Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Atlas Hungaricus. 1. rész

2011.12.26

                                                    Atlas Hungaricus.

Magyarországi vár- és városábrázolások Bernhard Paul Moll 18. századi térképkatalógusában.
               
    Bernhard Paul Moll (1697-1780) 18. századi térképkatalógusának jelentősége, úttörő szerepe a hazai térképírás történetét kutatók előtt régóta ismert. Dr. Milleker Rezső 1933-as tanulmányában felsorolta a katalógussal foglalkozó korábbi említéseket,[1] s újabb adatokkal szolgált két évtizeddel később a kéziratos térképkatalógus történetéhez Fodor Ferenc is.[2] Moll életét és tevékenységét részletesen ismertette az az 1959-es prágai kiadvány, mely az akkor a brno-i Egyetemi Könyvtárban, jelenleg a Morva Könyvtárban (Moravská zemská knihovna) található Moll-térképgyűjtemény leírását és katalógusát tartalmazza.[3]
Bár a magyarországi várak és városok ábrázolásainak rendszerezésében az elmúlt évtizedekben jelentős eredmények születtek,[4] azoknak a korai kezdeményezéseknek a historiográfiai szempontú vizsgálata, melyek a képi források összegyűjtését, katalogizálását célozták meg, alig indult meg.[5] Ezekhez a kezdeményezésekhez sorolhatjuk az Atlas Hungaricus című kéziratos (részben nyomtatásban is megjelent) térképkatalógust, melyben Bernhard Paul Moll a történeti Magyarország városainak és várainak közel 800 ábrázolását, alaprajzát, térképét gyűjtötte össze. A jelenlegi ismereteink szerint első rendszerező igényű hazai látkép-katalógus forrásainak, az adatgyűjtés terjedelmének és jellegének feltárása fontos adatokkal szolgálhat a művészettörténeti kutatás számára is.[6]
 
Atlas Hungaricus
 
Bár a 16. században Európában már több kisebb-nagyobb térképgyűjtemény összeállt,[7] a térképek mellett alkalmanként városábrázolásokat, történeti személyek portréit, nevezetes épületek ábrázolásait, ünnepi felvonulásokat, csatajeleneteket stb. is tartalmazó ún. atlaszok fénykora a 17. századra esik. Alapjukul többnyire a hollandiai térképkészítők által kiadott többkötetes atlaszok (Janssonius: Atlas Novus, 1638-1690 körül; Blaeu: Atlas Maior, 1659-1672) szolgáltak, melyeket a gyűjtők történeti, archeológiai, hadtörténeti stb. érdeklődésüknek megfelelően különböző témájú metszetekkel, rajzokkal bővítettek. Laurens van der Hem[8] amszterdami ügyvéd 50 kötetes atlasza 1670 körül állt össze, s több mint 300 kötetes atlaszt gyűjtött össze Philipp von Stosch műgyűjtő és diplomata is.[9]
A régi térképek iránti érdeklődés erősödésével a 18. század első felében egyre általánosabbá vált a térképek, sőt egész gyűjtemények adásvétele, cseréje, aukcionálása,[10] s a térképek szerepe növekedett a tudományban és az oktatásban is.[11] Több olyan térkép- és metszetkatalógus jelent meg nyomtatásban, mely már nem egy konkrét gyűjtemény anyagát írta le, hanem - a felvilágosodás szellemében - átfogó, általános, enciklopedikus ismeretanyagot kívánt nyújtani.[12] A kiadványok, melyeket részben könyvkiadók és könyvkereskedők, részben tudósok és iskolamesterek készítettek, gyűjtői kézikönyvként, illetve oktatási segédanyagként egyaránt szolgálhattak. Caspar Gottschling Versuch von einer Historie der Land-Charten címen 1711-ben Halléban; a lipcsei egyetemen tanult, majd Merseburgban és Hamburgban rektorként tevékenykedő evangélikus tanár és költő,Johann Hübner (Huebner) Museum Geographicum oder Verzeichniss der besten Landcharten címen 1712-ben Lipcsében;[13] Johann Gottfried Gregorii (Gregorius)[14] evangélikus lelkész, történész, író Curieuse Gedanken von den vornemsten und accuratesten alten und neuen Land-Charten címen 1713-ban Frankfurtban és Lipcsében; Eberhard David Hauber[15] földrajztudós, luteránus lelkész Versuch einer umständlichen Historie der Landcharten címen 1724-ben Ulmban jelentetett meg térképtörténeti munkát vagy térképkatalógust. A holland könyvkiadó és térképkészítő,Pieter van der Aa Catalogue de livres, de cartes géographiques, des villes, Chateau, etc. című munkája 1729-ben Leiden-ben, (Julien, R. J.) Catalogue général des meuilleures cartes géographiques & typographiques; plans de villes, siéges batailles... című műve pedig 1752-ben Párizsban jelent meg.[16]
A régi térképek iránti antikváriusi-könyvkereskedői és tudományos-oktatói érdeklődés személyileg sem különült el élesen egymástól. Johann Baptist Homann nürnbergi térképkészítő például - aki pontos és olcsó térképeivel megkísérelte kiszorítani a holland és francia kereskedőket a német piacról - Atlas methodicus című iskolai atlaszát (1719) a hamburgi rektor, Johann Hübner tervei szerint készítette el, s kapcsolatot tartott fenn Gregoriival, Gottschlinggel és Hauberrel is. Homann térképkiadói munkájáért számos kitüntetésben részesült, 1715-ben például a porosz tudományos akadémia tagjává választották.[17]
A 18. században indult meg az egyes országok, országrészek régi térképeinek rendszerezése is. Hauber 1724-ben fentebb említett könyvével együtt jelentette meg Historische Nachricht von den Landkarten des schwäbischen Kreises und des Herzogthums Würtemberg című munkáját, Richard Gough British Topography-jában 1780-ban gyűjtötte össze a középkori angliai térképeket.[18]
Az 1697. május 30-án a bajorországi Ansbach melletti Vestenbergben evangélikus lelkészcsaládban született Bernhard Paul Moll térképekből, városalaprajzokból, látképekből, épületábrázolásokból és ókori feliratok rajzaiból állította össze gyűjteményét. Létrehozásakor modern szemlélettel nem a ritkaságok, különlegességek megszerzésére törekedett elsősorban, hanem egy jól körülhatárolható földrajzi egység, a történeti német-római (Habsburg) birodalom[19] (azaz Moll tágabb értelemben vett "hazája") térképeinek és városábrázolásainak összegyűjtésére, s ezek szisztematikus és kritikai rendszerezésére. Gyűjteményét, melynek darabjaira a térképtörténészek ma is gyakran hivatkoznak,[20] egy 44 kötetes Atlas Austriacusra és egy 24 kötetes Atlas Germanicusra osztotta. A gyűjteményhez 20 kötetes katalógust készített, melynek első 16 kötete az osztrák részek, az utolsó 4 kötete pedig a német területek térképeit ismertette. Az Atlas Hungaricus nevű térképgyűjtemény az Atlas Austriacus utolsó négy kötetét képezte, s elkészült hozzá a hasonló című katalógus is. A brno-i gyűjteményt a katalógus vázlatai és 5 kötetnyi kézirat egészíti ki. A gyűjtemény, illetve a katalógus összeállításakor Moll földrajzi és tematikus rendet követett: az egyes tartományok, országrészek térképeinek leírásakor például gyakran külön rendszerezte a haditérképeket, a hidrográfiai, az egyházi vagy a bányászati érdekű térképeket. A nagyobb városoknak - például Bécsnek - önálló köteteket szentelt.
Moll szemléletének korszerűségét jelzi az is, hogy térképgyűjteménye leíró katalógusát a rendelkezésére álló források, kiadványok, azaz a korabeli térképészeti szakirodalom alapján számos olyan térkép és városábrázolás ismertetésével bővítette, mely nem szerepelt a gyűjteményében. A katalógus a kb. 12000 darabos gyűjtemény lapjain kívül "hierher gehören" (ide tartoznak még) cím alatt majdnem 8000, a modern kutatás számára rendkívül értékes kartográfiai utalást, "idézetet" tartalmaz.
Az evangélikus vallású Moll a katolikus Bécsben diplomataként - 1734-től a braunschweig-wolfenbütteli és a mechlenburg-schwerini, 1738-tól a hessen-darmstadti herceg titkos tanácsosaként - tevékenykedett. 1734-ben feleségül vette Maria Christine Praunt, akinek apja, a szász-gothai fejedelemség tanácsosa a bécsi svéd és dán követ protestáns diplomáciai köréhez tartozott. Moll kiváló kapcsolatban volt a közeli Pozsony protestáns tudósaival és lelkészeivel (Tomka-Szászky János, Kéler Zsigmond, stb.) is, ezt jelzi, hogy 1753-ban a pozsonyi evangélikus líceumba íratta be Hieronymus nevű fiát.
A protestáns topográfiai-honismereti mozgalom hazai tudományos központja a 18. század első felében - mint ismeretes - Pozsony, vezetője pedig a hallei pietista egyetemen August Hermann Francke-nál tanult neves történettudós, Bél Mátyás volt. A Magyarországra vonatkozó történeti, közjogi, földrajzi, régészeti ismereteket tartalmazó nagyszabású történeti munka, a Notitia Hungariae novae geographico historica (Viennae, 1735-1742) kiadása mellett Bél a történeti források összegyűjtésére és megjelentetésére is figyelmet fordított. A térképgyűjtő és kartográfus Mollt tehát nemcsak a világnézeti közösség hozta közel a pozsonyi topográfiai iskola tudós képviselőihez, hanem a közös tudományos érdeklődés is.[21]
Minden bizonnyal ezzel is magyarázható, hogy a Magyarországot ábrázoló térképeket rendszerező katalógusról 1753-ban készült, ajánlással ellátott másolatot Moll a pozsonyi evangélikus egyház könyvtárának adományozta. 1765-ben a soproni evangélikus gimnázium professzora, Johann Christoph Deccard erről a kéziratról betűhű másolatot készített, mely jelenleg "765 Fol. Germ." jelzet alatt a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában található. Valószínűleg nem véletlen tehát, hogy nemcsak Moll térképkatalógusa kötődik több szállal Pozsonyhoz, hanem a következő ismert hazai kísérlet is, mely városábrázolások összegyűjtésére irányult.Bél Mátyás hungarus-felfogású topográfiai-honismereti iskolájához szoros szálak fűzték azt a Korabinszky János Mátyást, aki 1781-ben összegyűjtötte a Pozsonyt ábrázoló vedutákat. Korabinszky városmonográfiájában 18 képet ismertetett a városról és 16-ot az egyes városrészekről - mint látni fogjuk - nem függetlenül Moll katalógusától.[22]
 Moll Atlas Hungaricusának nagy részét 1781 és 1787 között a helyi honismereti-topográfiai iskolája hagyományait folytató pozsonyi Ungrisches Magazin című tudományos folyóirat folytatásokban közölte.[23] Kéler Gottfried (1745-1807) történet- és jogtudós, Windisch Károly Ungrisches Magazinjának[24] munkatársa bevezetőjében megígéri az akkor már elhunytkéntemlített Moll[25] életrajzának függelékben való közlését, illetve azt, hogy csatolja azt a több mint 300 tételből álló listát, mely a katalógus megírása óta számára ismertté vált térképeket, várostérképeket, alaprajzokat és látképeket tartalmazza. Ezeket a kiegészítéseket - írja - nem akarja a szöveg megfelelő helyeihez illeszteni, hanem a sorozat végén fogja közreadni. Az előszó után - Kéler egyébként feleslegesnek tartja a hosszas bevezetést, hiszen a munka, melynek kiadását a hozzáértők már régóta óhajtották, önmagáért beszél - a négy kötet tartalomjegyzéke következett. A tartalomjegyzék az eredeti, kötetenkénti beosztást követi:
I. rész: Általános térképek az egykori és a mostani Magyarországról.
II. rész: Általános és helyi térképek.
III. rész: Bosznia, Horvátország, Dalmácia, Szlavónia és Szerbia térképei.
IV. rész: Erdély, Moldávia, az Oláh Fejedelemség, Besszarábia és Bulgária térképei. Magyarországi városok, kastélyok, várak látképeinek és alaprajzainak alfabetikus lajstroma.[26] 
Magyarországi várak és városok ábrázolásainak felsorolásával az Ungrisches Magazinban közölt sorozatban az általános térképek ismertetése után, a II. kötet IV. fejezetében találkozunk először.[27] A "Specialkarten von den ungrischen Komitatern und Distrikten" című részben Moll ABC-rendben ismerteti a vármegyéket, s ezeken belül sorolja fel a városokról készült térképeket, alaprajzokat és ábrázolásokat. Először többnyire a vármegyéket bemutató térképeket közli a térképkatalógushoz tartozó folyamatos arab számozással, s ezek után "Hieher gehören auch" felirattal városonként újra kezdődő arab számozással a városábrázolásokat. A helységek többségéről csak egy-két látképet vagy alaprajzot említett, a nagyobb városokról ugyanakkor, illetve azokról, melyek hadászati jelentőséggel bírtak - mint a 2. számú függelék mutatja - jóval többet. A legtöbb ábrázolást Belgrádról gyűjtötte össze: a III. kötet I. fejezetében (Theatrum belli, von den in den Jahren 1716, 1717, 1737 bis 1739 mit den Türken in Ungern geführtem Kriege)[28] közölt három látképen kívül a török harcokban évszázadokon keresztül fontos szerepet játszó városról a VII. fejezetben (Das Königreich Serwien) "Triste rudus Belgradi", azaz Belgrád szomorú romjai cím alatt 28 térképet, alaprajzot és 17 látképet sorolt fel.[29] Bár Moll a képek forrásának pontos bibliográfiai adatait a felsorolásokban ritkán adja meg, a forráshelyek - mint az 1. számú függelék mutatja - teljes mértékben azonosíthatók.
Moll kéziratának közlése az Ungrisches Magazinban Szerbiával fejeződik be. A IV. kötet szövege már nem jelent meg, ahogy az a Kéler által ígért kiegészítés sem, mely a térképekből és városábrázolásokról általa összegyűjtött több mint 300 új tételt és Moll életrajzát tartalmazta volna. Mivel Moll eredeti kéziratának teljes szövege, illetve az arról készült másolat fennmaradt, a művészettörténeti kutatás számára legsajnálatosabb Kéler Gottfried jelentékenynek tűnő veduta-listája közreadásának elmaradása.[30]
 Az OSZK kézirattárában található, Atlas Hungaricus in 4 Voluminibus című Deccard-féle másolat szövege - az elírásoktól, sajtóhibáktól eltekintve[31] - nagyjából megegyezik az Ungrisches Magazinban közölttel. Egy említésre méltó különbséggel találkozunk csupán: az eredeti kézirat másolatában a szerző a képek felsorolása előtt mind a négy kötetben aláhúzással, illetve azzal, hogy vastagabb és nagyobb betűkkel írta őket, kiemelte a városok nevét:
                                                  S. Gotthard
majd sorszámozva sorolta fel az ábrázolásokat. Mivel a városok ilyen hangsúlyos kiemelése az Ungrisches Magazinban elmaradt, a rendszerezés itt kevésbé szemléletes, nehezebben követhető, az ábrázolások említései kissé összefolynak.
Az Ungrisches Magazinban nem közölt IV. kötetben[32] Moll Erdély ismertetésénél az általános térképek után Galeazzo Gualdo Priorato[33] Lipót császár életéről szóló munkájából Borosjenő, Kővár, Szamosújvár és Kolozsvár képét említi, majd Georg Krekwitz Erdélyt bemutató kiadványából sorol fel nyolc tételt. Utána egy 1751-ben készített kéziratos térképsorozat alapján 64erdélyi bányavárost ismertet ABC sorrendben. Bulgária, Moldávia és az Oláh Fejedelemség csak néhány - elsősorban térképeket említő - tétellel szerepel. A bulgáriai Vidinről ismertetett három térkép közül egyiknél Moll a rajzolót, Anton Angvisola di Travi hadmérnök-kapitányt is megemlíti.
A IV. kötet rendszerező igényű utolsó, VIII. fejezetében - mint azt az érdeklődők az Ungrisches Magazin 1781-es évfolyamában közölt tartalomjegyzékben is olvashatták - Moll ABC sorrendben ismertette hat szerző városábrázolásokat tartalmazó kiadványainak metszeteit: "Alphabetisches Verzeichniss der im Bodenehr, Purkenstein, Meissner, in der zu Frankfurt am Mayn 1664 herausgekommenen Ungrisch-Siebenbürgischen Kronick, im Zeiler, Schwandtner befindlichen Prospekte, Grundrisse von Ungrischen Städten, Schlössern, und Festungen."[34] 
1.      "...aus Bodenehr's Europens Pracht und Macht und seiner force d'Europe" Moll 24+9 tételben városábrázolásokat, illetve várostérképeket, alaprajzokat sorolt fel. A 23. tétel (Nagyvárad) után, a 24. tétel (Újpalánka) előtt egy nem ide, hanem a IV. fejezet elején 80-assal kezdődő felsorolásba illeszkedő sort közölt: "86. 1. Vienna, 2. Pressburg, 3. Gran, 4. Constantinopel, 5. Szigeth, 6. Ofen und Pest, 7. Temesvár, 8. Belgrad, 9. Peterwardein. Sind IX. Prospekt jeden 1/8 Bogen von Vischer." Georg Mathias Vischer (1628-1696) térképkészítőnek, rajzolónak ezek a metszetei - mint a gyűjtemény 1959-es katalógusából kiderül - Moll birtokában voltak.[35]
2.      "...Burckhard von Pürckenstein auserlesener Anfang zu matematischen Wissenschaften. Augsburg, 1731." című kiadványát ismertetve Moll megemlíti, hogy az 1686-ban Bécsben megjelent első kiadást[36] a szerző József király oktatására írta. Közli, hogy az "1/8 Blatt" méretű ábrázolások közül némelyek újak, mások régiek és csak másolatok, s hogy a lapok részben alaprajzokat, részben látképeket ábrázolnak. Az ismertetett 104 városábrázolást itt is alfabetikus rendben sorolja fel:
"A
Arva g. 4
Ung. Altenburg a 6
B
Bujack x
Babotsch g 2..." stb.[37]
3.      "... Dan. Meisners Sciagraphia Cosmica...bey Paul Fürsten zu Nürnberg, 1678" című kiadványából Moll - szintén ABC-rendben - 35 ábrázolást ismertetett.
4.      A "Neue ungarische und siebenbürgische Chronick. Franckfurt am Main, 1664" című munka négy, egyenként két-két városábrázolást tartalmazó lapját, illetve két csataképét (lévai, szentgotthárdi), tehát összesen tíz képét említi.
5.      "Ferner gehören aus Martin Zeilers Beschreibung des Königreichs Ungarn vergäntzt durch Andreas Ströbeln Franckfurt und Leipzig 1690...folgende Prospecte von Städten und Schlössern." Martin Zeiler 1690-ben újból kiadott[38] és Andreas Stübel által kiegészített munkájából Moll 40 várost sorol fel.
6.      A magyarországi városok és várak látképeivel díszített "nette Vignetten", azaz díszes iniciálék közül, melyek Johann Georg Schwandtner forrásgyűjteményének második és harmadik kötetében találhatók, Moll 67 darabot ismertet - a másodikból 43-at, a harmadikból 24-et - megadva az ábrázolás tárgyát és oldalszámát:
"II. Tom.
p. 17. Comaromium
p. 104. S. Nicolaus
p. 112. Frakno
p. 136. Visegrad..." stb.
A VIII. fejezet végén, az V. alfejezetben Moll még négy olyan illusztrált kiadványt említ meg - most már konkrét ábrázolások nélkül - melyekben az érdeklődők hazai várakat és városokat ábrázoló látképek és alaprajzok nagy tömegét (große Menge) találják: "...aus Bricken[39] Donau Strand, Dillichii Ungarn Chronik, Wagneri Beschreibung des Oriens und sonderlich Ungarns, Zimmermanns Contrafactur aller Ungar. Städte, Vestungen, Castellen..."


[1] Dr. Milleker Rezső: Moll B. Atlas Hungaricus-a. = Földrajzi Közlemények (LXI.) 1933. 82-87. pl.: Márki Sándor: A magyar térképírás múltja és jelene. = Földrajzi Közlemények 1896. 298. és egy W. Slavenhagen nevű szerző 1904-es munkája a Németországon kívüli európai térképészetről.
[2] Fodor Ferenc: A magyar térképírás. I. kötet. Bp. 1952. 115, 437. Ld. még: Szathmáry Tibor: Descriptio Hungariae. Magyarország és Erdély nyomtatott térképei 1477-1600. Bp. 1987. 9.
[3] Mapova sbírka B. P. Molla v Universitné Knihovné v Brne. Praha, 1959. (Karel Kuchar tanulmányának német nyelvű fordításával: Die Moll'sche Sammlung in der Brünner Universitätsbibliothek. 83-151.) A Moll életrajzára és gyűjteményére vonatkozó adatokat a későbbiekben - a forrás külön megjelölése nélkül - ez alapján közlöm. A gyűjteményről újabban: http://www.memoria.cz/engine/manuscriptorium.cgi.; Júlia Papp: The Catalogue of Bernhard Paul Moll (1697-1780) and His Atlas Hungaricus. = Imago Mvndi, 2005/1. Megjelenés alatt.
[4] Rózsa György: Budapest régi látképei. 1493-1800. Bp. 1999.; György Rózsa: Die Typologie als Methode der Bearbeitung der alten ungarischen Veduten. = Lüneburger Beiträge zur Vedutenforschung. Lüneburg, 1983. 45-52. - a hazai veduták összegyűjtésére és rendszerezésére irányuló 18-19. századi törekvések ismertetésével. Hiányosságai ellenére - összefoglaló jellege miatt - legjelentősebb közülük: Bubics Zsigmond: Magyarországi várak és városoknak a M. N. Múzeum könyvtárában létező fa- és rézmetszetei. Bp. 1880. Rózsa: i.m. 1983. a 7. jegyzetben ismerteti az egyes hazai városok ábrázolásait rendszerező, tipológiai módszerű modern feldolgozásokat. Számos magyar vonatkozású metszetet ismertet: Ingo Nebehay - Robert Wagner: Bibliographie altösterreichischer Ansichtenwerke aus fünf Jahrhunderten. Graz, 1981-1991. Legújabban ld: Szalai Béla: Magyar városok, várak, falvak metszeteken. 1515-1800. I. kötet: A mai Magyarország. Bp. 2001.; Szoleczky Emese: A huszti vár ábrázolás-történetéhez. = Folia Historica. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Évkönyve. XXIII. évfolyam, 2002/ II. kötet. 5-52.
[5] Korabinszky János Mátyás 1781-es pozsonyi városmonográfiájának vedutagyűjtését említi: Rózsa: i.m. 1983. 45. Johann Mathias Korabinsky: Beschreibung der königl. ungarischen Haupt- Frey- und Krönungsstadt Pressburg. I. Theil. (é.n.) [1781] Pressburg. 17-21.
[6] Moll nevének, tevékenységének vagy katalógusa címének említése nélkül Balogh Jolán hivatkozik egy adatra, mely a pozsonyi Ungrisches Magazinban (1782. 326.) - vagyis az Atlas Hungaricus ott közölt szövegében - olvasható. Az erdélyi renaissance. I. 1460-1541. Kolozsvár, 1943. 222-223.  
[7] E. H. Waterbolk: Viglius of Aytta, Sixteenth Century Map Collector. = Imago Mvndi 1977. 45-48.; J. B. Harley: The Map Collection of William Cecil, First Baron Burghley 1520-98. = The Map Collector. June 1978/3. 12-19.; R. A. Skelton: Maps. A Historical Survey of Their Study and Collecting. Chicago and London, 1972. 44.
[8] Erlend de Groot: De Atlas Blaeu-Van der Hem: De verzamelde wereld van een 17de-eeuwse liefhebber. 't Goy-Houten: de auteur en HES & De Graaf Publishers BV, 2001.
[9]Mapova sbírka B. P. Molla...i.m. 1959. 86.
[10] Van der Hem térképgyűjteményét, a bécsi nemzeti könyvtárban taláható ún. "Eugene Atlas"-t Savoyai Eugene herceg 1730-ban egy aukción vásárolta meg. R. A. Skelton: i.m. 1972. 50.
[11] Oehme, Ruthardt: Die Geschichte der Kartographie des deutschen Südwestens. Konstanz und Stuttgart, 1961.
[12] Geography and Enlightenment, ed. David N. Livingstone and Charles W. J. Withers, Chicago, 1999; Charles W. J. Withers: The Social Nature of Map Making in the Scottish Enlightenment, c. 1682 - c. 1832. = Imago Mvndi, Vol. 54, 2002, 46-66.
[13] Vö.: Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon. Band II. Herzberg (1990) 1121-22 hasáb. (interneten: www.bautz.de/bbkl) Hübner munkájának későbbi kiadásai: Museum Geographicum, das ist: ein Verzeichniss der besten Land-Charten so in Deutschland, Frankreich, England und Holland von den besten Künstlern gestochen worden, nebst einem Vorschlage, wie daraus allerhand grosse und kleine Atlantes können sortiret werden. Hamburg, 1726, 1746. Hübnerről ld.: Allgemeine Deutsche Biographie (továbbiakban ADB) Bd. 13. 267-69.; Neue Deutsche Biographie (továbbiakban NDB) Bd. 6. 44; Bd. 9. 583.
[14] ADB Bd. 9. 630-31.
[15] ADB Bd. 11. 36-37. Bd 12. 795.; NDB Bd. 8. 69-70.; Ruthardt Oehme: Eberhard David Hauber (1695-1765). Ein schwäbisches Gelehrtenleben. Stuttgart, 1976.
[16] Dr. Ir C. Koeman: Collections of Map and Atlases in the Netherlands. Leiden, 1961. 287.
[17] NDB Bd. 9. 582-584. Michael Diefenbacher, Markus Heinz, Ruth Bach-Damaskinos (szerk.): "Auserlesene und allerneueste Landkarten": Der Verlag Homann in Nürnberg 1702-1848. Nürnberg, 2002.
[18] R. A. Skelton: i.m. 1972. 73.; Ch. J. W. Withers: i.m. 2002. 55-56.
[19] Külön köteteket szentelt például Burgundiának - ezen belül Hollandiának és Belgiumnak. Az egykori németalföldi részek egy időben a burgundiai fejedelemséghez, az pedig - házasság révén - a Habsburg birodalomhoz tartozott. ("Burgundici circuli pars" I-VII. "Belgii Austriaci, Belgii Foederati")
[20] Szántai Lajos: Atlas Hungaricus. Magyarország nyomtatott térképei 1528–1850. Bp. 1996. I. kötet, 53, 68, 83, 136, 146, 176, 180. stb., II. kötet 438, 447, 460, 472, 515, 526, 533, 535, 559. stb.; u.ő.: Magyarország városképes térképmetszetei. 1626-1850. II. rész. Cartographica Hungarica, 5. szám, 1996. December, 40.
[21] Kéziratos katalógusában Moll egy 1709-es Magyarország-térkép kapcsán elismeréssel említi Bél Mátyás tevékenységét. "Es ist bisher die grösste und besste Karte von Ungarn gewesen; jedoch hat der um sein Vaterland ungemein verdiente, und gründlich gelehrte Herr Mathias Bél, viel an derselben auszusetzen, weswegen es zu wünschen ist, dass der berühmte Herr Mikovini mit baldiger Publizierung der Ungarischen Generalkarte die Liebhaber vergnügen wäre. Mikovini hat die Müllerische Karte fleißig verbessert, und sie dem Preßburgischen Herr Szászky zum Gebrauche mitgetheilet. Vid. Belii Praef. zu desselben Introd. in Geographiam, die 1748 in 8vo in Preßburg herausgekommen ist. Da aber Herr Bél 1749 und Mikovini 1750 verstorben, so muß ein anderer Gelehrter und sein Vaterland liebender Unger nun diese Arbeit übernehmen." Vö.: Milleker 1933. 86.; Ungrisches Magazin (továbbiakban UM) 1781. 397. Gyűjteményében 8 darab, Tomka-Szászky János által készített térképet is találunk. Szántai: i.m. 1996. II. kötet, 620-22.
[22] Korabinsky: i.m. [1781] 17-21.; Rózsa: i.m. 1983. 45.
[23] Atlas des Bernhards von Moll Ungrischer Atlas, der sowohl gestochenen, als gezeichneten Landkarten, Plane, und Prospecte von dem Königreiche Ungern, und der demselben theils ehedem, theils ist noch einverleibten Länder." Ungrisches Magazin 1781. 318-352, 392-403, 1782. 90-110, 318-334, 1783. 118-123, 464-478, 1787. 106-120. Kélerről ld.: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich, von dr. Const. V. Wurzbach. 11. kötet, 1864. Wien, 137-138.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. V. kötet, Bp. 1897. 1377-1378. Milleker tanulmányában Kéler Zsigmondot ír, a bevezetés alatt azonban valójában G. Kéler aláírás szerepel.
[24] Andrea Seidler: "Stolz bin ich auf den Einfall, ein Ungrisches Magazin herauszugeben..." Die Korrespondenzen des Karl Gottlieb Windisch. Wien, 2003. Habilitationsschrift. Andrea Seidler a folyóiratban megjelent cikkek áttekintő táblázatában (Tabellarische Übersicht der im Ungrischen Magazin erschienenen Beiträge) az Atlas Hungaricusnál Kélert jelöli meg szerzőként, s Mollt a névmutatóban sem említi.
[25] Moll 1780. szeptember 26-án, 83 évesen, a Bécs melletti Badenben halt meg. 
[26] UM 1781. 320-321.
[27] UM 1782. 90-110.
[28] UM 1783. 464-467.
[29] UM 1787. 115-117. A Belgrád iránti kiemelt topográfiai érdeklődés - mely minden bizonnyal a városnak a török harcokban játszott kulcsszerepével magyarázható - majd Bubics Zsigmondnál is jelentkezik, aki a városról 87 térképet, alaprajzot és ábrázolást ismertetett. Bubics: i.m. 1880. 82-91.
[30] Bár az OSZK Kézirattárában Godofredi Kéleri Auctariam Atlantis Hungarici. Ad Volum I. Sectionem 1mam. (145-172.) című, Fol. Lat. 65. jelzetű kéziratban ("Ad Vol. IV. Sectionem VIII. Urbes, Fortalitia et castella adumbrata" (172.) Kéler csak 2-3 tételt említ, elképzelhető hogy ez a rész kapcsolódott a Moll-katalógushoz, hiszen beosztása (IV. kötet VIII. fejezet) és címe - mint látni fogjuk - megegyezik azzal. Az OSZK Kéler-hagyatékában Fol. Lat. 3096. jelzeten magyarországi térképek mellett 42 darab látkép és alaprajz található, melyek hazai városokat ábrázolnak (Nagy Gabrielis Collectio...).
[31] Ahol eltérés van az eredeti kézirat másolata és az Ungrisches Magazinban közölt szöveg között, a Moll-másolatban lévő elnevezéseket, adatokat adom meg.
[32] Atlantis Hungarici, Tomus IV. Hungariae Regnum Königreich Hungarn. Viertel Theil. Zur Krone Hungarn...diesem gezeichnete u. theils noch darzu gehörige Länder Transylvania, Moldawia, Walachia, Bessarabia, Bulgaria.
[33] A Moll által használt kiadványok adatait ld. az 1. számú függelékben.
[34] UM 1781. 319-320. A Moll-kézirat másolatának tartalomjegyzéke szerint a fejezet címe: "Urbes, Castelle, Fortalitia".
[35] Mapova sbírka B. P. Molla...i.m. 1959. 333.
[36] Vö.: Birckenstein, Anthoni Ernst Burckhard von: Ertz-Herzogliche Handgriffe dess Zirkels und Linials oder ausserwehlter Anfang an deren Mathematischen Wissenschaften... Wienn, 1686.
[37] Birckenstein kiadványában a "lemezek alján a sorrend biztosítására az ABC betűit is felírták először egyenként, majd kettőzve, hármasával, stb." Rózsa György: A Birckenstein-féle metszeteskönyv. (Justus van der Nypoort magyar vonatkozású művei.) = Magyar Könyvszemle, 1957. 27. Ezek az egyenként kb. 13 x 8 cm-es lapok is szerepeltek Moll gyűjteményében. Mapova sbírka B. P. Molla...i.m. 1959. 333.
[38] Eredeti kiadása: Zeiller, Martin: Bescheibung des Königreichs Ungarn und dazu gehöriger Landen, Stätte und vornehmster Oerther. Ulm, 1660.
[39] Valójában Sigmund von Birken munkájáról van szó. Az említett munkák adatait ld. az 1. számú függelékben.
 
 

 


Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 83883
Hónap: 1062
Nap: 24