Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adalékok a műemlékvédelmi gondolkodás kialakulásához. 4. rész

2012.01.15

 

 
Kitekintés
 
A vizsgált időszaknak a művészeti és építészeti emlékekhez való viszonyában néhány olyan elemre, szempontra bukkanunk, melyek szerepet játszottak a 19. század második felének műemlékvédelmi gyakorlatában is. Az a szándék például, hogy a hazai emlékek megőrzésével, bemutatásával a „művelt világ”, a külföld számára is bizonyítsák a nemzet szellemi-művészi tehetségét – a vizsgált időszak retorikai toposzainak továbbélését mutatva megfogalmazást nyert az Akadémia 1847. évi ülésén Henszlmann indítványára, Toldy Ferenc neve alatt kiadott felhívásban. „Csoda-e ha egykori emlékeink annyira megfogytak, hogy nem ismertetve, nem emlegetve annyira rejtvék a közfigyelem előtt, hogy alkalmasint általános vélemény az, miszerint múltunk éppen oly meddő volt művészet dolgában s a műérzék szinte oly hallgatag, mint e költőietlen jelenben : holott – hála a sorsnak s a szerencsés véletlennek – még sok, felette sok maradt meg a föld gyomrában úgy, mint a föld színén, mik e részben egy szebb múltnak őrizték meg emlékezetét.”[15]
A műemlékek védelmének ügye magán, illetve társasági, egyesületi kezdeményezésekből indult ki mind a 18–19. század fordulóján, mind a 19. század közepén. Ezek az egyesületi kezdeményezések kaptak hivatalos, majd törvényileg szabályozott formát a 19. század második felében. Rendszeres, államilag szervezett felmérések híján a szervezők a honpolgárok hazafias érzésére apellálva igyekeztek információkat szerezni a hazai művészeti emlékekről. Az 1847-es akadémiai felhívás felszólítja mindazokat, „kik a hazai régi műveltség fényre derülését, s így a nemzeti becsület emelkedését szívükön hordozzák”, hogy értesítsék az intézmény titkárát a környezetükben található régiségekről.[16] „Mindazon hazafiak”-nak a segítségét kérte – beküldött jelentések formájában – az Akadémia 1858-ban megalakult Archeológiai Bizottsága is az ügyrendben közzétett felhívásban, akik „...akár tüzetesen foglalkoznak a régészettel, akár pedig a hazai régiségeket és emlékeket gyűjtik, vagy ilyenek felől csak tudomással bírnak valamint különösen újabban felfedezett emlékekről és leletekről értesültek...”[17] A régiségek iránt érdeklődő önkéntes külső munkatársakat toborzott az ország különböző területein lévő műemlékek adatainak felvételéhez az 1872-ben létrehozott Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottsága is.[18]
A vizsgált időszak hazai sajtójában – különösen a Tudományos Gyűjtemény lapjain – nyilvánossá váló és kiszélesedő topográfiai mozgalom, a kibontakozó levelezői rendszer, illetve a művészeti emlékek összegyűjtését, lajstromba vételét, megóvását célul tűző társaságok elképzelései és működése – ha szervezettségében és hatékonyságában nem is, de célkitűzéseiben és módszereiben mindenképpen – a 19. század közepének műemlékvédelmi törekvéseivel rokoníthatóak.[19] Aszázadeleji és a későbbi törekvések között közvetlen, személyes kapcsolatok is kimutathatóak. Kölesy Vince, aki 1820-ban újonnan felfedezett római emlékkövekről közölt ismertetést, (TGY 1820.I.54–63) 1845-ben jelen volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók pécsi vándorgyűlésén.[20] Résztvett a szervezet 1846. évi munkálataiban az 1820-as években több topográfiai beszámolót publikáló Jankó János is, igaz, szőlészeti témájú írással.[21] A Fejér György egyik tanulmányában említett, az óbudai római fürdő maradványait kutató Gyurikovics György[22] (TGY 1829.VIII.59–80.) tagja volt annak a bizottságnak, mely a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1847-ben tartott VIII. soproni nagygyűlésén a műemlékek védelméről az országgyűlés elé terjeszteni szándékozott tervezetet dolgozta ki.[23] A hazai régiségekről a korareformkor sajtójában gyakran publikáló Bitnitz Lajos szombathelyi kanonok, aki 1828-ban tagja volt a magyar tudós társaság alapszabályát szerkesztő bizottságnak is, a Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale 1856-os listája szerint a soproni közigazgatási terület konzervátora lett.[24]
        Míg a 20. századi műemlékvédelem figyelme az intézményi és tudományági szakosodás miatt elsősorban az ingatlan emlékekre irányul, s az ingó emlékeket a múzeumok védik, a korábbi időszakokban ez a specializáció még nem volt általános.[25] Nemcsak a vizsgált időszakban, hanem még a 19. század közepén is a figyelem az ingó és az ingatlan, illetve a „nemzeti” eredetű és az antik emlékek felé egyaránt irányult. Az Akadémia Archeológiai Bizottsága „figyelmének tárgyai a hazában létező és feltalálható, minden ó- és középkori, régiségtani becsű műmaradványok” voltak, „legyenek azok magyar vagy nem magyar eredetűek, tehát régi épületek vagy olyanoknak maradványai; régi kőfaragványok, akár önállók, akár mint régi épületek részei fennmaradtak, ú.m.: szentek álló képei s egyéb szoborfélék, kőkoporsók vagy sírfedelek, domborművek vagy régi feliratok, faragott címerképek, keresztelőmedencék, oltárok, fafaragványok, szobrászati öntvények, ideértve a régi harangokat is; ősi földalkotmányok, sírhalmok, régi festések templomok és házak falain, vagy önállóan; metszések nyomatai vagy táblái, rézben vagy fában; régi fegyverek, bútorok, eszközök, edények, érmek, pecsétnyomók, pecsétek és címerek, feliratok.”[26]
Az Archeológiai Bizottság ügyrendje – hogy tudniillik az elkészítendő régészeti repertóriumban „mindazon nemzeti régiségeink kimerítő és lehetőleg rendszeres összeírása és sorozata adassék, melyek eddig egyes leírások által többé vagy kevésbbé közismeretre jutottak...”[27] – a korábbi kezdeményezésekkel való történeti folytonosság tudatos vállalására utal. Azoknak a hazafias lelkesedés és a tudományos érdeklődés által egyaránt motivált felvilágosodás- és korareformkori topográfiai törekvéseknek az elismerését is jelzi ez a mondat, melyek a nemzeti múlt emlékeinek „közismeretre juttatása” mellett fontos szerepet játszottak – úgy vélem legalábbis – az emlékek megbecsülésének, tiszteletének társadalmi színtű elmélyítésében, a műemlékvédelmi szemlélet és gondolkodás kialakításában is.
 
 Függelék[28]
 
Hírek pénz,- kincs,- és más régészeti leletekről
 
-         Buda kör­nyékén talált római mérföldjelző oszlopokról (PMH 1782.243)
-    Carnuntumi római fürdő maradványairól (APA 1774. 366–68, 400, 404–408)
-         Egri vár alatt felfedezett gótikus kápolnáról, és az ott talált 16. századi márványsíremlékről (BMH 1802. I.298–299, OPZ 1802.195–196)
-         Erdélyben talált ókori feliratos kövekről (EV 1780.136)
-         Erdélyben talált ókori feliratos kövekről (AR 1823.591)
-         Eszéken talált ókori feliratos kövekről (EV 1785.33–34)
-         Érden talált ókori feliratos kövekről (EV 1781.46–47)
-         Gyulán talált, feltehetően II. András korabeli ezüstpénzekről (HT 1807.II.280–281)
-         Hunyad vármegyében talált aranypénzek egy részét – bár a dévai magisztrátus sok üzért börtönbe záratott – Törökországba csempészték ki. A magisztrátusnak kb. 600 darabot sikerült összegyűjtenie. (MK 1803.II.207–208)
-         Karászon (Szabolcs megye) talált ókori régiségekről (HM 1830.I.387)
-         Károlyfehérvár környékén felfedezett antik romokról (ZU 1803.IV.117)
-         Krassó megyében talált magyar ezüst pénzekről (PMH 1780.353–355)
-         Nagyszeben mellett talált „gót” betűs pénzekről (PMH 1781.735–736)
-         Óbudán talált ókori feliratos kőről (EV 1779.324–325)
-         Óbudán felfedezett római emlékről (PZ 1778.15.sz. o.n.)
-         Ószőnyi (Brigetio) római emlékekről (TGY 1829.IV.122–123)
-         Poprádon felfedezett „arany­fonalról” (APA 1774.195–98)
-         Promontornál talált ókori feliratos kövekről (EV 1782.196–197)
-         Sáros vármegyében talált ókori kincsleletet a bécsi kancellá­riához szállítottak (HMNT 1791.IV.392, MK 1791.405–406)
-         Schidowinban felfede­zett római kori épületromról (térképmelléklettel) (NUM 1792.II.97–100, 101–107)
-         Sopronban talált ókori régiségekről (MGY 1790.IV.236–237)
-    Szabadkán előkerült I. István korabe­li pénzekről (PMH 1781.735–736)
-         Szamos melletti „Trajanus sáncáról”, ott talált Trajanus-kori pénzekről (MGY 1790.IV.125)
-         Szamosújvárott talált feliratos kövekről (PZ 1779.67. sz. o.n.)
-         Szentendrén talált római feliratos kövekről (MK 1808.II.V. toldalék, 37. levél, 35–40.
-    Szentmiklóson talált kincsről, mely 150000 Ft-ra becsültetik (MK 1799.II.477–478)
-         Szilágysomlyón talált kincsek (MK 1797.II.554) a bécsi Münzkabinetbe kerültek (BMH 1798.I.32)
-         Tatai ókori síremlékről (APA 1775.365–368)
-         Teplitzen talált aranykincsekről (APA 1772.358–360, 366–368)
-         Tordán talált homokkő oszlopról (APA 1775.220–222)
-    Tordán felfedezett ókori feliratos kövekről (UM 1781.74–77)
-         Varasdinon talált antik pénzekről, ékszerekről (OPZ 1805.695)
-         Válon talált ókori feliratos kövekről (EV 1784.361)
 
Épületek említése napihírekben:
 
-         Brassói evangélikus templom megrongálódásáról (BMH 1802.II.661–662)
-         Egri tűzvészről (BMH 1800.II.293–294, 420)
-         Egri várfalak leomlásáról (BMH 1802.I.8–9)
-         Hetzendorfi templom (Erdély) összedőléséről földrengés során (BMH 1802.II.661–662)
-         Hidvégi kastély összedőléséről (BMH 1802.II.661–662)
-          Kassai tűzvészről (BMMer 1793.685–686, 1038)
-          Kolozsvári tűzvészről (MK 1798.II.345)
-         Pozsony melletti máriavölgyi templomban keletkezett tűzről (MK 1817.II.167–168)
-         Priwitz-i tűzvészről (OPZ 1828.545–546)
-         Sirmiumról hadihírekben (HMNT 1789.186)
-         Szarvasi tűzvészről (MK 1801.II.109–110)
-          Szebeni volt jezsuita templom és kolostor megrongálódásáról (BMH 1802.II.661–662)
 
Vár-, város-, és megyeismertetések
 
-         Apácavöl­gyi kolostor építéstörténetéről (MK 1796.II.46–47)
-         Apponyi várról - illusztrációval (TVG 1827.28–54)
-         Aradról (TGY 1821.IV.72–85)
-         Árva váráról (TVG 1820.46–57)
-         Balaton topográfiája (UM 1782. II.129–145)
-         Baranya megyéről (TGY 1820.XII.31–69, 1823.III.28–63)
-         Beckó váráról – illusztrációval (TVG 1823 196–214)
-         Brassói Fekete-templomról (HM 1829.I.119)
-         Budáról (APA 1774.401–404, 409–416, MGY 1789.II.289–299, 1790.III.163–165, TGY 1826.XII.74–87)
-         Carnuntum maradványairól (HM 1827.II.163–167)
-         Csejtei várról (PA 1827.25–26)
-         Daruvárról (MGY 1790.III.129–132)
-         Detrekői várról – rézmetszettel (TGY 1822.VII.34–45) (16. kép)
-         Dévényi várról – rézmetszettel (TGY 1820.X.57–64)
-    Egerről, (O 1790.161–173)
-         Erdélyi városokról (ZU 1803.III.29–38, 71–80, TGY 1817.II.91–96, IV.32–35)
-         Eszékről MGY 1790.III.122–125)
-         Esztergomról (MGY 1790.III.184–185)
-         Esztergomi várról (TVG 1821.138–154)
-         Eszterházáról (MGY 1790.IV.23, 233–236, TGY 1824.III.40–56)
-         Felvidéki városokról (ZU 1803.IV.211–224, 283–294, 339–257, 1804.VI.211–229, 275–282)
-         Fraknói várról (TGY 1824.III.40–56)
-     Füredről (O 1790.174–183, A 1822.o.n.)
-         Gimesi várról (TGY 1821.II.36–46 - illusztrációval, TVG 1827.417–430)
-         Gyöngyöspatai templom építéstörténetéről (EV 1776.183)
-         Győri főtemplomról (HMNT 1790.III.592, 1791.4–5)
-         Hahóti kolostorról (TGY 1818.VII.3–24)
-         Jászberényről (TGY 1827.IV.31–44)
-         Jászói Szent Mihály templomról (HT 1807.II.409)
-         Kalocsáról (MGY 1790.III.165–166)
-         Kassáról (MGY 1790.IV.98–101, (O 1790.63–80)
-         Kárpátokról (UM 1783.I.3–47, 1787.I.34–58, III.257–291, TGY 1820.II.22–34, 1821.I.33–40)
-         Keszthelyről (ZU 1802.I.184–189)
-         Késmárki Thököly-várról (HT 1806.176–177)
-         Kismartonról (MGY 1790.IV.287–288, TGY 1824.III.40–56)
-         Komáromról (MGY 1790.III.159–161, SZLA 1821.177–191)
-         Krasznahorkai várról – illusztrációval (TVG 1825.107–134)
-         Majki kolostorról (TGY 1826.VII.31–41)
-         Munkácsi (csernek-hegyi) kolostorról (FMOM 1828.II.1695–1699, 1829.I.76–92)
-         Munkács váráról (MGY 1790.IV.98–101, FMOM 1827.1357–1362, 1829.869–903)
-         Nagyszombatról (MGY 1790.III.211–212)
-         Nagyváradról (MGY 1790.IV.127)
-         Nyitrai várról – illusztrációval (TVG 1822.191–210)
-         Pannonhalmi apátságról (BMM 1787.327–331, BMH 1801.II.842–843)
-         Pestről (MGY 1790.III.163–165)
-         Pécsről (EV 1780.136–137, 149, 153–154, 160–162, MGY 1790.IV.291–292, TGY 1822.I.38–90)
-         Poprád folyó topográfiai leírása (UM 1782.I.26–64, II.175–201, III.365–381, IV.475–497)
-         Pozsonyról (PZ 1765.57.sz. o.n, 67.sz. o.n., 69.sz. o.n., 81.sz. o.n., 84.sz. o.n., MGY 1790.III. 158–159, TVG 1821.201–204, PA 1828.369–371, 377–379, 381–382, TVG 1829.95–112)
-         Rohoncról (MGY 1790.IV.288–290)
-         Sárospatakról (MGY 1790.IV.98–101)
-         Sárospataki várról (TGY 1818.V.3–29, TVG 1824.104–173)
-         Severini „Trajanus hidjáról” (MGY 1790.III.255–256)
-         Sirmiumról (MGY 1790.III.132–133)
-         Sopron megyéről (BMH 1799.I. 49.levél Toldaléka 799–809, BMH 1799.I. 51.levél Toldaléka 839–46, TGY 1823.X.53–67)
-         Százhalombattai halmokról (TGY 1819.II.82)
-         Szepesi várról (PZ 1787. 47. sz. és 48. sz. o.n., TVG 1822.166–90 – illusztrációval)
-         Székesfehérvárról (MGY 1790.III.243–245)
-         Szigetvárról (TVG 1826.169–180)
-         Szklabinai várról (TVG 1824.104–173) 
-         Szombathelyről (MGY 1790.III.237–240)
-         Tamásiról (TGY 1830.IX.65–101)
-         Tihanyról (BMM 1787.339–342, MGY 1790.IV.239–240, HT 1807.I.125, HT 1807.I.145, A 1822.o.n.)
-         Tokaji várról (TVG 1823.177–195)
-         Tolna megyéről. (TGY 1824.X.40–83, 1828.VI.39–59)
-         Tótlipcsei várról – illusztrációval (TVG 1827.366–373)
-         Trencsén megyéről (TGY 1823.I.11–24)
-         Trencsén váráról (TVG 1820.58–83)
-         Vácról (PMH 1781.481, MGY 1790.III.162, HT 1807.I.75, 84–85, 150, II.424–425, MK 1807.192, 287, TGY 1818.IV.3–41)
-         Visegrádi várról (MGY 1790.III.185–190, TGY 1818.XII.26, TVG 1821.123–137)
-         Vöröskői várról – illusztrációval (TGY 1822.XII.66–79)
-     Zala megyéről (BMH 1799.I.664–670)
-         Zólyomi várról – illusztrációval (TVG 1826.180–197)
                                                   
 
 
                                                   Újságok és folyóiratok rövidítése[29]
 
APA    Allergnädigst privilegierte Anzeigen aus sämmtlichen kaiserl. königl. Erbländern (1771–1776)
              A              Aurora (1822–1837)
AR           Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst (1823-1828)
BMH       Bécsi Magyar Hírmondó (1792–1803)
BMMer   Bécsi Magyar Merkurius (1793–1798)
BMM       Bétsi Magyar Musa (1785–1789)
ÉL            Élet és Literatura (1826–1829)
EV           Ephemerides Vindobonenses (1776–1785)
EB      Ephemerides Budenses (később Ephemerides politico-litterariae) (1790–1793)
EM           Erdélyi Múzeum (1814–1818)
FMOM      Felső Magyar Országi Minerva (1825–1836)
GB            Gemeinnützige Blätter (1811–1848)
HMNT       Hadi és Más Nevezetes Történetek (1789–1791)
HM            Hasznos Mulatságok (1817–1842)
HT            Hazai Tudósítások (1806–1808)
HKT         Hazai és Külföldi Tudósítások (1808–1848)
MK           Magyar Kurír (1786–1834)
MGY         Mindenes Gyűjtemény (1789–1792)
MU            Merkur von Ungarn (1787–1787)
NUM         Neues Ungrisches Magazin (1791–1793)
OPZ          Ofner und Pester Zeitung (1800–1845)
              O               Orpheus (1790)
              PA             Aehrenlese zur Belehrung und Unterhaltung (1827–1836)
PMH         Pozsonyi Magyar Hírmondó (1780–1788)
PMM         Pozsonyi Magyar Muzsa (1787–1788)
PZ             Pressburger Zeitung (1764–1849)
S               Sokféle (1791–1808)
SZLA       Szép-Literaturai Ajándék (1821–1828)
TGY         Tudományos Gyűjtemény (1817–1840)
TVG         Taschenbuch für die vaterländische Geschichte (1811–1829)
USGN       Ungarische Staats- und Gelehrte Nachrichten (1787–1794)
UM           Ungrisches Magazin (1781–1787)
ZU      Zeitschrift von und für Ungern zur Beförderung der vaterländischen Geschichte, Erdkunde und Literatur (1802–1804)
 
  
 
 
Irodalom- és rövidítésjegyzék
 
Aranka 1791         (Aranka György): Egy erdélyi magyar nyelv mívelő Társaság fel-állításáról való rajzolat az haza felséges rendeihez. Kolozsvárott, 1791.
Aranka 1791/A              (Aranka György) Erdéllyi Magyar Nyelvmívelő Társaság. A’ magyar Nyelv Mívelő Társaságról ujjabb elmélkedés. 1791. Claudiopoli.
Aranka 1796                (Aranka György): A’ Magyar Nyelv-mívelő Társaság’ Munkáinak Első Darabja. Szebenben, 1796.
Archeológia 2000             Az archeológiai érdeklődés kezdetei. In: Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria kiállítási katalógusa. Szerkesztette: Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Budapest 2000. VIII. fejezet
Bél 1735                   Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico-geographica. Vindobonae 1735–1742.
Bél 1977                             Bél Mátyás: Pest megyéről. Fordította: Szabó Béla. Szentendre 1977.
Bél 1984                             Bél Mátyás: Hungáriából Magyarország felé. Budapest 1984. Bevezető: Tarnai Andor
Birnbaum 1998                   D. Birnbaum, Marianna: Janus Pannonius történelemszemlélete. In: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Szerkesztette: Jankovits László, Kecskeméti Gábor. Pécs 1998. 37–39.
Boda 1997–1998            Boda Zsuzsanna: Dorffmaister István világi falképei – kastélyok, középületek dekorációja. In: „Stephan Dorffmaister pinxit”. Dorffmaister István emlékkiállítása – Gedenkausstellung von Stephan Dorffmaister. Katalógus. Szerkesztette: Kostyál László, Zsámbéky Mónika. (Szombathelyi Képtár; Soproni Múzeum; Burgerländisches Landesmuseum, Eisenstadt; Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg 1997–1998)
Bozóki 1996           Bozóki Lajos: Politika és tudomány. A Műemlékek Országos Bizottságának megújulása Gerevich Tibor irányítása alatt (1934–1945). In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Budapest 1996.
Burgen 1999                                  Burgen in Mitteleuropa. Ein Handbuch. Herausgegeben von der Deutschen Burgenvereinigung e. V. Stuttgart. 1999. I-II.
Buttlar 1999                           Buttlar, Adrian von: Az angolkert – Galavics Géza: Magyarországi angolkertek. Budapest 1999.
Choay 1997                          Choay, Françoise: Das architektonische Erbe, eine Allegorie. Geschichte und Theorie der Baudenkmale. Braunschweig/Wiesbaden 1997. (Eredeti cím: L’Allegorie du Patrimoine 1992, 1996)
Csatkai 1983                         Csatkai Endre: Kazinczy és a képzőművészetek. Budapest 1983.
Csorba 1996                         Csorba Sándor: Az 1806-os törésvonal mentén... (Kultsár István és a Hazai Tudósítások) In: Folytonosság vagy fordulat? (A felvilágosodás kutatásának időszerű kérdései) Szerkesztette: Debreczeni Attila. Debrecen 1996. 120–134.
Cs. Plank 1996       Cs. Plank Ibolya – Csengel Péter: A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társasága és a magyar műemlékvédelem kezdetei. In: A Magyar műemlékvédelem korszakai. Budapest 1996.
Dafert 1994                          Dafert, Gerhard (Hrg) : Burgen und Ruinen. Von Quadern und Mauern. Denkmalpflege in Niederösterreich. Band 12. Wien 1994.
Dávid 1996                 Dávid Ferenc: A Gizella-kápolna Veszprémben (1766–1938). In: Tanulmányok Csatkai Endre emlékére. Sopron 1996.
Dercsényi 1943                   Dercsényi Dezső: A székesfehérvári királyi bazilika. Budapest 1943.
Dercsényi 1970             Dercsényi Dezső: A román kor művészete. In: A magyarországi művészet története a honfoglalástól 1800-ig. Budapest 1970.
D. Mezey 1996               D. Mezey Alice – Szentesi Edit: Az állami műemlékvédelem kezdetei Magyarországon. A Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale magyarországi működése (1853–1850). In: A magyar műemlékvédelem korszakai Budapest 1996. 47–67.
Endrődi 1998                        Endrődi Gábor: Fejezetek a „Galgóci Betlehem” történetéből. In: Művészettörténeti Értesítő 1998/1–2. 1–37.
Entz 1937                             Entz Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata. Budapest 1937.
Enyedi 1988                    Aranka György erdélyi társaságai. Válogatta, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Enyedi Sándor. Budapest 1988.
Enyedi 1998                      Enyedi Sándor: Cserey Farkas levelei Aranka Györgyhöz 1796-ból. In: Magyar Könyvszemle 1998/3.
Fejős 1964                        Fejős Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum története 1802–1847. In: Folia Archeologica 1964 (XVI) 267–281.
Fényi 1977                        Fényi Ottó: A székesfehérvári királyi bazilika és préposti residentia a XVII. században. In: Székesfehérvár Évszázadai 3. Szerkesztette: Kralovánszky Alán. Székesfehérvár 1977. 127–144.
Forster 1906              Forster Gyula: A műemlékek védelme a magyar és a külföldi törvényhozásban. Budapest 1906.
Forster 1928                      Forster Gyula: A Magyar Tudományos Akadémia és a műemlékek védelme. Budapest 1928.
Frodl 1988                          Frodl, Walter: Idee und Verwirklichung. Das Werden der staatlichen Denkmalpflege in Österreich. Wien-Köln-Graz, 1988. (Studien zu Denkmalschutz und Denkmalpflege. Band XIII.)
Galavics 1971                   Galavics Géza: Program és műalkotás a 18. század végén. Budapest 1971.
Galavics 1980                    Galavics Géza: A történeti téma. In: Művészet Magyarországon. Katalógus. Budapest 1980.
Galeotto 1977                   Galeotto Marzio: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv. Budapest 1977.
Gábor 1983                         Gábor Eszter: Az ezredéves emlék. Schickedanz Albert milleniumi emlékmű koncepciójának alakulása. In: Művészettörténeti Értesítő 1983/4.
Gárdonyi 1926                     Gárdonyi Albert: A történelmi segédtudományok története. Budapest 1926.
Goethe 1965                            Goethe, Johann Wolfgang: Költészet és valóság. Budapest 1965.
Gosztonyi 1939                    Gosztonyi Gyula: A pécsi Szent Péter székesegyház eredete. Pécs 1939.
Holler 2000                                 Holler László: A magyar koronát ábrázoló, 1620–1621. évi festményekről. In: Művészettörténeti Értesítő 2000/3–4. 297–310.
Hopp 1992                               Hopp Lajos: Az „antemurale” és „conformitas” humanista eszméje a magyar-lengyel hagyományban. Budapest 1992.
Horler 1984               Dr. Horler Miklós: A műemlékvédelmi gondolat kialakulása Európában. Budapest 1984.
Horler 1990                          Horler Miklós: Henszlmann Imre műemlékvédelmi elvei. In: Ars Hungarica 1990/1.
Horler 1993               Horler Miklós: A Bakócz-kápolna megmentése – egyház és műemlékvédelem a 18–19. sz. fordulóján. In: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1 95–105.
Huszár 1985                           Huszár Lajos: Jankovich Miklós numizmatikai tevékenysége. In: Belitska-Scholtz Hedvig (Szerkesztette): Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás. Budapest 1985. 82–98.
Imre 1995                                 Imre Mihály: „Magyarország panasza”. A Querela Hungariae toposz a XVI–XVII. század irodalmában. Debrecen 1995.
Imre 1996                               Imre Mihály: A „Magyarország panasza” – a toposz a 16. század irodalmában. In: Magyarok Kelet és Nyugat közt. A nemzettudat változó jelképei. (Tanulmányok) Szerkesztette: Hofer Tamás. Budapest 1996. 109–121.
Imre 1997                              Imre Mihály: A kereszténység védőbástyája (Egy irodalmi toposz XVI. századi változatai) In: Hagyomány és korszerűség a XVI–XVII. században. Szerkesztette: Petercsák Tivadar. Eger 1997. Studia Agriensia 17. 217–233.
Jakab 1884                   Jakab Elek: Aranka György és az Erdélyi Nyelvművelő és Kéziratkiadó Társaság. In: Figyelő. 1884/I. 161–175, 256–277, 341–368.
Jancsó 1955                           Jancsó Elemér: Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság iratai. Bukarest 1955.
Jankovics 1985               Belitska-Scholtz Hedvig (Szerkesztette) Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás (1772–1846) Budapest 1985. 
Kállay 1986                       A történelem segédtudományai. Szerkesztette Kállay István. Budapest 1986.
Keserű 1993                   Keserű Katalin: Várábrázolások. Táj és történelem a historizmus festészetében Magyarországon. In: A historizmus művészete Magyarországon. Szerkesztette: Zádor Anna. Budapest 1993.
Korek 1988                        Dr. Korek József: A múzeológia alapjai. Budapest 1988.
Koroknay 1958          Koroknay Gyula: A mátészalkai reneszánsz Báthory címer. In: Művészettörténeti értesítő 1858/4 253–256. 
Kosáry 1997              Kosáry Domokos: Művelődés a 18. századi Magyarországon. Budapest 1997.
Kovalovszky 1981            Kovalovszky Márta: Emlékműszobrászat. In: Művészet Magyarországon 1830–1870. Katalógus I. Budapest 1981. 37–46.
Kovalovszky 1982     Kovalovszky Márta: A képzeletbeli emlékmű (Emlékműtervek Magyarországon az 1840-es években) In: Művészettörténeti Értesítő 1982/1.
Kókay 1979                    A magyar sajtó története. I. 1705–1848. Szerkesztette: Kókay György. Budapest 1979.
Kővári 1866                  Kővári László: Erdély építészeti emlékei. „Erdély Régiségei” második, bővített kiadása. Kolozsvárott, 1866.
Kralovánszky 1982           Kralovánszky Alán: A székesfehérvári Anjou-sírkápolna. In: Művészet I. Lajos király korában (1342–1382) Katalógus Budapest 1982. 165–174.
Kulcsár 1968                           Kulcsár Péter: Egy budai humanista feliratgyűjtemény. In: Archeológiai Értesítő 1968/2 257–261.
Leisching 1971      Leisching, Peter: Goethe und das Entstehen des Denkmalpflegegedankens. In: Österreichische Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege 1971. 129–138.
Leisching 1979                             Leisching, Peter: Roma restauranda. Versuch einer Geschichte des päpstlichen Denkmalschutzrechts. In: Festschrift H. Hoberg (Miscellanae Historiae Pontificae) Rom 1979. 181–189.
Lipp 1987                                 Lipp, Wilfried: Natur – Geschichte – Denkmal. Zur Entstehung des Denkmalbevußtseins der bürgerlichen Gesellschaft. Frankfurt/New York 1987.
Lővei 1998                            Lővei Pál: Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Esztergom 1998. Ismertetés. In: Műemlékvédelmi Szemle 1998/1. 251–262.
Lővei 2000                                Lővei Pál: Saxa loquuntur. Egy képzeletbeli nemzeti sírkő-pantheon felé. In: Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria kiállítási katalógusa. Szerkesztette: Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Budapest 2000. 507–514.
Magyar 1978                        Magyar Kálmán: A nagyecsedi reneszánsz vár Báthori-címeres köve. In: Művészettörténeti Értesítő 1878. 67–74.
Marosi 1965       Marosi Ernő: Das romantische Zeitalter der ungarischen Kunstgeschichteschreibung. In: Annales Univ. Budapestiensis de Rolando Eötvös nom. Sectio Hist. 1965. 43–79.
Marosi 1972             Marosi Ernő: Mátyás király székesfehérvári sírkápolnája. In: Székesfehérvár Évszázadai. 2. Szerkesztette: Kralovánszky Alán. Székesfehérvár 1972. 169–184.
Marosi 1976                           Marosi Ernő: Emlék márványból vagy homokkőből. Budapest 1976.
Marosi 1983                      Die ungarische Kunstgeschichte und die Wiener Schule. Szerkesztette: Marosi Ernő. Collegium Hungaricum, Wien. Sept. 1983.
Marosi 1987                       Magyarországi művészet 1300–1470 körül. I. Kötet. Szerkesztette: Marosi Ernő Budapest 1987.
Marosi 1988                      Marosi Ernő: Visegrád a nemzeti tudatban. Művészettörténeti adalékok. In: Ars Hungarica 1988/I.
Marosi 1992                       Marosi Ernő: A Magyar Tudományos Akadémia szerepe a régészet és a művészettörténet kezdeteinél. In: A Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek a XIX. században. Budapest 1992.
Marosi 1996                            Marosi Ernő: Műemlékvédelem – az örökség hagyományozása. In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Budapest 1996.
Marosi 1997                           Marosi Ernő: Az óságbarát múzeumigazgató. Pulszky és Bizánc művészete. In: Pulszky Ferenc (1814–1897) emlékére. Budapest 1997.
Marosi 1998                          Marosi Ernő: A rekonstrukció a művészetben. In: Ars Hungarica 1998/2 353–369. 
Marosi 1999                        Marosi Ernő (Szerkesztette) A magyar művészettörténet-írás programjai. Válogatás két évszázad írásaiból. Budapest 1999.
Merényi 1972                         Dr. Merényi Ferenc: A magyar műemlékvédelem száz esztendeje. In: Építés-Építészettudomány 1972/1–2. 3–49.
Mezei 1958                   Mezei Márta: Történetszemlélet a magyar felvilágosodás irodalmában. Budapest 1958.
Mészáros 1981                      Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Fordította: Mészáros István. Budapest 1981.
Mikó 1989                              Mikó Árpád: Egy stílusfordulat reinkarnációja. Antonio Bonfini építészeti terminológiájának értelmezése. In: „Sub Minervae Nationis Praesidio”. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Budapest 1989.
Mikó 1991                               Mikó Árpád: Ekphraseis. A budapesti Philostratos-kódex és a Bibliotheca Corvina. In: Művészettörténeti tanulmány Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára. A MNG Évkönyve Budapest 1991. 69–75.
Mikó 1998                         Mikó Árpád: Báthori András Madonnája. In: Művészettörténeti Értesítő 1998/3–4. 167–175.
Museum 1807                            Museum Hungaricum – A Nemzeti Gyűjtemények elintézése’ feltételei Magyarország hazafiai’ számára. Budán. é.n. (1807)
Muszka 1974                          Muszka Erzsébet: A történelem és a történeti segédtudományok oktatása egyetemünkön. 1770–1848. Budapest 1974.
Műemlékvédelem 1996             A magyar műemlékvédelem korszakai. Tanulmányok. Szerkesztette: Bardoly István, Haris Andrea, Budapest 1996.
Nagy 1985                      Nagy Emese: Jankovich Miklós régészeti és műemléki tevékenysége. In: Belitska-Scholtz Hedvig (Szerkesztette) Jankovich Miklós, a gyűjtő és mecénás (1772–1846) Budapest 1985. 122–153.
Oroszlán 1966                      Oroszlán Zoltán: Egyetemünk régészeti tanszékeinek kialakulása és története. (Vázlat) In: Régészeti dolgozatok. 1966. 55–72.
Örkényi 1941                               Örkényi Ottilia: A művészettörténeti gondolat. Budapest 1941.
Papp 1992                           Papp Júlia: Művészeti ismeretek gróf Sándor István (1750–1815) írásaiban. Művészettörténeti Füzetek 21. Budapest 1992.
Papp 1998                            Papp Júlia: A francia forradalom és Napóleon korának művészete a korabeli hazai sajtó tükrében. In: Magyar Könyvszemle 1998/3. 207–232.
Papp 1998–1999                       Papp Júlia: „...a’ mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!” (Adatok a hazai ókori emlékek leírásának és gyűjtésének történetéhez – a Nemzeti Múzeummal kapcsolatos 19. század eleji sajtóhírek tükrében) In: Folia Historica (A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Évkönyve, 1998–1999. XXI. évf.)
Papp 1999                             Papp Júlia: Cserey Farkas „Hazafi Óhajtás”-a a Magyar Kurir 1822. évfolyamában. In: Magyar Könyvszemle 1999/1 103–106.
Papp 2000                                Papp Júlia: „Vár állott, most kőhalom...” (A Querela Hungariae-toposz motívumai 18–19. századi hazai romleírásokban) In: Irodalomtörténeti Közlemények 2000/1–2. 115–128.
Pauler 1880                 Pauler Tivadar: A budapesti magyar-királyi tudományegyetem története. I. Budapest 1880.
Pándi 1965                          A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig. Szerkesztette Pándi Pál. Budapest 1965.
Pest megye 1958                     Pest megye műemlékei II. Szerkesztette: Dercsényi Dezső. Budapest 1958.
Riegl 1995                      Bacher, Ernst (Hg.): Kunstwerk oder Denkmal? Alois Riegls Schriften zur Denkmalpflege. Wien 1995. (Studien zu Denkmalschutz und Denkmalpflege. Band XV.)
Riegl 1998                              Alois Riegl: A modern műemlékkultusz lényege és kialakulása. In: u.ő.: Művészettörténeti tanulmányok. Fordította Adamik Lajos. Válogatta és az utószót írta Beke László. Budapest 1998. 7–47.
Ritoók-Szalay 1989           Ágnes Ritoók-Szalay: Der Kult der römischen Epigraphik in Ungarn zur Zeit der Renaissance. In: Geschichtsbewusstsein und Geschichtsschreibung in der Renaissance. Hrsg.: August Buck, Tibor Klaniczay, S. Katalin Németh. Budapest 1989. 65–75.
Ritoókné 1994                        Ritoókné Szalay Ágnes: A római föliratok gyűjtői Pannóniában. In: Pannonia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000–1541. Budapest 1994. 318–325.
Ritoókné 1998                        Ritoókné Szalay Ágnes: Csezmiczétől Pannóniáig. Janus Pannonius első látogatása Rómában. In: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Szerkesztette: Jankovits László, Kecskeméti Gábor. Pécs 1998. 7–12.
Sándor 1793                   Sándor István: Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei. Győr 1793.
Schwabe 1988                        Schwabe, Günther: Glanz und Glorie der Ruinen Roms. Das Credo Giovanni Battista Piranesi. In: Die Kunst (München) 1988/Mai. 378–283.
Siklóssy 1919                          Siklóssy László: Műkincseink vándorútja Bécsbe. Budapest 1919.
Sinkó 1978                       Sinkó Katalin: Adatok a magyar műgyűjtés történetéhez. In: Művészet és felvilágosodás. Budapest 1978. 545–552.
Sinkó 1983                         Sinkó Katalin: Kazinczy Ferenc és a műgyűjtés. In: Ars Hungarica 1983/2
Sinkó 1983/A                    Sinkó Katalin: A nemzeti emlékmű és a nemzeti tudat változásai. In: Művészettörténeti Értesítő 1983/4
Sinkó 1986                          Sinkó Katalin: A profán történeti festészet Bécsben és Pest-Budán 1830–1870 között. In: Művészettörténeti Értesítő 1986/3–4.
Szakál 1982                      Szakál Ernő: A székesfehérvári Anjou síremlékek és I. Lajos király sírkápolnája. In: Művészet I. Lajos király korában (1342–1382) Katalógus Budapest 1982. 175–182.
Szelestei 1989                      Szelestei N. László: Irodalom- és tudományszervezési törekvések a 18. századi Magyarországon 1690–1790. Budapest 1989.
Szelestei 1998                     Szelestei N. László: Adatok Janus Pannonius 18. századi ismeretéhez. In: Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány. Szerkesztette: Jankovits László, Kecskeméti Gábor. Pécs 1998. 51–60.
Széless 1998                        Széless György: Az esztergomi Szent Adalbert székesegyház. Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Esztergom 1998.
Szentesi 1991          Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből I. Egy kérdés a Central-Commission magyarországi vonatkozású anyagai ügyében. In: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2.
Szentesi 2000            Szentesi Edit: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig. In: Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria kiállítási katalógusa. Szerkesztette: Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Budapest 2000. 73–91.
Szentpétery 1935                Szentpétery Imre: A bölcsészettudományi kar története. 1635–1935. Budapest 1935.
Szilágyi 1997                        Szilágyi János György: „Ismerem helyemet.” (A másik Pulszky-életrajz) In: Pulszky Ferenc (1814–1897) emlékére. Budapest 1997.
Szinnyei 1891               Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I–XIV. Budapest 1891–1914.
Tarnai 1969               Tarnai Andor: Extra Hungariam non est vita... (Egy szállóige történetéhez.) Budapest 1969.
Terbe 1936                           Terbe Lajos: Egy európai szállóige életrajza. In: Egyetemes Philologiai Közlöny 1936.
Tóth 2000                             Tóth Endre: A továbbélő ókor. In: Történelem-kép. Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon. Magyar Nemzeti Galéria kiállítási katalógusa. Szerkesztette: Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Budapest 2000. 265–275.
Vahot 1846                          Magyarföld és népei eredeti képekben. Föld- és népismei, statistikai és történeti folyóirat. Fényes Elek és Luczenbacher János felügyelete mellett szerkeszti és kiadja Vahot Imre. Pest, 1846. (Reprint kiadás, Budapest 1984)
Vajda 1994                        Vajda György Mihály: Keletre nyílik Bécs kapuja. Budapest 1994.
Valter 1996              Valter Ilona: A Magyar Tudományos Akadémia Archeológiai Bizottsága és annak működése (1858–1872). In: A magyar műemlékvédelem korszakai. Budapest 1996.
Vass 1852                      Vass Józsefnek az Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaság kéziratairól 1852-ben készített másolata. (MTA Kézirattár)
Windisch 1998                         V. Windisch Éva: Kovachich Márton György, a forráskutató. Budapest 1998. (Társadalom és művelődéstörténeti tanulmányok)                                                                                                                                            
                                                                               
 
                                                                                                Papp Júlia
 


[1] Nem valósult meg Batthyány Ignác püspök azon terve, mely az erdélyi kenyérmezei csata (1479) színhelyén Báthory István vajda által emeltetett kápolna helyreállítására vonatkozott. (EM 1816.V.185) Vurum József székesfehérvári püspök az István által alapított káptalantemplomról való tanácskozás előtt összeállíttatta az építéstörténetet, s megvizsgáltatta az épüle­tet. (MK 1817.II.158) A prépostság épületének „alsó része, melly gránitkő oszlopokon álló bolt-hajtású a’ pusztítástól megmenekedvén, a’ mostani nemes szívű M. Wurum Jósef Püspöktől haszon-hajtással fenn tartatott.” (TGY 1818.VI.42–43)
[2] Valójában az 1493-ban meghalt II. Báthory István országbíró, erdélyi vajda vörösmárvány síremlékének fedőlapjáról van szó. A bizottság működéséről (az eredeti iratok őrzési adatainak közlésével) l. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei. Szerkesztette: Entz Géza. Budapest 1987. II. kötet, 141.
[3] A külföldi hírek közül: A francia belügymi­niszter magas jutalmat ígért annak a szobrásznak, aki a Párizsba szállított Laokoon szoborcsoport letört karjait két év alatt legjobban kipótolja, „az az, leg illendőbb karokat és kezeket készít Laocoonnak.” (BMH 1801.II.591) A Napóleon bukása után Rómába visszatért pápa első cselekedetei között igyekezett „a’ mesterség remek képeinek, a’ millyenekkel bővelkedik a’ mi városunk, megromlásokat” meggátolni. A munkák felü­gyeletét Vincenzo Camuccinira bízta, aki feladatát Palmaroli festő segítségével látta el. Nekik köszönhetjük, hogy „már egynéhány Titian és Dominichino tsak nem elenyészett mester-műveiknek helyre-hozattatásokat, mivel Palmaroli, a’ nélkül, hogy az etsettel hozzá is érne, megtudja frissíteni a’ megromlott Fresco festésű képeket. (HKT 1815.I.23) Mivel a római S. Pietro di Montorio kolostor udvarán lévő Di Bramante kápolna, ezen „gyönyörű emlék-jel...a’ régiség, ‘s üdők mostohasága miatt igen megrontsoltatott, Ő Tsászári Királyi Fő Herczegsége Rudolf Olmuczi Érsek, és Sz. Péter Templomáról neveztetett Kardinális, Galeffi Kardinálisnak 1000 Scudit adott e’ régi emlék-jel’ megkivántató újítása, ‘s felékesítése végett.” (HM 1826.II.204)
[4] A retorikai toposzok továbbélésére figyelhetünk fel Arányi Lajosnak a „halhatatlan Hunyadi Jánosunktól” származó vajdahunyadi várról írt monográfiájában. Említi: Keserű 1993   235.
[5] A nevezetes eseményt – olvashatjuk ugyanitt – az újság melléklapjában egy hazafi versben köszöntötte. („A’ halhatatlan emlékezetű Hunyadi János által 1452-dik esztendőben Vajda-Hunyadon épittetett Kastélynak Örvendezése, hogy Ő Tsászári Királyi Felsége Királyi költségén kegyelmesen megújíttatni méltóztatott 1826-dikban.” Irta: Vajda-Hunyadon Tordai Lengyel István. HM 1826.II.207–209) Az 1868-ban kezdődő, az épület leégését (1854) követő nagyszabású helyreállítási és átalakítási munkálatokról újabban l. Sisa József: Vajdahunyad várának 19. századi restaurálásáról. Ars Hungarica 2000/1. 97–108.
[6] Horler 1993
[7] „A régiségnek azon szép maradvánnya, melly Esztergomban most előbbi helyéről az új nagy Templomba által tétetett, készíttetett Bakats Tamás Érsek által 1507-dikben, a’mint a’ belső pártázaton föllyül lévő írás mutatja.” A tudósító ismerteti annak a két réztáblának a szövegét is, melyek az újbóli felállítás emlékét örökítik meg. (HM 1824.I.401–402)
[8] „Az ő bölts rendelésének tulajdoníthatjuk Bakáts Tamás kápolnájának hazánk legnevezetesebb, a’ XV. század elein készült építményének fentartását, és a’mit közönségesen óhajtunk, örökösödését is, melly részenkint elbontatván, ismét a’ maga egész épségében és valóságában az új monostornak déli oldalában felállítatott. – Ő parantsolatjára a’ várban felfedezett hajdani Érsekek’ Püspökök’, Prépostok’, Kanonokok’ kifaragott sir-köveik’ töredékei ép voltok szerint öszveszerkesztetvén, templom alatt készült nagy sir-boltban rendében elő állittattak. – Ő Harmadik Béla Király és Jób Érsek úgy nevezett szép templomának, Barkótzi idejében széjjel hányatott márvány lapjait, – Konstantinápolyi Görög Mozaik mesterséggel készült kőképeket – 60 esztendei omladékok közül kiválogattatta. Régiségeink minden egyéb maradványait, a’ hajdani kőfaragás mesterséges példányait, edényeket, mív-szereket...öszve szedetni, fentartani, és a’ mennyire használhatók leendenek az új épületekben illő helyre fordittatni rendelé.” (TGY 1827.II.53)
[9] Vácott „Gróf Eszterházy Károly 1761-ben a’ piatzon álló Sz. Mihály’ Templomát lerontatta, és igy a’ piatzot jóval teressebbé tette, az új nagy Templomot szörnyű munkával, és költséggel azon a’ helyen, mellyen az most áll, építeni elkezdette...” (TGY 1818.IV.19)
[10] A tihanyi apátság történetét ismertető szerző szerint sok „...viszontagságokon keresztül esvén, utoljára tsak ugyan nagyon szépen helyre állattanak vala a’ Szent benedek fiai itten: építtetvén a’ régi hellyre igen gyönyörű és alkalmatos lakó-épületeket...” (BMM 1787.342)
[11] Sándor István a baseli Münster átfestése kapcsán jegyzi meg, hogy az „...illyen régi gyönyörű Templomokat semmi sem rútítja inkább, mint a’ meszelés vagy más akár mi bé festés, mert az által a’ szép ‘s tiszteletre méltó régi képöket egészen el vesztik, ‘s kortsosakká lesznek, az az sem új sem régi képet igazán nem mutathatnak. Ez leg inkább hazánkban igen gyakran történik, a’ mi is rosz ízt ‘s értetlenséget szokott jelenteni.” Sándor 1793 536. Egy 12. száza­di freyburgi templomot, az „egyszerű bizánci” stílusban épült, a művészetértők által a régi építőművészet nemes darabjának tartott épületet a helyi evangéli­kus közösség eredeti stílusában állíttatja helyre. A gótikus stílus tökéletes képét mutató dóm mellett a város különlegességét növelő „bizánci” templom is a régi előidőket fogja a jövővel összekapcsolni. A helybeliek és Lajos főherceg 15000 Ft-os támo­gatásával újjáépítendő templom a szép polgári érzés és a ke­resztényi öntudat emlékműve is lesz. (OPZ 1829.659–660)
[12] Horler 1996   97.
[13] A hazai műemlékvédelmi gyakorlatban a 20. század elejétől válik majd csak egyeduralkodóvá az a tendencia, mely a „képzeleti kiegészítések”-kel történő helyreállítások helyett a műemlékvédelem járható útját a „megmaradt, hiteles részek megőrzésében és biztosításában” határozza meg. Bozóki 1996 174.
[14] Az idézet másfajta értelmezését ld.: Endrődi 1998 30. A historizálás egyébként ebben a korban gyakran még nem önkényes válogatás a meglévő egyetemes építészeti formakincsből, hanem a „hely szelleméhez” alkalmazkodó, valóban történeti szempontú helyreállítási kísérlet. A sárospataki vár Bretzenheim herceg által végezte­tett újjáépítésekor az a helyiség, ahol a legenda szerint Szent Erzsébet született, „goth ízlésű, éles-boltozatú, magas ablakot kap...” (MK 1825.I.375–376)
[15] Forster 1928 33. A vizsgált időszakban már jelentkezett a „historizmus emlékkultuszának” a felhívásban megfogalmazott „eredeti programja” is, mely „nemcsak a védelemé és a restaurálásé, hanem mindenekelőtt azé a folyamaté, ahogyan az emlékek, a történelmi ereklyék a társadalom kultúrájának szerves részeivé tehetők”. Marosi Ernő 1996 17.
[16]Forster 1928 33.
[17] Valter 1996 71.
[18] A kültagok között – éppúgy, mint az általam vizsgált időszak sajtójának vidéki levelezői, a topográfiai beszámolókat megjelentető szerzői között, a társadalom különböző rétegeiből származó lelkes hazafiakat – vidéki papokat, hivatalnokokat, földbirtokosokat, tanárokat – találunk. Ez a helyzet akkor kezd majd megváltozni, amikor a kültagoknak kinevezett hatékony adatközlők közül néhányat, akik hivatásszerűen foglalkoztak építészettel vagy képzőművészettel, térítés ellenében dolgozó állandó munkatársakká léptettek elő. Horler 1996   93.
[19]A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társaságának működéséről: Cs. Plank 1996. A Magyarországon is tevékenykedő első hatósági jogkörrel felruházott műemléki szervezet, a k.k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale működéséről: Szentesi 1991 47. és D. Mezey 1996. A 19. század második felében a sajtóirodalomban jelentkező topográfiai mozgalomról: Keserű 1993   230.  
[20] Szinnyei 1891 VII. 33–34.
[21] Szinnyei 1891 V. 365.
[22] A Gyurikovics kéziratban lévő tudományos munkáit ismertető írás megemlíti a Pozsony vármegyei esküdt elkészült megyei (például Árva és Trencsén) topográfiáit és városismertetéseit (Pápa) is. (TGY 1819.XI.118–122)
[23] Cs. Plank 1996 44.
[24] D. Mezey 1996 52.
[25] Habár a bécsi Central-Commission figyelme például inkább a magyarországi építészeti emlékekre irányult. D. Mezey 1996 56.
[26] Forster 1928 42–43.
[27] Forster 1928 43.
[28] A függelékben a tanulmányban, illetve a jegyzetekben ismertetett adatok többsége nem szerepel.
[29] A tanulmányban az 1764–1830 közötti időszak sajtóirodalmának adatait dolgoztam fel.