Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adatok Blaschke János rézmetsző (1770-1833) életrajzához.

2012.01.14

 

Adatok Blaschke János rézmetsző (1770-1833) életrajzához.
 
Bár a pozsonyi származású, Bécsben tevékenykedő, ausztriai, németországi és magyarországi kiadók megrendelésére egyaránt dolgozó Blaschke János (Johann Blaschke) a 18-19. század fordulójának és a 19. század első évtizedeinek egyik legtöbbet foglalkoztatott rézmetszője volt, könyvillusztrálási tevékenysége az újabb szakirodalomban alig ismert. 1933-ban megjelent ugyan egy tanulmány, mely minden korábbi és későbbi feldolgozásnál több Blaschke-illusztráció megjelenési adatát közölte,[1] ez a publikáció azonban nem vált ismertté sem a magyarországi, sem az ausztriai kutatásban. Nem ismerte Lotte von Eynern írását Pataky Dénes, aki a magyarországi rézmetszés történetét feldolgozó 1951-es katalógusában Blaschke János 162illusztrációját sorolja fel,[2] s nem tartalmaznak bibliográfiai utalást a tanulmányra a művész tevékenységét ismertető legújabb lexikonszócikkek sem.[3]
A magyarországi és ausztriai lexikonokban 1835 óta többnyire csupán az a mondat hagyományozódott tovább, mely szerint Blaschke a bécsi Doll kiadó számára illusztrációkat készített Wieland, Goethe és Schiller sorozatokhoz. Blaschke valóban több mint száz metszetet készített bécsi Wieland, illetve Schiller összkiadásokhoz, de nemcsak Anton Doll, hanem más kiadó – pl. Franz Schraembl – számára is. Eddig ugyanakkor csak négy olyan Goethe-kötetet találtam, melyet az ő metszetei díszítenek, s egy olyan németországi Goethe-összkiadást, melynek 55 kötetéből hármat Blaschke illusztrált.[4] Ez a sommás, s nem is egészen pontos mondat – mint a művész biográfiájának elkészítésére és oeuvre-katalógusának összeállítására irányuló kutatásaim során kiderült – egy több mint 2000 darabból álló jelentékeny, műfajilag is igen változatos metszetanyagot takar.
Blaschke János az általam ismert első könyvillusztrációk elkészítésére 1791-ben, 21 évesen – képzőművészeti akadémiai növendékként – kapott megbízást,s még 1843-ban, 10 évvel halála után is jelent meg olyan kiadvány, melyet 42 metszete díszített.[5] Folyamatos foglalkoztatottságából a bécsi és a külföldi könyvkiadók körében élvezett népszerűségére következtethetünk – kutatásaim alapján több mint 40 nyomdász és kiadó[6]
A több mint négy évtizeden keresztül rézmetszőként tevékenykedő Blaschke János munkásságának kutatása lehetőséget ad a 18-19. század fordulóján a közép-kelet-európai könyvkiadásban bekövetkezett műfaji változások vizsgálatára is. Az antik irodalmat, mitológiát, képzőművészetet és történelmet népszerűsítő, klasszicista szemléletű kiadványok (1. kép) mellett fokozatosan nőtt a számuk a közelmúltbeli és a kortárs írók, költők köteteinek és összkiadásainak, illetve az európai országok történelmét – általában az ókortól a legújabb időkig – bemutató illusztrált tudományos és ismeretterjesztő munkáknak. (2. kép) A topográfiai kiadványokban a korábbi antikizáló, képzeleti tájábrázolásokat (Ideallandschaften) valóságos tájakat, épületeket, parkokat bemutató látképek (3. kép) váltották fel, melyek az újfajta, hazafias és lokálpatrióta indíttatású honismereti irodalmat, illetve az érzékeny, festői útleírásokat (Mahlerische Reise) illusztrálták.
A korábbi, elsősorban gazdasági, meteorológiai ismereteket közlő kalendáriumok mellett teret nyertek az irodalmi almanachok: bár a praktikus naptárrész gyakran még megtalálható bennük, a hangsúly egyre inkább a kulturális információ átadására tevődött át. Az egyvelegként közölt rövidebb történetekkel, versekkel, illetve kicsi, kézreálló méretükkel, csinos külsejükkel elsősorban az ekkor megerősödő új olvasórétegnek, a tehetősebb polgárság hölgytagjainak az érdeklődését kívánták felkelteni (Almanach für Freundinnen romantischer Lektüre,Almanach für Wiens edle Töchter, stb.).S az illusztrációk növekvő számával is: míg az egy-egy alkotó munkáit bemutató verseskötetekben, regényekben, illetve a történeti művekben általában csak egy metszet – többnyire egy címlapkép vagy az író, költő portréja – szerepel, az almanachokban számos, különböző műfajú ábrázolással – versillusztrációkkal, tájképekkel, divatképekkel, történeti jelenetekkel, híres műalkotások másolataival (4. kép) – találkozunk. Az antik művészet kiemelkedő emlékeit, egy-egy híres fejedelmi gyűjtemény kincseit bemutató kis példányszámú, költséges, tehát csak a leggazdagabbakhoz eljutó 17-18. századi pompás rézmetszetes albumokkal szemben ezek az olcsó kiadványok fontos szerepet játszottak a szélesebb körű ismeretterjesztésben és a közízlés alakításában.
Népszerűek voltak a színházi almanachok is: Blaschke az 1810-es években Adolf Bäuerle bécsi író több ilyen jellegű kiadványát illusztrálta. A 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben megnőtt a száma az ifjúság nevelését célzó, természettudományos, történelmi és vallási ismereteket, erkölcsi vagy életviteli útmutatásokat közvetítő, tankönyvszerű kiadványoknak is – közülük néhányba Blaschke is készített metszeteket (5. kép). Illusztrációival ugyanakkor alkalmanként különleges kiadványokban – anatómiai szakkönyvben (6. kép) vagy nyomtatásban megjelent zongorakivonatban (Klavirauszug) – is találkozunk.
 
*
 
Joannes Michael Blaske a pozsonyi római-katolikus Szent Márton-templom egykori anyakönyve szerint Jozef Blaske zenész (musicus) és Anna Mária Blaske gyermekeként, ikertestvérével,Josephussal együtt 1770. december 12-én Pozsonyban született. Blaschkénak ikertestvérén kívül két nővére – Frantiska (szül. 1765. március 2.) és Maria Josephina (szül. 1766. május 7.) – illetve egy bátyja – Ján Leopold (szül. 1768. november 14.) – volt.[7]  
A család Blaschke gyerekkorában költözött Bécsbe. Apja – mint a bécsi Hoftheater számlakönyvéből kiderül – 1782-ben – évi 350 forint javadalmazásért – már az udvari színház első hegedűseként tevékenykedett.[8] Nevével – hol Blaske, hol Blaschee, hol Plaschke, hol pedig Plaske formában – 1788-ig rendszeresen talákozunk a színházi bérkifizetések között. Az utolsó rá vonatkozó bejegyzést, mely haláláról is tudósít, az 1788 márciusa és az 1789 februárja közötti időszakra vonatkozóan találjuk.[9]
            Blaschke János bécsi képzőművészeti akadémiai tanulmányait – mint az intézmény matrikulájában olvashatjuk – 1787. október 1-én kezdte meg:
„1. Okt. 1787 Eintritt. Blaschke Johann 16 Jahre alt von Pressburg deren Vater ist P.P. Theater Musicus auf der alten Wieden Nro 88 wohnhaft.“[10]Blaschke családja tehát ekkor Bécs Wieden kerületében, a jelenlegi Wohllebengasse 8. szám alatt lakott.[11]
Blaschke az akadémián az 1766-ban a párizsi Wille-Atelier mintájára létrehozott „K. k. Kupferstecher-Akademie” egykori alapítójánál és igazgatójánál, Jakob Matthias Schmutzernél tanult, aki a bécsi művészeti akadémiák 1772-es egyesülése („K. k. Akademie der vereinigten bildenden Künste”) után is megtartotta vezető szerepét a rézmetszés oktatásában. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy Blaschke neve miért nem szerepel abban az akadémia-leírásban, melynek második részét Anton Weinkopf 1790-ben készítette el, s mely a bécsi akadémia tanárainak és diákjainak a nevét is közli, hiszen ebben az időben Blaschke az akadémia matrikulája szerint az intézményben tanult.[13] Annak az 1835-ből származó adatnak[14] a forrását, hogy Blaschke akadémiai tanulmányai mellett a neves rézmetszőnél, a Mária Terézia rajztanáraként is tevékenykedő Clemens Kohlnál[15] tanult, egyelőre nem találtam meg, az azonban bizonyos, hogy 1793 óta többször dolgoztak együtt egy-egy kiadványon[16], s Clemens Kohl 1807-ben bekövetkezett halála után néhány Kohl által készített illusztrációsorozatot Blaschke folytatott, feltehetően jól ismerték tehát egymást.[17]
Blaschke nevével a bécsi városi összeírásban először 1794-ben találkozunk.[18] A rézmetsző lakhelyeként említett egykori 948. számú ház a mai Himmelpfortgasse 5 és Rauhensteingasse 12 sarkán álló belvárosi épülettel egyezik meg.[19] A Szent István székesegyház, illetve az 1877-ig a bécsi képzőművészeti akadémia oktató és kiállítóhelyiségeként szolgáló St. Anna-Gebäude (Annagasse – Kärntnerstrasse sarkán)[20] közelében található Himmelpfortgasse az itt álló, a 13. században alapított apácakolostorról kapta a nevét. A kolostort II. József 1783-ban feloszlatta, majd a következő évben lebontották az épületet, hogy a helyére lakóházakat építsenek.[21]  Az utcában több nevezetes épület található, Savoyai Jenő palotáján (Himmelpfortgasse 8) kívül, melyet 1704-ben korábbi épületek felhasználásával Lucas Hildebrand és Josef Emanuel Fischer von Erlach épített, itt áll a Rákóczi család egykori bécsi rezidenciája is (Himmelpfortgasse 13), mely 1773-ban Joachim Egon Fürstenberg tulajdonába került.[22]
Nemcsak Magyarországhoz, hanem Blaschke János szülővárosához, Pozsonyhoz is kapcsolódik a Himmelpfortgasse 6. szám alatti, a Blaschke által lakott házzal szemben lévő épület története. A középkori eredetű egykori Himmelpfortbad helyén épített négyemeletes barokk épületet a tulajdonos, Franz Rupp halála után 1751-ben a gyerekei örökölték. Közülük „Johanna hinterliess ihren Anteil mit Testament, dat. Pressbuerg, 14. Mai 1782 ihrem Gatten, dem kgl. Ung. Hofkamerrat und Archivdirektor Daniel von Tersztyansky…” A házat az örökösöktől 1792-ben a magyarországi származású „k.k. Hoftrakteur und bgl. Koch Ignaz Jahn” és felesége, Katharina vásárolta meg. 1772-ben az akkor 28 éves Ignaz Jahnt Mária Terézia Schönnbrunban alkalmazta szakácsként, de dolgozott az Augartenben is – ő készítette például 1775 körül a Mozart által vezényelt Morgenkonzertek ennivalóit. Jahn 1792-ben háza földszintjén éttermet nyitott, melyben 1797-ben Beethoven adott koncertet. A Himmelpfortgasse 14. számú ház egykor Szelepcsényi György esztergomi érseké volt, s bár a régi ház helyén a 18. század első felében új épült, régi „Schildnamen“-jét: Zur ungarischen Krone – az itt működő fogadó megtartotta.[23]
Blaschke 1798-ban még ugyanott lakott, a városi összeírás azonban ebben az évben – érdekes módon – az akadémia tanulójaként említi:
           „Blaschke, Johann
     1798 akad. Zögling.
              Stadt No 948
              Wohnbogen No 12168”
A Wiener Stadt und Landesarchivban fennmaradt Blaschke János házassági szerződése, melyet a művész 1798. december 19-én kötött Elisabeth Burgerrel. A szerződés hátoldalára 1833. április 22-én – feltehetően a hagyatéki ügyintézés során – Blaschke 1833. április 11-én bekövetkezett halálára vonatkozó adatokat vezettek fel, az özvegy ezt a szerződést nyújthatta be igazolásként.[24] A házassági szerződésen Blaschke aláírása mellett sisakdíszes címeres pecsétje is szerepel. A szerződés egyik tanúja Ludwig Maillard rajzoló volt, aki 1806-ban bekövetkezett haláláig számtalan könyvillusztráción dolgozott együtt Blaschkéval (3. kép), s aki feltehetően nemcsak munkatársa, hanem barátja is volt a pozsonyi rézmetszőnek. Első általam ismert közös munkáik 1796-ban keletkeztek,[25] legjelentősebb együttműködésük pedig Franz Schraembl 1797-ben indított, több éven keresztül tartó, nagyszabású Wieland-utánnyomása illusztrációinak elkészítése volt.[26]
 „Ludwig Maillard, Second Lieutenant bey dem K: K: Acc: Chor:…“ – olvashatjuk a házassági szerződésen: Maillard tehát a bécsi képzőművészeti akadémián 1797-ben, Napóleon csapatainak közeledtekor létrehozott, négy „Compagnien“-ből álló akadémiai hadtest (akademisches Corps) tisztje volt. A katonai kiképzésben részesített, egyenruhás, felfegyverzett hallgatók parancsnokai az akadémia professzorai – köztük a 64 éves Jacob Schmutzer – voltak. Az akadémiai tanulók fegyveres felkelésére először 1741-ben, Jacob van Schuppen vezetésével került sor, de „akademisches Corps“-ot állítottak fel az 1805-ös francia invázió idején is, s fegyverrel harcoltak az akadémiai légió tagjai az 1848-as bécsi forradalom alatt is.[27] Az „akademisches Corps“-ok hagyománya egyébként a középkori – többnyire az egy országból érkezett hallgatókat tömörítő – egyetemi diákszövetségekig nyúlik vissza, katonai jellegük pedig az egyetemi diákokat a koraújkor óta megillető fegyverviselési joggal lehetett összefüggésben.
Nem tudjuk, hogy 1798 után Blaschke meddig lakott a Himmelpfortgasséban, az azonban bizonyos, hogy a jeles klasszicista költő és irodalomszervező, Kazinczy Ferenc 1802-1803 körül készített feljegyzésében, melyben számos neves bécsi képzőművész (Heinrich Füger, Johann Baptist von Lampi, Franz Zauner, Hubert Maurer, Vinzenz Georg Kininger, Clemens Kohl, stb.) lakcímét rögzíti, Blaschkénél a következő cím szerepel: Auf d. neuen Wieden Favoritstrasse No 537.”[28] 1807-ben Kazinczy kérésére a magyar Tőkés János többször elment Blaschke bécsi lakására, hogy a Kazinczy egyik könyvéhez készülő illusztrációk iránt érdeklődjön, de egyszersem találta otthon. A látogatásokról beszámoló levélben nem szerepel a rézmetsző címe, az azonban kiderül belőle, hogy Blaschke még ekkor is bejárt a képzőművészeti akadémiára – talán munkamegbízások megbeszélése, talán korábbi professzoraival vagy tanulótársaival való kapcsolatai ápolása céljából. „…az Académiába vala szerentsém egyszer személlyéhez és ekkor meg mondottam, hogy meg fogom keresni Házánál, de a’ ki szabott órán sem találtam oda haza…Utoljára midőn Blaschkénál voltam, Ocsowszky Urat is ottan találám, ki hasonlóképpen kereste Blaschkét...”[29] A Bécsben lakó Ocsovszky Pál tehát – Teleki Sámuel erdélyi kancellár kisebbik fiának, Ferencnek egykori nevelője, később a kancellár bécsi könyvtárának gondozója – nemcsak a magyarországi és bécsi tudósok, írók között látott el közvetítő feladatokat,[30] hanem alkalmanként a császárvárosban élő művészekkel is kapcsolatba lépett. 1813-ban Blaschke – mint Kazinczynak a rézmetszőhöz küldött üzenete címzéséből kiderül – Wiedenben lakott.[31]
            A Bécsben élő írók és képzőművészek adatai között Blaschke lakcímét is közli 1822-ben Franz Böckh, egy Blaschke Conrad nevű, szintén Wiedenben lakó rézmetsző címével együtt, ezt a művészt azonban a Saur Allgemeines Künstlerlexikon nem említi, s máshol sem találtam adatot róla.[32] Böckh a Bécs-leírás következő évben megjelenő második kötetének Kleine Zusätze, Wohnungs- und andere Veränderungen rovatában Johann Blaschke lakhelyváltoztatásáról tudósít.[33]
Blaschke akadémiai kapcsolataira nemcsak az utal, hogy 1822-ben két rajzát, 1828-ban pedig egy rézmetszetét bemutatták az intézmény kiállításain, hanem az is, hogy az 1822-ben kiállított portrék a bécsi akadémia két virágfestészetet oktató tanárát, Franz Xaver Petter korrektort és Sebastian Wegmayr professzort ábrázolták.[34]
      Ebből az információból egyébként arra is következtethetünk, hogy Blaschke alkalmanként nemcsak rézmetszőként, hanem rajzolóként is tevékenykedett. Munkásságának nagyobb részét azonban mindenképp a rézmetszetek készítése tehette ki, eddigi kutatásaim során ugyanis egyetlen olyan könyvillusztrációra sem bukkantam, melyen Blaschke rajzolóként jelezte volna magát. Az illusztrációt rajzoló és metsző művészek közötti munkamegosztás, mely a 18. századi párizsi könyvkészítő műhelyekben – például a Johann Georg Wille által vezetett, a Schmutzer-féle bécsi rézmetsző akadémia egyik előképeként szolgáló könyvdíszítő műteremben – alakult ki, a bécsi akadémiára is jellemző volt. Nagyon ritkán fordult elő, hogy egy művész illusztrációk rajzolójaként és metszőjeként is egyforma intenzitással tevékenykedett.[35]Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy mivel számos olyan metszet található, melyen a rajzoló neve nincs feltüntetve, csak a „Blaschke sc.“ – azaz Blaschke sculpsit (metszette) jelzés található (2. kép, 5. kép), nem zárható ki, hogy ezek egy részén Blaschke rajzolóként is dolgozott.
            Az 1828-ban az akadémián kiállított darab a gyermek Keresztelő Szent Jánost ábrázoló nagyméretű rézmetszet (7. kép) volt.[36] Ez a kitűnő illusztráció ahhoz a négykötetes reprezentatív albumhoz készült, melyet Carl Haas Bécsben és Prágában működő könyvkereskedő 1821 és 1828 között – a híres művészek, illetve műgyűjtemények legértékesebb műtárgyait bemutató 17-18. századi exkluzív rézmetszetes kiadványok hagyományát követve – jelentetett meg, s mely a bécsi Belvedere-galéria fejedelmi gyűjteménye legjelesebb darabjainak reprodukcióit tartalmazta.[37] A Sigmund Perger rajzai után különböző rézmetszők által készített illusztrációkat német és francia nyelvű műleírások egészítették ki. A kötetenként 60 képet tartalmazó albumban – többek között – Johann Neidl, Josef Hyrtl, Josef Kowatsch, Blasius Höfel, Kilian Ponheimer, illetve a drezdai Rosmäsler és a londoni J. Scott metszeteit láthatjuk. Blaschke a négy kötetbe összesen 14 képet készített, köztük az akadémián kiállított, Murillo festménye nyomán készült metszetet (III. Band, 1825.).
A Wiener Stadt und Landesarchivban Blaschke János halálával kapcsolatos adatokat is találunk.[38]„Blaschke Johann, acad. Kupferstecher, Herkunft von Pressburg…Wieden 354 am Schlagfluß… in alt 64 J.” – olvashatjuk a Sterberegister Protokolle-ban (172, 1833, A-H) 1833. április 11-i dátummal. Blaschke akadémiai rézmetsző haláláról a Wiener Zeitung is tudósított.[39] 1833-ban tehát Blaschke – azt egyelőre nem tudjuk, hogy mióta – a Wieden 354-ben, a jelenlegi 4. kerületben, a Wiedner Hauptstrassén lakott.[40] Az a Felix Czeike lexikonjában olvasható, Hans Pemmer és Franz Englisch munkájából átvett adat, hogy Blaschke korábban a 3. Marokkanergasse 25. szám alatt (ma Rennweg 13) lakott, tévedésnek tűnik: a Pemmerék által említett morvaországi festő: „Blaschke Johann, akad. Maler. Geboren Lobwik, Mähren“[41]
Az egykori Wieden 354. – az a ház tehát, melyben Blaschke halála előtt lakott – közelében található Paulanerkirchhe plébániahivatalában (Wien, Paulanergasse 6.) az 1833-as halotti anyakönyvben nem találtam meg Blaschke adatait, s neve nem szerepel a bécsi temetők sírhelyeit feldolgozó regiszterben sem.[42] Nem olvasható Blaschke neve azon a táblán sem, mely a bécsi biedermeier műemlék temetőben (Sankt Marxer Friedhof) áll – itt van Mozart síremléke is – s mely az itt elhantolt híres emberek (köztük számos képzőművész) nevét közli. Arról tehát, hogy hol helyezték örök nyugalomra, egyelőre nincs ismeretünk.
Blaschke János felesége 1839. április 1-én halt meg, ekkor a Wieden 330. szám alatt, a jelenlegi Neumanngasse 12 – Floragasse 8 alatti házban lakott. [43]
            Blaschke János tevékenységének korabeli ismertségéhez szolgálhat adalékul, hogy egy 1822-es Bécs-ismertetés két könyvillusztrációját is említi,[44] s lakcímét közölte – mint láttuk – Franz Böckh is. Johann Pezzl 1826-os Bécs leírásában ezzel szemben a Bécsben élő művészek között nem találkozunk a nevével.[45] A Blaschke halála után 2 évvel megjelent lexikonban számos művét – köztük a Haas-féle Belvedere-albumba készített lapjait – is említő, részletes szócikket találunk róla, neve, tevékenysége tehát ekkor Ausztriában ismert lehetett.[46]
 
 
                                                                                 Papp Júlia  


[1] Lotte von Eynern: Die Wiener Buchillustration von 1770-1820. In: Mitteilungen des Vereines für Geschichte der Stadt Wien. Band XIII/XIV. Wien 1933. 1-42.
[2] Pataky Dénes: A magyar rézmetszés története, Budapest, 1951. 88-91.
[3] Felix Czeike: Historisches Lexikon Wien. Band 1. Wien, 1992. 397.; Saur Allgemeines Künstlerlexikon. Band 11. München-Leipzig 1995. 437. A magyarországi megrendelésre készített, illetve a Joseph Hormayr bécsi kiadványait díszítő Blaschke illusztrációkkal foglalkozó újabb hazai irodalomról ld: Papp Júlia: Egy metszet azonosítása. Blaschke János illusztrációja C. M. Wieland Aristipp und einige seiner Zeitgenossen című regényének harmadik kötetéhez. In: Művészettörténeti Értesítő 2004/ 1-4. 170-172.
 [4] A mondat „ősforrása”: Oesterreichische National-Encyclopädie. Wien, 1835. I. 307-308. Blaschke Goethe-illusztrációi: Benvenuto Cellini: Eine Geschichte des XVI. Jahrhunderts. Nach dem Italien’schen von J. W. von Göthe. Braunschweig. 1798. I-II. Theil; Theater von Goethe. Faust I. Wien 1816.; Goethe’s Gedichte. Wien 1816.; Goethe’s Werke. Vollständige Ausgabe letzter Hand. Stuttgart und Tübingen. 9-10. Band 1827, 15. Band 1828.
[5] Ovids Verwandlungen. In Kupfern vorgestellt, und mit nöthigen Erläuterungen versehen. Wien, 1791.; Pittoreskes Welt-Album; oder neueste Sammlung von 160 mahlerischen Ansichten… aus allen fünf Welttheilen… von F. C. Weidmann. Wien. 1843.
[6] A bécsiek közül Ignaz Alberti, Philipp Joseph Schalbacher, Johann Baptist Wallishausser, Christoph Peter Rehm, Anton Pichler, Franz Anton (később Johanna) Schraembl, Christian Krotz, Franz Haas, a Schaumburg et Comp. kiadó, Anton Doll, Georg Friedrich Kraus, Joseph Vinzenz Degen, Joseph Grämmer, Anton Haykul, Joseph Geistinger, Anton Strauss, Bernhard Philipp Bauer, Carl Haas, Josef Riedl, Kaulfuss und Krammer, Rudolf Sammer, a Verlag der k. k. Schulbücher-Verschleiß-Administration, a grazi Franz Ferstl, Joseph Kaiser és Johann Lorenz Greiner, a külföldiek közül pl. a braunschweigi I. Bauer, a berlini Voss, a breslaui Wilhelm Gottlieb Korn, a frankfurti Varrentrapp und Wenner, a lipcsei Georg Fleischer és F. A. Leo, a pesti Egyetemi Nyomda, Trattner János Tamás, Trattner Mátyás, Joseph Leyrer, Hartleben Konrád Adolf, Eggenberger József, Igaz Sámuel, Müller József, Beimel József rendelt Blaschkétől könyvillusztrációkat. Blaschke János és a könyvkiadók kapcsolatához vö.: Júlia Papp: Relations among illustrators and publishers in Vienna on the turn of the 18th and 19th century mirrored in the works of Johann Blaschke. Elhangzott a Kommunikation und Information im 18. Jahrhundert. Das Beispiel der Habsburgermonarchie című konferencián. 26-28. April 2007. Wien, Österreichische Nationalbibliothek. Megjelenés alatt a konferencia-kiadványban.
[7] Pozsony, Városi Leváltár (Archiv hlavnévo mesta Bratislavy). Matrika zväzok 587/strana 90/čislo 856/857; Matr. zv.: 586/str. 311/č. 274; Matr. zv.: 586/str. 512/č. 397; Matr. zv.: 586/str. 829/č. 928.
[8] „Hoftheater S.R.19 (30 Mar 1782 – 18. Apr 1783) p. 30. Ausgabe. Auf Besoldungen des Orchestre bey deutschen Schau, und Singspielen von 1ten Aprilis ’782 bis Ende Martii 1783.
Vermög beyliegende Consignation No 7. Violini 1mi…[…]…Dem Blaschke also 350-“ Dorothea Link: The National Court Theatre in Mozart’s Vienna. Sources and Documents 1783-1792. Oxford, 1998. 406.
[9]„Dem Plaske an Monat 29f 10x von 1ten März 1788 bis Ende Jenner 1789 auf 11 Monate; so dann gestorben. 320   50.” Dorothea Link: i.m. 1998. 431. (8. jegyzet)
[10]Aufnahms-Protokoll für die academischen Schüler vom Juli 1765 bis Juli 1795 (Band 2.) 78. vö.: Universitätsarchiv der Akademie der bildenden Künste Wien, Protokolle bzw. Namensregister der akademischen Schüler 1765-1795 bis 1794-1808 (Bde. 2-5); Fleischer Gyula: Magyarok a bécsi képzőművészeti akadémián. Budapest, 1935. 32.
[11]Verzeichnis aller in der kaiserl. Königl. Haupt- und Residenzstadt Wien mit ihren Vorstädten befindlichen Häuser…von Anton Beysel, Stadt Wiener Bauinspektor. Wien 1829. 90.; Winkler’s Orientierungs-Plan der k.k. Reichshaupt und Residenzstadt Wien mit ihren acht umliegenden Vorstadt-Bezirken. H.n. é.n.
[12] Namen Verzeichniß deren die Accademie bildender Künste in der Mahler- Bildhauer und Landschafts-Schule frequentierenden Schüller 1787-1807 (Band 3.) 6.; Alphabetisches Nahmenn Register, derjenigen Schüller, welche in dem Academischen Prothocoll bey dem Model und Antiken eingetragen sind. Von Jahr 1794. (Band 4.) 11.; Prothocoll der bey dem Modell und Antiken in der Schule der Mahlerey k. k. vereinigten freyen Accademie der bildenden Künste frequenthierenden Schülern vom Jahre 1794-1808. (Band 5.) 4v. vö.: Universitätsarchiv der Akademie… (10. jegyzet)
[13]Beschreibung der kaiserl. königl. Akademie der bildenden Künste von Anton Weinkopf. Wien 1783., ugyanazzal a címmel, ugyanabban a kötetben: II. Theil. 1790. 1875-ben megjelent az 1783-ban kiadott első kötet utánnyomása, s ekkor jelent meg először az 1790-ben írt II. rész.
[14] Österreichische National-Encyclopädie…1835. 308. (4. jegyzet)
[15] Ulrich Thieme – Felix Becker: Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart. 21. Band. Leipzig, 1927. 200.
[16]Die Hauptgötter der Fabel in Kupfern, mit ihrer Geschichte und ursprünglichen Bedeutung. Wien 1793. Herausgegeben von den Unternehmern von Ovids Verwandlungen.
[17] Taschenbuch für Dichterfreunde. Mit 13 von Herrn Kohl gestochenen Kupfern. Wien, 1806.; Taschenbuch für Dichterfreunde. Mit 13 von Herrn Blaschke gestochenen Kupfern. Wien 1809.
[18] “Blaschke, Johann, 1794. akad. Mahler, Stadt No 948, Wohnbogen No 12167”Konskriptionbogen (Bi-Ble). Wiener Stadt und Landesarchiv.
[19] Anton Beysel: i.m. 1829. 28. (11. jegyzet); Karl August Schimmer: Ausführliche Häuser-Chronik der innern Stadt Wien… Wien 1849. 179-180.; M. Winkler’s Orientirungs Schema von Wien. H.n. é.n. (1863?) I. Band. 87.; Kataster Reichs- Haupt- und Residenz-Stadt Wien. Verfasst von Jos. Schlessinger. Wien 1885. 22.; Paul Harrer: Wien seine Häuser, Menschen und Kultur. 5. Band. I. Teil. 1955. Manuscript. 159.
[20]Walter Wagner: Die Geschichte der Akademie der bildenden Künste Wien, Wien 1967, 49f.
[21] Richard Perger: Straßen, Türme und Basteien. Das Straßennetz der Wiener City in seiner Entwicklung und seinen Namen. Wien, 1991. 62.
[22] Wilhelm Kisch: Die alten Strassen und Plätze Wien’s und ihre historisch interessanten Haeuser. Cosenza 1967 [eredetileg Wien 1883.] 480-483.; Paul Harrer: Wien…1955. 176-177. (19. jegyzet)
[23]Paul Harrer: Wien…1955. 190-191, 215. (19. jegyzet)
[24] Magistratisches Zivilgericht: Index Testamente 1797-1850. Blaschke Johann/219/1833. Wiener Stadt und Landesarchiv. A bécsi Pensionsgesellschaft bildenden Künstlern archivumában fennmaradt, Blaschke születésére, házasságkötésére és halálára vonatkozó iratokról ld.: Dr. Cyriak Bodenstein: Hundert Jahre Kunstgeschichte Wiens 1788-1888. Wien 1888. 29.
[25] Wiener Damenkalender zum Nutzen und Vergnügen auf das Jahr 1796.
[26]Sämmtliche Werke von C. M. Wieland. Wien. 1797-(1815).
[27] Carl von Lützow: Geschichte der Kais. Kön. Akademie der bildenden Künste. Festschrift zur Eröffnung des neuen Akademie-Gebäudes. Wien. 1877. 88, 108.
[28] Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Szemere Tár (B 14), I. kötet, XXXI. Vö: Fried István: Képzőművészeti látás és kultúra Magyarországon a 19. század elején. In: Ars Hungarica (XVII) 1989/2. 156.
[29] Kazinczy Ferenc levelezése. Közzéteszi Dr. Váczy János. V. Band. Budapest, 1894. 110.
[30] Enyedi Sándor: Ocsovszky Pál levelei Aranka Györgyhöz. In: Magyar Könyvszemle (109) 1993. 94-102.
[31] „An den Hrn. Academischen Kupferstecher Blaschke. Wien, Auf der Wieden. Im Neumannsch. Haus.”Kazinczy Ferenc levelezése…X. Band, Budapest, 1900. 498-499. (29. jegyzet)
[32] „Blaschke Conrad, Kupferstecher. Auf der Wieden Nr. 242.
   Blaschke Johann, Kupferstecher. Auf der Wieden Nr. 192.”Wiens lebende Schriftsteller, Künstler und Dilettanten im Kunstfache. Ein Handbuch für Einheimische und Fremde. Heraus gegeben von Franz Heinrich Böckh. Wien, 1822. 245.
[33] „Blaschke Johann (S. 245). In der Leopoldstadt Rothenkreuzgasse No. 295.”Merkwürdigkeiten der Haupt- und Residenz-Stadt Wien und ihrer nächsten Umgebungen. Ein Handbuch für Einheimische und Fremde. Heraus gegeben von Franz Heinrich Böckh. Zweyter Theil. Wien, 1823. 55.
[34] „117. Portrait. Herr F. X. Petter, Corrector an der k. k. Akademie der bildenden Künste. Zeichnung von Joh. Blaschke…
…119. Portrait. Herr S. Wegmayer, Professor an der k. k. Akademie der bildenden Künste. Zeichnung von Joh. Blaschke.” Kunstwerke, öffentlich ausgestellt im Gebäude der österreichisch-kaiserlichen Akademie der bildenden Künste bey St. Anna. Im Jahre 1822. Wien. 8. Franz Xaver Petterről: Carl von Lützow: i.m. 1877. 86, 99-102. stb. (27. jegyzet); Ulrich Thieme – Felix Becker: i.m. 26. kötet, Leipzig. 1932. 507. (15. jegyzet); Walter Wagner: i.m. 1967. 412. (20. jegyzet) Sebastian Wegmayrről: Carl von Lützow: i.m. 1877. 86, 180-182. (27. jegyzet); Ulrich Thieme – Felix Becker: i.m. 35. kötet, Leipzig. 1942. 254. (15. jegyzet); Walter Wagner: i.m. 1967. 417. (20. jegyzet)
[35] Lotte von Eynern: i.m. 1933. 3-4. (1. jegyzet)
[36] „114. Johannes mit dem Lamme. Nach Murillo. Gestochen von Johann Blaschke.”Kunstwerke, öffentlich ausgestellt im Gebäude der österreichisch-kaiserlichen Akademie der bildenden Künste bey St. Anna. Im Jahre 1828. Wien. 10.
[37] Carl Haas: Kaiserliche – königliche Bilder-Gallerie im Belvedere zu Wien. Nach den Zeichnungen des k. k. Hofmahlers Sigm. V. Perger, in Kupfer gestochen von verschiedenen künstlern. I-IV. Wien und Prag. 1821-1828.
[38] Varia Bi – Bl: Blaschke Johann, Akademischer Kupferstecher, Memorabilien 1814-39, 123v. Wiener Stadt und Landesarchiv.
[39] Österreichisch-Kaiserliche privilegierte Wiener Zeitung. Dinstag, (sic!) den 16. April 1833. No. 87. 352.
[40] Egy 19. század eleji kiadvány szerint a Wieden 354. a Rittergasseban található. Anton Beysel: i.m. 1829. 97. (11. jegyzet) M. Winkler’s Orientirungs Schema…321. (19. jegyzet) szerint az egykori Wieden 354. a jelenlegi Wiedner Hauptstrasse 55. szám alatt, míg Felix Czeike lexikonja szerint a Wiedner Hauptstrasse 43. szám alatt található. Historisches Lexikon…1992. 397. (3. jegyzet)
[41]Landstraßer Häuserchronik von Hans Pemmer und Franz Englisch. 1958. V. kötet, 162. Wiener Stadt und Landesarchiv.
[42] Stefan Rechwitz: Gesamt-Register zu den Friedhofs-Monographien. A-K. Kézirat. H.n., é.n. Wiener Stadt und Lanbesarvhiv.
[43]„1. April 839 Frau Elisabeth Blaschke, akadem. Kupferstecher’s Witwe alt 62 Jahr, auf den Wieden Nr 330…“Varia Bi – Bl: Memorabilien 1814-39. Jahr 168v. Wiener Stadt und Landesarchiv. A ház azonosításához: M. Winkler’s Orientirungs Schema…319. (19. jegyzet). Anton Beysel korabeli kiadványa szerint a Wieden 330. a Große Neugasseban található. Anton Beysel: i.m. 1829. 97. (11. jegyzet)
[44]Emil Karl Blümml – Gustav Gugitz: Von Leuten und Zeiten im alten Wien. 1822. 275, 367.
[45]Johann Pezzl’s Beschreibung von Wien. Siebente Ausgabe, verbessert und vermehrt von Franz Ziska. Wien 1826. 411-442.
[46]Österreichische National-Encyclopädie…1835. 307-308. (4. jegyzet)