeztetni a külföldön található magyar vonatkozású kódexeket, könyvritkaságokat.[37]
1881-ben az Erdélyi Múzeum Egylet vezetősége egy 16. századi könyvritkaságukról 6 példányban készíttetett fényképmásolatot, „melyek közül egyet saját könyvtárába igtattatott, s egyet-egyet a M. Tud. Akademia, a M. N. Muzeum, a budapesti egyetem s a krakkói Jagello-egyetem ktárának ajándékozott.”[38]
Fontos szerepet játszott a műtárgyfényképezés az első hazai történeti kiállítás, az 1882-ben Budapesten megrendezett országos könyvkiállítás ritkaságainak megörökítésében is. A kiállítás szervezőjének, Ráth Györgynek a javaslatára a korszak egyik legismertebb műtárgyfényképésze, Weinwurm Antal 960 bemutatott tárgyról 470 felvételt készített. Bár az bizonyos, hogy a Trefort Ágoston által vezetett Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium költségén elkészített fényképsorozat egy példánya – mint az egykori leltárnapló mutatja – 1883-ban bekerült a Nemzeti Múzeum könyvtárába, ennek a rendkívül értékes, feltehetően több sorozatnyi fényképanyagnak a hazai közgyűjteményekben eddig nem bukkantam nyomára.[39] A fényképekkel együtt kapta meg a múzeum könyvtára a legszebb 12 corvina címlapjáról készíttetett akvarellmásolatokat is.
A könyvkiállításon az Egyetemi Könyvtár számos értékes ritkaságát mutatták be. A Magyar nyelven írt kéziratok mint nyelvemlékek szekcióban kiállították a Winkler kódexet (Kat. 66), a Nádor kódexet (Kat. 67), a Példák könyvét (Kat. 69), a Cornides kódexet (Kat. 78), a Könyvecske (sic) a szent apostolok méltóságáról-t (Kat. 85), a Sándor-kódexet (Kat. 91), a Bod-kódexet (Kat. 92) és a Weszprémi-kódexet (Kat. 93). A könyvtár számos kézirat és könyvritkasága szerepelt a Hazai történeti és művelődés-történeti kútfők (1200-1526)[40] között, s kiállították az 1877-ben II. Abdul Hamid török császár által a könyvtárnak ajándékozott corvinák nagy részét is.[41] A hazai könyvtárak érdekes kéziratai között is látható volt néhány az egyetemi könyvtár ritkaságai közül – többek között Janus Pannonius XI. századi görög nyelvű evangeliariuma (Kat. 258), a szintén Abdul Hamid ajándékából származó Abulcasis chirurgia (Kat. 270) vagy a Dante-kódex (Kat. 297). Bemutattak 6 régi, az Egyetemi Könyvtárban őrzött prognosticonos naptárt is (Kat. 71-76).
A könyvkiállítás katalógusaitviszonylag kevés illusztráció díszítette, s ezeket sem vehetjük a szó szorosan vett értelmében hasonmásoknak, hanem inkább egy-egy régi könyv címlapját, borítóját, jellegzetes ábrázolását felhasználó könyvdíszeknek. Ezt a benyomást erősíti az is, hogy a 19. századi szakkiadványok hasonmásaival szemben itt a képek alatt sem az eredeti könyvek címe, sem lelőhelye nem szerepelt. A kiállításon folyó nagyszabású fényképeztetési akció ellenére az illusztrációk között csupán egy fotóalapú képet találunk. A kiváló minőségű, éles fénynyomat Rákóczi György erdélyi fejedelem 1608-ban Hanoviában nyomtatott bibliájának[42] díszes kötését ábrázolja. A bemutatott tárgyról ezen az illusztráción sem találunk adatot, s a képre piros betükkel rányomott fejezetcím is csökkenti a hasonmás dokumentum értékét. Mivel ezt a fénynyomatot a kiállítás idején megjelent Kalauz még nem közölte, feltételezhetjük, hogy Weinwurm Antal fényképének felhasználásával készült, a fotográfiák ugyanis csak a kiállítás végére lettek készen.
A fotomechanikai sokszorosító eljárásokat az 1876-ban induló Magyar Könyvszemle viszonylag gyakran igénybe vette. 1879-ben Csontosi János Ismeretlen magyar codex Herczeg Lobkowitz Mór raudnitzi könyvtárában című tanulmányához az 1514-ből származó papírkódex négy lapjának fénynyomat hasonmását mellékelték. Csontosi tanulmányában kifejezte köszönetét Lobkowitz hercegnek „azon lekötelező liberalitásáért, melylyel a codex lefényképezését megengedni sziveskedett...”[43] Fénynyomatok díszítették Csontosinak a Magyar Könyvszemle következő évfolyamában megjelent tanulmányát is, mely a 16. század második évtizedéből származó magyar bibliafordítás, a Jordánszky-kódex 1880-ban felfedezett győri töredékét mutatta be.[44] Mivel – írja Csontosi – még várható a kódex hiányzó lapjainak a felbukkanása, az azonosítás céljából „a vizsgálat alkalmával hivatásunkból folyó kötelességünknek tartottuk a töredék 46 lapjából a három legjellemzőbbet, a raudnitzi Lobkovitz-codex mintájára, lefényképeztetni s ezeket ismertetésünk megvilágításául a mellékelt fénynyomatu táblákon eredeti nagyságban bemutatni.”[45]Fénynyomatú hasonmást mellékelt Csontosi a jénai corvinát bemutató 1881-es tanulmányához is,[46] egy másik írást pedig a Nemzeti Múzeum Curtius corvinájának „második boritéktáblájáról”a neves eperjesi fényképész, Divald Károly által készített nagyméretű „phototyp”, azaz fénynyomat illusztrált.[47] Divald Károly eperjesi műintézete készítette azt az 1886-ban a folyóiratban megjelent hasonmást is, mely a Vitéz János által 1462-ben Nagyszebenben emendált Victorinus corvina hátsó kötéstábláját ábrázolta.[48] Hasonmásokat közölt a Magyar Könyvszemle Gálszécsi István 1536-ban Krakkóban kiadott Énekes könyvéről (1887)s nagyméretű fénynyomatokat – néhányukat Divald Károly készítette – találunk a firenzei Calderoni corvináról (1888), a konstantinápolyi eszki szerájban lévő, II. Ulászlónak ajánlott Rannasius kézirat első és második címlapjáról (1889), illetve az 1474-ből származó Birk-codexről (1889). 1890-ben a folyóirat a pármai könyvtár corvinájáról fénynyomatokat, a Nemzeti Múzeum Curtius corvinájáról pedig „Chromolithographiai hasonmás”-t tett közzé. (11. kép)
A Rannasius kéziratot ismertető írás a 19. századi hasonmások említett reprezentációs funkciójára újabb fényt vet. A Konstantinápolyban őrzött kézirat – írja Csontosi – 1889-ben a neves kelet-kutató, Vámbéry Ármin közbenjárására[49] került időlegesen Magyarországra. A díszes kódexet, melyet II. Abdul Hamid nyújtott át Vámbérynek, a hazai kutatók a Nemzeti Múzeum könyvtárában tanulmányozhatták. Csontosi Vámbéry javaslatára a Magyar Könyvszemlében megjelent közleményből egy egypéldányos díszkiadást készíttetett, melyet a kódex két lapjának kromolitográfiai hasonmása díszített. Ezt a díszkiadást az 1889 őszén Konstantinápolyba érkező bizottság, mely Vámbéry közbenjárására kapott engedélyt a magyar kéziratok vizsgálatára, ajándékként nyújtotta át a császárnak. „Ezen díszmunkán kívül a jelen közleményből készült egy második egyszerűbb kiadás is autotypiai facsimilékkel…”[50]
            A possessorkutatás korabeli fontosságát jelzi, hogy Varju Elemér 1894-es, Két könyvhagyományozás a XV. századból (Két melléklettel.) című írása az egyetemi könyvtárban őrzött ősnyomtatványok tulajdonosi bejegyzéseivel foglalkozott.[51] Az egykori bejegyzésekről közölt két képmelléklet jelentőségét növeli, hogy az eredeti lapok ma már nem találhatók meg az ősnyomtatványokban, a lappangó kéziratok előkerüléséig tehát (amennyiben megsemmisültek, akkor véglegesen) csak a Magyar Könyvszemlében közölt hasonmások alapján alkothatunk képet róluk.
A Mihály milkoviai püspök és esztergomi vikárius rendeletére Teobold Feger budai könyvárus által 1484-ben megjelentetett, Inc 174. jelzetű Breviarium Strigoniense (1484) „belső táblájára egy pergamenszeletke volt ragasztva,” melyen Mózes Lőrinc comes özvegye, Verbigena asszony a besztercebányai Szent Szűz kollégiumra hagyja a kiadványt. (12. kép) Az Inc 874. jelzetű, a nürnbergi Anton Koburgernél 1481-ben három kötetben megjelent, Nikolaus Lyra magyarázataival ellátott Biblia egykori tulajdonosa, Swanthoslaus karthauzi szerzetes 1486-ban az első kötet belső táblájára ragasztotta a könyvre vonatkozó végrendeletét, majd 1487-ben e fölé egy újabb, az elsőtől némileg eltérő rendelkezést helyezett el. Az első feljegyzésben a kiadványt a Szepesség északi határán fekvő lechnicai (Létánfalva, Letanovce) karthauzi kolostorra (Vöröskolostor) hagyja, majd ezt a rendelkezést egy évvel később úgy módosítja, hogy a bibliát – más kötetekkel együtt – élete végéig Walendorfi Jakab mester használhatja. (13. kép)
Ezek a possessorbejegyzések 1894-ben tehát még az ősnyomtatványokban lehettek, vagy ha le is fejtették őket, számontartották eredeti feltalálási helyüket, későbbi sorsukat azonban már nem tudjuk nyomon követni. Bár a könyvtár ősnyomtatvány gyűjteményének teljes körű katalogizálására a 19. század végén (Kudora Károly, 1879-1882) és a 20. században (Ferenczi Zoltán, Hóman Bálint) többször is sor került, ezek közül nyomtatásban egy sem jelent meg. Gerézdi Rabán 1945-ben elkezdett, az ősnyomtatványok kéziratos glosszáit és a hosszabb bejegyzések teljes szövegét”[52] tartalmazó katalógusának 400 címleírása is lappang, nem tudjuk tehát megállapítani, hogy az 1894-ben ismertetett és hasonmás ábrázolásban közölt bejegyzések ekkor még eredeti helyükön voltak-e. Az mindenesetre bizonyos, hogy 1870-ben a Breviarium Strigoniense Egyetemi Könyvtárban található példányában Verbigena asszony kéziratos bejegyzése még olvasható volt,[53] ahogyan az is, hogy az 1980-as években készült, az ősnyomtatvány gyűjtemény első 300 tételét ismertető, kéziratban maradt katalógusban (Ms J 263) az Inc 174. jelzetű kiadvány leírásakor már nem találunk utalást Mózes Lőrinc comes özvegyének egykori rendelkezésére.
A hasonmások készítésének és újraközlésének folyamatára világít rá Schönherr Gyulának a thorni gimnáziumban található corvinával foglalkozó írása. „Az 1882-iki budapesti könyvkiállításon e kézirat is ki lett állítva, s a könyvkiállítási kalauz a Corvin-kódexről írt részhez e kódex második czímlapjának sárga tónusú hasonmását használta fel díszítésül…A kódex azóta másodszor is haza került; ez év nyarán a thorni kir. gymnázium igazgatósága a legnagyobb készséggel bocsátotta azt kiváló történetírónk Szilágyi Sándor rendelkezésére, abból a czélból, hogy gyönyörű miniatűrjeit a Magyar Történelmi Életrajzokban e sorok írójának Corvin János czímű művéhez illusztrácziókul felhasználhassa…A 3a. lapot a tulajdonképeni czímlap foglalja el, melyet hű színnyomatú hasonmásban mutatunk be a t. olvasóinknak.”[54] A budapesti Ullmann József által jelzett, a Corvin János életrajzban „(Magyar Tört. Életrajzok, X. évf. 4. füzet)” és a Magyar Könyvszemlében egyaránt megtalálható kromolitográfia alapja az a másolat volt, melyet a Nemzeti Múzeum könyvtára Cserna Károly festőművésszel készíttetett.
A British Museum corvinájának címlapjáról – írta a folyóiratban a kódexet ismertető Kropf Lajos – „Mr. (most, mióta lovaggá ütötték, Sir) E. Maunde Thompson a Magyar Nemzeti Múzeumnak 1884-ben fényképmásolatot küldött.”[55] A kódexben Kropf megtalálta Mátyás király arcképét, mely bár csúnyán meg volt rongálva, „orthochromatikus lemezzel és sárga ernyővel sikerült a király arczvonásait vissza idézni. Szilágyi Sándor intézkedéséből a képnek egy színes másolata már meg van Budapesten és a Magyar Nemzet Története milleniumi kiadásának IV. kötetében fog színes nyomatban megjelenni; e helyütt ugyanannak monochrom hasonmását” közli. A kódexben az arckép háttere kék, „ez a színezés, úgy látszik, a hártyalap ez oldalát eredetileg elfoglaló szöveg elfedésére volt hivatva, a mi tényleg sikerült is; de a Magyar Nemzet Története számára általam eszközölt fényképfelvétel a régi írás nyomait elárulta.” A folyóirat közreadja a címlap „monochrom másolatát autotípiai mellékleten…mely bármely leírásnál világosabb fogalmat ad a kéziratról.”
1892/93-ban a Magyar Könyvszemle Max Lehrs drezdai tudós tollából egy különleges unikumról, az Egyetemi Könyvtár gyűjteményében található 15. századi rézmetszetről közölt részletes leírást és jó minőségű, fotomechanikai sokszorosítással (Kornätzung – cinkográfiai nyomat) készült hasonmást.[56] (14. kép) A rézmetszetet a könyvtárban őrzött négy 15. századi ritka nyomattal (Keresztvitel, Szent György – tésztanyomat; Krisztus a keresztfán, Madonna félalakban a gyermekkel – serétnyomat, opus interrasile)[57] (15. kép) együtt a könyvészeti érdekességek között már az 1882-es könyvkiállításon bemutatták.[58]
Az értékes rézmetszet első facsimiléje a berlini Internationale Chalkographische Gesellschaft 1887-es kiadványában jelent meg. A 15-16. századi rézmetszetek pompás heliogravür másolatait tartalmazó album 9. számú képe a leírás szerint a 15. századi német iskolához tartozó ún. Szent Erasmus-mester Krisztus születésének történetét ábrázoló, eddig publikálatlan munkája. „Privatbesitz. Heliogravüre der Reichsdruckerei, Berlin.” – olvashatjuk még a képről.[59] Bár a metszetek hasonmásai – írja két évvel később a kiadványt ismertető Max Lehrs – a legjavát adják annak, amire a heliogravür technika képes, egy olyan publikációban, mely a tudomány érdekeit szolgálja, megengedhetetlen a feltalálási hely szándékos elhallgatása. Különösen akkor, ha egy eddig ismeretlen, más gyűjteményben nem található, értékes unikumról van szó. A metszet – írja – a budapesti Egyetemi Könyvtár tulajdonában van, s a legnagyobb méretű és legjelentősebb munkája az ún. Szent Erasmus-mesternek.[60]
Max Lehrs 1890-ben a kisebb európai gyűjteményekben található 15. századi német és németalföldi rézmetszeteket ismertető katalógusában a budapesti tudományos akadémia 111 lapjának felsorolása után részletesen ismerteti az Egyetemi Könyvtárnak Az angyali üdvözletet, Jézus születését és a Királyok imádását bemutató metszetét.[61] (16. kép) A metsző az előtérben balról jobbra haladva narratív szemléletmóddal ábrázolta a Jézus születéséhez kapcsolódó három jelenetet.A középteret és a háttér bal oldalát – mint a metszet gót minusculával írt feliratai jelzik – bibliai helyek foglalják el, melyeket a metsző gótikus épületeket ábrázoló tájképként elevenített meg. A részletgazdag tájképi részt állatok (őz, disznók, kecskebak) és zsánerjelenetek (pl. a Jordán folyón úszó hajó és csónak, vagy az íjával a templomtorony tetején lévő madárra célzó ember) élénkítik. A háttér jobb oldalát a három király bevonulása foglalja el. Csillagászati, tudományos érdeklődésre utal, hogy a legtávolabbi dombok mögött három különböző ponton látjuk a királyokat, akik nagyítóüvegen keresztül vagy tükör segítségével nézik az öt kis csillag által körülvett nagy csillagot, melynek közepén a keresztet tartó meztelen gyermek Jézus helyezkedik el. A táj, melyben a három király három különböző úton közeledik az előtér felé, gazdag fantáziával megalkotott zsánerjelenetekkel és állatábrázolásokkal van tele. Az előtér bal oldalán látható építészeti részletekből és a képen látható szélmalmokból Lehrs arra következtetett, hogy a metszet alkotója nürnbergi lehetett. 
Max Lehrsnek a Magyar Könyvszemlében közölt 1892/93-as ismertetését az Egyetemi Könyvtár munkatársa, Kudora Károly fordította magyarra. „A budapesti egyetemi könyvtár a rézmetszet egyik igen értékes emlékét őrzi, a rézmetszet egy zsengéjét, melyet tőle Európa nagy rézmetszet-gyűjteményei méltán irigyelhetnek, melynek mását hasztalan keressük Bécs, Berlin, Drezda, München, Paris, London vagy Basel elsőrendű gyűjteményei között.” Az Egyetemi Könyvtár metszete – melynek mestere nevét a nürnbergi Germanisches Museumban őrzött, Szent Erasmus mártírságát ábrázoló lapról kapta – „Krisztus történetét egészen eredeti alakban, és minden eddig ismert kiviteltől eltérőleg tárgyalja, úgy hogy az egész XV. században hiába keressük mását. Több nem egykorú történeti eseménynek egy képen való ábrázolása egyedül Memlingnek Mária hét öröme czímű képén látható Münchenben.” Lehrs leírja, hogy a Chalkographische Gesellschaft 1887-ben megjelent kiadványában közölt hasonmás eredetijének tanulmányozására Budapestre utazott, ahol Szilágyi Sándor könyvtárigazgató és Kudora Károly könyvtárőr segítségével megtekinthette a „ritkaságok gyűjteményében gondosan elhelyezett rézmetszetet. Szolgálatot vélek tenni a szakértőknek, ha ezt a maga nemében páratlan és ritka rézmetszetet részletesen leírom.” Megemlíti azt is, hogy „megvan az a könyvtábla, melyen e metszetet Szilágyi Sándor… és Kudora Károly…az ősnyomtatványok felvétele alkalmával fölfedezték; ez pedig a Zainer János [Joannes Zainer Rütlingensis] ulmi könyvsajtójából kikerült Rationale divinorum officiorum czímű 1473-iki ősnyomtatvány első fatábláját képezte.” s hogy „A kép értéke 6-10 ezer márkára tehető.”[62] Az Egyetemi Könyvtár értékes metszete tehát – sok 15. századi rézmetszethez hasonlóan – egy könyvbe beragasztva kerülte el a pusztulást.
A metszetről Max Lehrs a 15. századi rézmetszés történetét feldolgozó, 1915-ben megjelent katalógusában is ír, itt azonban készítőjeként már nem a Szent Erasmus-mestert, hanem – Max Geisberg könyve[63] alapján – az ún. Virágkeretek mesterét (Der Meister mit den Blumenrahmen) említi.[64] A budapesti metszet a Virágkeretek mesterének műveként került leírásra Geisberg munkájának második, 1921-es kiadásában is, melyben az ábrázolás kapcsán megemlíti Lehrs 1915-ös katalógusát.[65]
Az egyetemi könyvtár metszete a Virágkeretek mesterének munkájaként szerepelt – minden bizonnyal Geisberg 1909-es katalógusa nyomán – Meller Simonnak a 15. századi rézmetszés történetét ismertető 1912-es írásában is. Meller említést tesz egy, az Egyetemi Könyvtárban található, a 15. század egyik legismertebb rézmetszője, Israhel van Meckenem által készített lapról is, melyről – a kép tárgyát Meller nem említi – egyelőre nem sikerült adatot szereznem.[66]
Számtalan hasonmást – elsősorban nagyméretű fénynyomatokat és kromolitográfiákat – láthatunk a nagy milleniumi összefoglaló munkák, a Beöthy Zsolt szerkesztésében megjelent magyar irodalomtörténet,[67] illetve Szilágyi Sándor történeti sorozata[68] köteteiben. Néhány hasonmás mindkét kiadványban megtalálható (pl. a Halotti beszéd szövege, a Victorinus corvinát ábrázoló kromolitográfia),[69] s olyanokkal is találkozunk, melyeket korábban a Magyar Könyvszemle adott közre (pl. a Nemzeti Múzeum Curtius corvinája a folyóiratban és a két sorozatban egyaránt közlésre került).[70] A kromolitográfiák többségét mindkét kiadványban Ullmann József nyomtatta. A Magyar nemzet történetének egyik képaláírása (IV. kötet, 571. lap) szerint a közölt hasonmás Ráskai Leának az Egyetemi Könyvtárban őrzött Cornides-kódex végén található sorait ábrázolja, a képen azonban valójában a margitszigeti apácának az Országos Széchenyi Könyvtárban lévő Domonkos-kódexbe (1517)[71] írt sorait (133 recto) láthatjuk.
Egyezéseket találunk az 1882-es könyvkiállítási katalógusok és az összefoglaló munkák illusztrációs anyaga között is. Annak a fametszetnek a hasonmása például, mely Bergamói Fülöp (Jacopo Filippo Bergamo) 1497-ban Ferrarában megjelent De Claris Selectisque Mulieribus című „királyné-tükre” címlapját díszíti, s mely a munkáját Beatrix királynénak ajánló szerzőt ábrázolja, mind a könyvkiállítás katalógusaiban,[72] mind Beöthy irodalomtörténetében megtalálható (86-87. o. között), éppúgy, mint Temesvári Pelbárt 1499-ben Hagenauban kiadott, Pomerium sermonum című munkájának illusztrációja. Ez utóbbit Szilágyi Sándor kiadványa is közölte.[73]
            Ranschburg Gusztáv nyomdája 1900-ban a legrégibb hazai nyomtatvány, a Budai Krónika facsimile kiadását jelentette meg a Weinwurm-féle műintézet cinkográfiai lemezeinek felhasználásával.[74] A kiadványt ismertető recenzens nemcsak azt hangsúlyozta, hogy a ritka inkunabulum a hasonmás kiadás révén a hazai iskolák, könyvkedvelők és tudósok számára egyaránt könnyen hozzáférhető lesz, hanem – annak a felvilágosodáskori művelődési toposznak a kései visszhangjaként, mely szerint a magyarok már a korábbi századokban sem csupán a hadi tudományok gyakorlása voltak alkalmasak – azt is, hogy a külföld számára is „legékesebben szóló bizonysága lesz annak a fogékonyságnak, a melyet nemzetünk a művelődési áramlatokkal szemben egészben vagy egyes fiai által tanúsított.”[75]Az Itáliából Vitéz János bíztatására Magyarországra érkező Hess András budai nyomdájában 1473-ban kiadott Chronica Hungarorumnak jelenleg 11 példányát ismerjük, melyek közül kettő található Magyarországon, egy az Egyetemi Könyvtárban, egy pedig az Országos Széchényi Könyvtárban. Az 1900-as facsimile ez utóbbi, akkor a Nemzeti Múzeum könyvtárában őrzött példányról készült.
 A hazai nyelvemlékek iránti tudományos érdeklődés növekedésével függhet össze, hogy elkészültek az első hamisítványok, melyek némelyike a szakértőket is megtévesztette. Jerney János nyelvtudós 1854-ben I. András király korából származó nyelvemlékeket – két imádság szövegét – tett közzé, s tanulmányához két rézmetszetes illusztrációt is mellékelt.[76] Közreadásukkal – hangsúlyozza a bevezetőben – az eddig megjelentetett hazai nyelvemlékek számát bővítve azt a rágalmat cáfolja, hogy Magyarországon a korai időkben nem volt magyar nyelvű írásbeliség. A pergament, melyet Literati Nemes Sámuel műgyűjtő, műkereskedő 1842-ben Jankovich Miklósnak adott el, s mely 1852-ben a Nemzeti Múzeumba került, 1866-ban Szabó Károly nyilvánította hamisítványnak. A Literati által gondos munkával készített „nyelvemlék” hitelessége mellett korábban Toldy Ferenc és Mátray Gábor is állást foglalt.[77]
                                                                                                                              Papp Júlia
 
Summary
 
Facsimiles of the engraving and book rarities at the University Library from the 19th century
 
The facsimiles of domestic manuscript and book rarities were initiated in the first decades of the 19th century. Copper engraving facsimiles of pages from the Winkler, Nádor, and Weszprémi codices can be found in a glottogonic series by the Tudományos Gyűjtemény (Scientic Collection) in 1835. The codex copies ordered by the Academy became examples for later facsimile pages especially for the series Ancient Hungarian Language Relics started in 1838. The text and one facsimile page from the Nádor codex were published separately by Ferenc Toldy in 1854 and 1857.  
There is only one facsimile page in the 14 volumes of the series Academic Collection of Ancient Scripts published between 1874 and 1890 despite the fact that albertypes as book illustrations were beginning to spread at the time. Another work Language Relics until the Age of Printing by Gyula Zolnai published in 1894 already applied the new technical possibilities; he had color stone imprints, so-called chromolithographs made at József Ullmann's workshop besides the usual albertypes.
In the last decades of the 19th century photography also played an important role in making facsimiles of book rarities related to Hungary, principally the Corvin codices in foreign libraries. In 1871 Flóris Rómer proposed the creation of a gorgeous representative album, which later contained 16 photographic copies of four codices kept in libraries in Rome. Though Antal Weinwurm took 470 pictures at the Budapest Book Exhibition of 1882, the catalogs of the exhibition only contained a few illustrations, which cannot really considered true facsimiles; they are rather book decorations.
            The Magyar Könyvszemle (Hungarian Book Review)relatively often used photomechanical multiplication methods from 1876. In 1892-93 the periodical published the facsimile of a unique copper engraving from the 15th century depicting Nativity from the collection of the University Library, and other beautiful pages were also printed in facsimile in this periodical. In 1894 the possessor entires of two incunabula of the University Library were published in facsimiles. Because the original entries have been lost, the provenience of the two incunabula can be reconstructed by using the facsimiles.
 
 
 
 


[1] Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából. Egybegyűjté JERNEY János. Második közlemény, I. András kir. korabeli 800 éves imádságokat tartalmazza, két réztábla nyomattal. Pesten, 1854. Kiadta a’ Szent-István-Társulat. 
[2] KELECSÉNYI Gábor: Múltunk neves könyvgyűjtői. Budapest, 1988. 260-275.; BENE Zoltán: Az újságíró és könyvtáros Mátray Gábor. (http://mek.oszk.hu/03200/03237)
[3] FARKAS Zsuzsa – PAPP Júlia, A műtárgyfényképezés kezdetei Magyarországon (1840-1885). Budapest, 2007.
[4] Könyvritkaságok gondos egyedi hasonmásaival már korábban találkozunk. Giacomo Francinonak az Akadémiai Könyvtárban őrzött 18. századi kézirata az Aragóniai Beatrix számára Mátyás királlyal kötendő házassága előtt készített reneszánsz kódex facsimiléje volt. MIKÓ Árpád, A corvinák és a Magyar Akadémia. A Bibliotheca Corvina történetének nyitott kérdéseihez. Művészettörténeti Értesítő (56) 2007/1. 107-114.
[5] SCHWARTNER, Martin, Introductio in Rem Diplomaticam Aevi Intermedii praecipue Hungaricam. Budae, 1802. Tabula III. Nr. 2.
[6] A’ Magyar Nyelv régi Maradványairól. Tudományos Gyűjtemény (19) 1835. I-X. kötet. A tanulmánynak az OSZK Kézirattárában őrzött bekötött kézirata (1231. Oct. Hung.) – mint a benne található 20. századi feljegyzésből kiderül – a szombathelyi nagypréposti lak padlásáról került elő, ahová az egykor az épületben lakó két tudós pap, Bitnicz Lajos vagy Nagy János holmijai közül juthatott.
[7] Sándor István „Révaival, midőn Bécsben mulatott, hogy a cs. Bibliotékából a régi magyar bibliát excerpálja, kiírja, és midőn ez csak a misélés taxájából élt, sok jót tett.” Kazinczy Ferenc levelezése. 8. kötet. Budapest, 1898. 92. Idézi: POGÁNY György, Sándor István és a Magyar Könyvesház. Könyvtári Figyelő (49) 2003/4. 719.
[8] Tudományos Gyűjtemény (19) 1835. VI-VIII. kötet.
[9] Oklevél hasonmások gyűjteménye. (XI – XV. század) Melléklet HORVÁT Árpád oklevéltani jegyzeteinek második füzetéhez. Huszonhat rézmetszetű tábla. Budapest, 1883. (2. kiadás: 1892) Vö.: NAGYDIÓSI Gézáné, Karacs Ferenc rézmetsző-munkássága halálának 120. évfordulójára. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1958. Budapest, 1959. 322-323.; FOGHTŰY Krisztina, Karacs Ferenc rézmetsző tevékenysége a korabeli sajtó tükrében. MKSZ (116) 2000/1. 94-99.
[10] Idézi: ABAFFY Csilla, Magyar nyelvemlékek és másolataik az MTAK kézirattárában. MKSZ (116) 2000/3. 340.vö.: CSAPODI Csaba, A „Magyar codexek” elnevezésű gyűjtemény (K31-K114). Budapest, 1973. 125-133.
[11] A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei. Második kötet. Budán, 1835. 9-10.
[12] PAPP Júlia, Bitnicz Lajos emlékezete. Szombathely, 2007. 200-201.
[13] ABAFFY, Magyar… i.m. 346.
[14] Régi magyar nyelvemlékek… Kiadta a’ Magyar Tudós Társaság. DÖBRENTEI Gábor… felügyelése alatt. Első kötet. Budán, a’ Magyar Királyi Egyetem’ nyomtatása. 1838. VI.
[15] Régi magyar nyelvemlékek…Másod kötet. Budán, 1840. 68.
[16] Régi magyar nyelvemlékek… Harmadik kötet. Budán, 1842.
[17] Tudományos Gyűjtemény (19) 1835. III. 102-103.
[18] Régi magyar nyelvemlékek… IV/1 kötet. Budán, 1846. VI.
[19] Régi magyar nyelvemlékek…Negyedik kötet. Második Osztály. Egyházi vegyes könyv. (Winkler-codex.) Sajtó alá rendezte és kinyomatta DÖBRENTEI Gábor 1846-ban. Az eredetivel összevetette és előszóval ellátta VOLF György. Budapest, 1888.
[20] Régi magyar nyelvemlékek… Ötödik kötet. A Jordánszky-kódex bibliafordítása. Budapest, 1888.
[21] Nádor-codex a pesti Egyetemi Könyvtár eredetiéből bevezetéssel és szótárral. Azon cs. k. Egyetem megbízásából kiadta TOLDY Ferenc, a pesti Egyetemi Könyvtár igazgatója. Budán, a pesti cs. k. Egyetem betűivel és költségén. 1854.
[22] Nádor-codex… i.m. 3. A hasonmás lap a bevezetés 4. oldalán található.
[23] Dr. ILLÉSY János, A Nádor-kódex kiadásának története. MKSZ (Új folyam, III.) 1895. 39-48.; Nádor-kódex 1508. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. Bev.: PUSZTAI István, MADAS Edit. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1994. Régi Magyar Nyelvemlékek 16.
[24] Nyelvemléktár. Régi magyar codexek és nyomtatványok. Szerkesztette: BUDENZ J., SZARVAS G., SZILÁDY Á. VII. kötet, Buda-Pest, 1881.Az Ehrenfeld-kódex 66. lapjáról készült hasonmás (32-33.) jelzése: Sonnenkupferstich v. M. Jaffé, Wien (System Klic). (A cseh Karol Klič volt a feltalálója a modern fotográfiai sokszorosítási eljárások alapjának, a klisének.)
[25] A magyar nemzeti muzeum római feliratos emlékei. DESJARDINS Ernő franczia szövegét … magyarította, bővítette és külön pótlékkal kiegészítette dr. RÓMER Flóris. Az Albertotypiai táblák BESZÉDES Sándortól valók... Budapesten MDCCCLXXIII.
[26] Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából írta ZOLNAI Gyula (Huszonöt mellékletbeli s egy szövegközi hasonmással) Budapest. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. 1894.
[27] ZOLNAI, Nyelvemlékeink… i.m. o.n. Szerepel benne a „Nádor-codex 703. lapjának hasonmása” is. (170-171. o. özött.)
[28] MKSZ (Új folyam, III) 1895, 89.
[29] WEHLI Tünde, A Képes Krónika 19. századi másolata: A Bicsérdy-kódex. Ars Hungarica (33) 2005/2. szám, 363-382.
[30] Marci Chronica De Gestis Hungarorum. Ed. TOLDY F. Pest, 1867.
[31] WEHLI Tünde, Széljegyzetek a Képes Krónika elemzéséhez. Buksz (10) 1998/1. 63. A korának kiemelkedő tipográfiai teljesítményét jelentő könyv az 1867. évi párizsi kiállításon nagy aranyérmet nyert. Nyomdászattörténeti töredékek. Szerk.: GÉCS Béla. Magyar Grafika 2004/3. 90.
[32] Az első katalógus (Kalauz az Orsz. Magy. Iparművészeti Muzeum részéről rendezett könyvkiállításhoz. Budapest. 1882.) a kiállítás idején, a második (Könyvkiállítási Emlék. Kiadja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum. A „Könyvkiállítási Kalauz” 2-ik bővített kiadása. Budapest, 1882.) a kiállítás bezárása után jelent meg. Tanulmányomban a második, bővített kiadás adataira hivatkozom. Könyvkiállítási Emlék…115. kat. szám, 38.
[33] RÓMER Flóris, Díszlapok a római könyvtárakban őrzött négy Corvin-kódexből. Lefényképeztette a vaticáni zsinaton jelenvolt magyarországi püspöki kar. Pest, 1871.
[34] FARKAS – PAPP, A műtárgyfényképezés…i.m. 128-129.
[35] MKSZ (I) 1876, VI. füzet, 272.
[36] Archaeologiai Értesítő (XIII) 1879. 365.
[37] FARKAS – PAPP,  A műtárgyfényképezés…i.m. 118-119, 130.
[38] Régi magyar Könyvtár. II-dik kötet. Szabó Károly. Budapest, 1885. 43. (165. tételszám)
[39] FARKAS – PAPP, A műtárgyfényképezés…i.m. 130-134.
[40] Könyvkiállítási Emlék… i.m. 127, 148, 163, 166, 167. kat. számok, 34-53.
[41] Könyvkiállítási Emlék… i.m. 190-193, 195, 196, 198, 199, 201, 237, 238, 240, 244. kat. számok, 63-95.
[42] Könyvkiállítási Emlék… i.m. 75. kat. szám, 245-246.
[43] MKSZ (IV) 1879, 207, 274-275.
[44] CSONTOSI János, A Jordánszky-codex győri töredéke. MKSZ (V) 1880, 136-156, 192-193.
[45] MKSZ (V) 1880, 137.
[46] CSONTOSI János, A jenai Corvin-kodex. MKSZ (VI) 1881, 1-8.
[47] CSONTOSI János, Latin Corvin-codexek bibliographiai jegyzéke. MKSZ (VI) 1881, 137-180, 190-191.
[48] FRAKNÓI Vilmos, Vitéz János által emendált Corvin-codex. MKSZ (XI) 1886, 1-7. vö.: KALMÁR Lajos, A Victorinus-corvina madár ábrázolásainak intellektuális háttere. = Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei (Annales Bibliothecae Universitatis de Rolando Eötvös Nominatae) VI. Budapest, 1972. 171-204.
[49] A Konstaninápolyban tartózkodó Vámbéry kapcsolataival, helyismeretével már az 1860-as évek elején segítette a Kubinyi Ágoston által vezetett expedíciót, mely a corvinák felkutatására érkezett a török fővárosba. GABODA Péter, Egy egyiptomi szobor útvonalának (gyűjtemény)történeti tanulságai (Adalékok a 19. századi keleti magyar emigráció és a korabeli tudománydiplomácia műtárgygyűjtési lehetőségeihez. Szépművészeti Múzeum Közleményei, 82 (1995) 121-130. Vámbéry 1870-ben azt is kieszközölte, hogy Lord Argyll utasítására a londoni székhelyű India Office a pesti Egyetemi Könyvtárnak ajándékozza a J. Forbes Watson és John William Kaye által szerkesztett, The People of India. A Series of Photographic Illustrations…London, 1868-72. című kiadvány 4 kötetét.
[50] CSONTOSI János, II. Ulászlónak ajánlott kézirat a konstantinápolyi Eszki Szerailban. MKSZ (XIV) 1889, 35.
[51] MKSZ (Új folyam, II) 1894, 111-114.
[52] www.konyvtar.elte.hu – Kincseink – Ritkaságtár.
[53] „Az Egyetemi könyvtár példányának (XLVI. a. 2.) tábláján e rosz versek…” találhatók. Libri missales ac breviaria ecclesiae hungaricae ad receptionem usque ritus romani. Collegit Ferdinandus Knauz. Strigonii, 1870. Typis Aegidii Horák. 80. Az ősnyomtatványok provenienciájáról: Ősnyomtatványok Szolgálati Katalógusa: Inc. Loc. 1-245.; Inc. Loc. 762-.
[54] MKSZ (Új folyam, II) 1894, 307-308.
[55] MKSZ (Úf folyam, IV) 1896, 1. FARKAS – PAPP, A műtárgyfényképezés…i.m. 119.
[56] A budapesti egyetemi könyvtár XV. századbeli ritka rézmetszete. LEHRS Miksától, a drezdai kir. képtár őrétől. (Egy melléklettel) MKSZ (Új folyam I) 1892/1893, 191-194.
[57] W. L. SCHREIBER, Handbuch der Holz- und Metallschnitte des XV. Jahrhunderts. Bd V. Metallschnitte ’Schrotblätter’ 2322; 2486; Bd. VI. 2789; 2846.; Vö.: Dr. GULYÁS Pál könyvismertetése: Leidinger Georg: Die Teigdrucke des fünfzehnten Jahrhunderts in der K. Hof- und Staatsbibliothek München. München é. n. MKSZ (XVI) 1908, 264-265.
[58] Könyvkiállítási Emlék… i.m. 1-5. kat. számok, 196-197.
[59] A heliogravür lapmérete: 40,7 x 62,6 cm, képmérete: 20,3 x 30,5 cm.
[60] Max LEHRS, Die zweite Jahrespublikation der Internationalen Chalkographischen Gesellschaft. Repertorium für Kunstwissenschaft. Redigirt von Dr. Hubert Janitschek. XII. Band. Berlin und Stuttgart. 1889. 85-86.
[61] Max LEHRS, Der deutsche und niederländische Kupferstich des fünfzehnten Jahrhunderts in den kleinen Sammlungen. Repertorium für Kunstwissenschaft. Redigirt von Dr. Hubert Janitschek. XIII. Band. Berlin und Stuttgart. 1890. 52-54.
[62] MKSZ (Új folyam I) 1892-93, 191-194. Az Egyetemi könyvtár 15. századi nyomtatványait az új épületbe való átköltöztözéskor választották le a törnyanyagtól.„A gyűjtemény rendezését Szilágyi Sándor kezdeményezte… Az első teljes körű katalogizálást Kudora Károly végezte el 1879-1882 között… A katalógus kinyomtatása azonban 1881-ben és 1888-ban is elmaradt.” www.konyvtar.elte.hu – Kincseink – Ritkaságtár.
[63] Max GEISBERG, Die Anfänge des deutschen Kupferstiches und der Meister E. S. Leipzig, 1909.
[64] „Lippmann publizierte dies größte Blatt des Stechers 1887 in der Chalkographischen Gesellschaft auf meinen Rat als Arbeit des Meisters des heiligen Erasmus. Erst 1909 überzeugte ich mich durch freundlichen Hinweis Geisbergs, daß es dem Meister mit den Blumenrahmen zugewiesen werden müsse.” Max LEHRS, Geschichte und Kritischer Katalog des deutschen, niederländischen und französischen Kupferstichs im XV. Jahrhundert. III. Textband. Wien 1915. 148-149.
[65] Max GEISBERG, Die Anfänge des deutschen Kupferstiches und der Meister E. S. (Meister der Graphik Band II) Leipzig, é.n. [1921] 121.
[66] MELLER Simon, A német és németalföldi rézmetszés a XV. században. Művészet (11) 1912. 108. A metszet a Kézirat és Ritkaságtárban található. Lapméret: 25,2 x 37,1 cm, lemezméret: 20,5 x 31 cm. Jelzet: Inc. 1049. Vö.: Mátyás király. Magyarország a reneszánsz hajnalán. Kiállítás az ELTE Egyetemi Könyvtárban 2008. május 20. – június 21. Katalógus. Budapest 2008. 79. tétel. WEHLI Tünde leírása. 95-96.
[67] BEÖTHY Zsolt (szerk.), A magyar irodalom története. Képes díszmunka két kötetben. Budapest, 1896.
[68] SZILÁGYI Sándor (szerk.), A magyar nemzet története. I-X. kötet. Budapest, 1895-98.
[69] Halotti beszéd: BEÖTHY, A magyar … i.m. I.74-75.; SZILÁGYI, A magyar… i.m. II. 370-371.; Victorinus corvina: BEÖTHY, A magyar … i.m. I. 106.; SZILÁGYI, A magyar… i.m. IV. 536-537.
[70] MKSZ (XV) 1890, IV. műmelléklet: Chromolithographiai hasonmás a M. N. Múzeum Curtius-Corvin-Codexének II. táblájáról. 163. o. előtt.; BEÖTHY, A magyar … i.m. I. 108-109.; SZILÁGYI, A magyar… i.m. IV. 542-543.
[71] Domonkos-kódex 1517. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. Bev.: KOMLÓSSY Gyöngyi. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1990. Régi Magyar Kódexek 9.
[72] Könyvkiállítási Emlék…i.m. 268.
[73] Könyvkiállítási Emlék…i. m. 113.; BEÖTHY, A magyar … i.m. I. 132-133.; SZILÁGYI, A magyar… i.m. IV.  550-551.
[74] A Budai Krónika. A legrégibb hazai nyomtatványnak a M. N. Múzeum könyvtárában levő példánya után készült lenyomata. Bevezető tanulmánynyal ellátta FRAKNÓI Vilmos. Budapest, Ranschburg Gusztáv kiadása. 1900. — Chronica Hungarorum. Impressa Budae 1473. typis similibus reiinpressa Budapestini 1900 sumptibus Gustavi Ranschburg.
[75] MKSZ (Új folyam IX) 1901, 80- 82. vö.: PAPP Júlia, „...nem szűkölködik már a Magyar a’ Kultúrában...” (A művelődési téma a 19. század hazai képzőművészetében – egy nemzet-karakterológiai toposz változásának tükrében.) Művészettörténeti Értesítő (50) 2001/3-4. 293-315.
 
[76] Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából. Egybegyűjté JERNEY János. Második közlemény, I. András kir. korabeli 800 éves imádságokat tartalmazza, két réztábla nyomattal. Pesten, 1854. Kiadta a’ Szent-István-Társulat. 
[77] KELECSÉNYI Gábor: Múltunk neves könyvgyűjtői. Budapest, 1988. 260-275.; BENE Zoltán: Az újságíró és könyvtáros Mátray Gábor. (http://mek.oszk.hu/03200/03237)